We are different. [Hyunlix]

41.

Nem tudom mennyi ideig sírtam,de valamikor elaludtam.Vajon Hyunjin keres?Biztos megtalálta a levelet,és rájöttek hogy az egy csapda.De akkor nem tudja hol vagyunk...

Hirtelen az ajtó nyitódájára riadtam.

-Jó reggelt csibécske.-jött felém Jaehoon egy tálcával amin...nem tudom mi volt,de nem látszott ehetőnek.-Itt a reggelid.-tette le elém mire álmosan felültem.

-Én ezt nem eszem meg.-néztem a tányérra.

-Akkor éhes leszel.-vont vállat.

-Hol vannak a többiek?-kezdtem félni,és mérges lenni.

-Az nem az én dolgom.-vont vállat.-Mások vigyáznak rájuk,én pedig csak téged akarlak kínozni.

-De miért?!Miért csinálod ezt?!

-Annyira sajnállak hogy Hyunjin nem mondta el...ja várj,egyáltalán nem.Na mindegy.-ment volna el.

-Várj!-kiáltottam utána.-Ezt nem teheted!Engedj el!-kezdtem sírni megint.

-Haramrosan jövök.-ment el.

-Hyunjin...siess kérlek.-suttogtam magam elé majd ismét sírásban törtem ki.

Néhány nappal később:

-Hyunjin...-sírtam halkan az ágyon fekve.

Mindig ugyanazzal a szörnyű kajával jött vissza Jaehoon,amiből kénytelen voltam enni mivel nem akarok meghalni.Vagy...nem is tudom.Lehet az is jobb lenne ennél.

Semmit sem tudok Jiusngékról,és Hyunjinékról sem.Mosdóba napi kétszer enged ki,de amúgy egész nap az ágyhoz vagyok bilincselve.

-Meddig akarod még ezt csinálni?!-kérdezem mikor ismét bejött.

-Amíg ide nem ér a kis szőke herceged.-most Hyunjinra gondol...?

-És persze a többiek.Akkor kezdődik igazán a móka ha ideérnek.Vagyis nekem móka,nektek szenvedés.

-Honnan tudod hogy ide fog jönni?Lehet meg sem találja ezt a helyet.

-Oh csibécske.Ide fog jönni mert meg akar menteni téged.De ha nem jön ide az azt jelenti hogy tényleg sosem szeretett téged,te pedig itt fogsz megrohadni.De ha ide jön akkor is meghalsz.

-Mi?!-ijedtem meg.-D-de hogy érted hogy tényleg sosem szeretett?!

-Majd egyszer megérted.Vagy nem.-hagyott ismét egyedül.

Ki kell jutnom innen magamtól!Ha Hyunjinék ide jönnek ők is nagy bajban lesznek,és azt nem akarom.Körbenéztem találok-e valami használhatót és láttam egy dobozt.Pont elértem,így odahúztam magamhoz és láttam hogy minden is van benne.De semmi hasznos.Mindent átnéztem,aztán az alján megláttam egy kis kést.Gyorsan elvágtam vele a kötelet ami a csuklóm körül volt,de nem jutottam ezzel sokra.Hiszen az egyik kezem még mindig az ágyhoz van bilincselve.

Hirtelen kinyitódott ismét az ajtó,a kést pedig a tenyerembe rejtettem.Azt hittem Jaehoon jött vissza,de nem.

-Teo?!-néztem rá értelenül.

-Igen Felix?Csak nem meglepődtél?Azt hitted végig hogy segíteni akarok neked?-nevetett fel keserűen.-Talán ez valamikor így volt,de már nem.

-Utállak!Hogy tehetted ezt?!Olyan hülye voltam hogy nem hittem Hyunjinnak...-motyogtam halkan az utolsó mondatot.

-Hát igen...kár.Hé várj.-látta meg az elvágott kötelet mellettem.-Több eszed van mint gondoltam.-mosolygott rám féloldalasan én pedig szúrós szemekkel néztem rá.