We are different. [Hyunlix]

36.

Felix szemszöge:

Nagyon nagyon megörültem hogy láthatom itt újra őt,és már abban is reménykedtem hogy visszaköltözik.

De nem.

Helyette hozzám vágta hogy sosem szeretett és kihasznált.

Mikor elkezdte még azt hittem csak azért mondja mert ezzel is védeni akar engem,nem tudom hogyan de bíztam ebben.De mikor egyre többet mondta hogy nem,és felejtsem el,hagyjam békém örökre és törődjek bele.

De valahol mélyen még reménykedem benne hogy azért tette hogy engem védjen.Furcsa.Azt sem tudom kitől,vagy mitől,vagy mit is csinál most,vagy hogy miért,mit tett.De nem érdekel,azt teszem amit mond,hiszen engem akar megvédni mondta is.De most nem tudom mit hidjek.Tényleg ezzel is óvni akar?Vagy tényleg sosem szeretett?

Zokogva ültem az ágyon,és azt vártam hogy visszajön,magához ölel,megcsókol és azt mondja hogy ne hidjek el semmit,és semmi sem igaz amit mondott.

De nem jött vissza.

Szükségem van valakire,bárkire de nem akarok egyedül lenni.A könnyim nagy részét letöröltem,majd a felettem lévő emeletre mentem egyenesen Chan és Seungmin szobájához.

Reménykedve hogy itt vannak bekopogtam,pár perc múlva pedig Chan nyitott ajtót.Ismét elsírtam magam,ő pedig ijedten a karomnál fogva gyengén behúzott a szobába,az ajtót pedig becsukta.

-Jesszusom Felix mi a baj?-fürkészte a tekintetem,de nem tudtam válaszolni.

Hirtelen Seungmin is oda sietett hozzánk,és rémülten tette kezét a vállamra.

-Mi történt?-kérdezte aggódva de egy szót sem tudtam mondani.-Gyere ülj le és nyugodj meg először.-vezetett az ágyhoz,ahova leültem a két oldalamra pedig ők ültek.

-Hyunjin csinált valamit?-sötétült el Chan tekintete amin megijedtem.

Talán nem Chanhoz kellett volna jönnöm,hiszen szinte már utálják egymást Hyunjinnal.Azt hiszik nem látom,de mindig csúnyán néznek egymásra a suliban.

-Válaszolj Felix.-mondta komor hangon.

-Chan fejezd ezt be!-nézett rá Seungmin idegesen.

-De tudni akarom!

-Igen.-mondtam alig hallhatóan.-De ne bántsd őt!-néztem fel rá kiskutya szemekkel.

-Tudtam hogy ez lesz!-morgott.-Mit csinált?!-nem válaszoltam,féltem hogy bántani fogja.

-Lixie,szeretnéd hogy idejöjjenek a többiek?-simogatta Seungmin a hátam.

-De nem akarom őket zavarni...

-Nem zavarod ezzel őket Lixie.-mondta lágy hangon.

Ekkor Seungmin súgott valamit Channak,majd Chan kiment az erkélyre.

-Miért ment el?

-Beszél velük hogy jöjjenek ide.

-De...ugye nem fogja bántani Hyunjint?-néztem le.

-Tudod hogy nem jól jönnek ki egymással.De próbálok hatni Chanra hogy fejezzék be a veszekedést,de nem sikerül.

-Tudod miért veszekednek mindig?-kérdeztem kíváncsian.

-Chan annyit mondott mikor megkérdeztem hogy nem bocsájt meg Hyunjinnak.

-Akkor Hyunjin tett valamit ellene?

-Nem tudom Lixie.-ölelt magához amit azonnal viszonoztam.

Pár percig így ültünk,majd visszajött Chan.