We are different. [Hyunlix]

46.

-Ez az egész még akkor kezdődött mikor én tíz éves voltam...-kezdtem és közben Felix könnyeit töröltem le és simogattam...

-Hyunjin,gyere átviszünk Chanékhoz játszani.-szólt anyukám a földszintről.

-Már megint van valami?-kérdeztem nyafogva.Ekkor már tudtam hogy hová szoktak menni ilyenkor.Mikor Chan apja ad nekik valami feladatot engem átvisznek Chanékhoz ameddig ők dolgoznak.Ilyenkor Minho és Changbin szülei is átviszik őket oda,és négyen szoktunk játszani.Mivel Chan két évvel idősebb nálunk oda szoktak vinni minket hogy vigyázzon ránk.

-Igen,de jó lesz.-mosolygott rám.

Miután odaértünk a szüleim megöleltek és megpusziltak.

-Jól viselkedj.-mondta apám majd elengedett.

-Szeretlek.-mondta anyám.Ilyenkor kicsit olyan érzésem van hogy azért mondják ezeket mert talán most látom őket utoljára,ami igazából lehetséges is.

-Én is titeket.-mosolyogtam rájuk majd elmentek,én pedig bementem Chanékhoz ahol már Minho és Changbin ott volt.

-Szia Hyunjin.-mosolyogtak rám mind.

-Sziasztok.-mondtam mosolyogva.

Elkezdtünk játszani,és nagyon belemerültünk.Hirtelen azt hallottuk hogy valaki megdobja az ablakot egy papírrepülővel.Chan állt fel először és kivette az ablak párkányból a kis repülőt majd széthajtotta és hangosan felolvasta.

"Gyertek le ha mertek"

Ennyi állt a papíron.

-Ki dobhatta ide?-nézett ki az ablakon Minho majd mi is de nem láttunk senkit.

-Nem tudom.-válaszolt Chan.

-Menjünk le és nézzük meg.-mondtam.

-Igen.-bólintott Changbin.

Le is mentünk az utcára de nem láttunk senkit aki dobhatta volna a papírrepülőt.

-Itt vagyok.-integetett valaki az egyik utcából.Mi nem gondolkodva követtük,de valahogy mindig legalább tíz méterrel előttünk járt és nem értük utol.Tíz évesek voltunk,és kíváncsiak.Meg sem fordult a fejünkben hogy ez egy csapda lehet.

Sokáig követtük a fiút,majd láttuk hogy bemegy egy régiesebb fehér házba.

-Most mi legyen?-kérdezte Minho.

-Utána menjünk?-kérdeztem.

-Tudni akarom hova ment.-mondta Changbin.

-Nem tudom hogy jó ötlet-e.De én is tudni akarom.Csak benézünk,aztán ha nem találjuk visszamengyünk hozzánk.-mondta Chan majd elindultunk a kicsi ház elé.

Óvatosan bementünk,hiszen az ajtó nyitva volt és körülnéztünk.De hirtelen becsukódott az ajtó és felkapcsolódott a lámpa.Négy tőlünk három évvel idősebb fiú állt velünk szemben.

-Kik vagytok?És hogy értettétek hogy mennyünk le ha merünk?-kérdezte Chan.

-Én Jeon Jaehoon vagyok,ők pedig Soobin,Kai és Jay.-mutatott a mellette állókra.-És tudjuk hogy a keleti TGW-nél vannak a szüleitek,aminek Bangchan szülei a vezetőjük.Mi a nyugati RS-hez tartozunk.És úgy gondoltuk jó lenne kideríteni ki az erősebb.A TGW vagy az RS?Ezért küzdjetek meg velünk!-minket mindig kihagytak az edzésből,és sosem vittek sehova magukkal.Így persze hogy gyengébbek vagyunk náluk.