26.

439 30 35
                                        

Hyunjin szemszöge:

Eljött a szombat,szóval még bőven aludhattam volna,de helyette már 6:44-kor írtam egy sms-t a scrácoknak hogy ma találkozzunk Minho házában.

Választ még nem kaptam,de még biztos alszanak így neki álltam felöltözni és reggelit csinálni.Kivettem a szekrényből egy tányért,de hirtelen megcsúszott a kezem és a tányér a földön landolt kisebb,nagyobb darabokban.Csak én vagyok ilyen béne most komolyan?!

Felix nyöszörögni kezdett,és összehúzta magát,majd lassan kinyitotta a szemeit.

-Hyun?Mit csinálsz?-kérdezte mély hangján amitől jólesően kirázott a hideg.

-Oh véletlen leejtettem egy tányért,de feltakarítom.-mondtam mire Felix lassan felállt és nyújtózkodni kezdett,és felém sétált.

Álmosan megdörzsölte a szemét,és nem figyelte hová lép.

-Felix várj!-léptem oda hozzá és gondolkodás nélkül combjai alá nyúltam és az ölembe vettem mire ő ijedten nézett rám,és az álmosság is kiment a szeméből.Lassan a pultra tettem,de nem engedtem el a derekát.

-Majdnem beleléptél.-néztem a szemeibe.

-Oh...

-Maradj itt még feltakarítom.-mentem volna a seprűért de megfogta a kezem és magához húzott én pedig visszatettem a kezeim a dereka köré.

-Köszi Hyun.-suttogta amitől egy jóleső borzolgás futott végig a testemen és megpusziltam a homlokát.

-Aranyos vagy.-suttogtam a fülébe mire pirosabb lett az arca és oda is adtam egy puszit.

-Hyunjin...-mondta félénken.

-Igen Lixie?-pusziltam a nyakára is lágyan.

-Mit csinálsz?-nevetett fel halkan mire én folytattam amit elkezdtem és megpusziltam ahol csak tudtam,Felix pedig néha elmosolyodott és a vállamra tette a kezét,majd a nyakamnál összekulcsolta.

Ezt pedig a telefonom csörgése szakította félbe.Nemár,ki keres ilyenkor?!

Elhajoltam Felixtől aki kipirosodott arccal nézett rám.

-Nagyon szép vagy így rózsaszín arccal.-adtam egy utolsó puszit az arcára majd a telefonomért nyúltam.Minho.A kis zöld gombra nyomtam,majd köszöntem neki.

-Szia,mit szeretnél?

-Jó reggelt,te írtad hogy fontos és hogy minél előbb találkozzunk.-mondta álmosan.

-Jó,de majd nálad elmondom.-mondtam ingerültebben.

-Minho az?-kérdezte Felix mire bólintottam.

-Oh ott van Felix?Talán megzavartam valamit azért vagy morci?-láttam magam előtt azt az elégedett mosolyt az arcán.

-Semmi közöd hozzá.Inkább foglalkozz Jisungal.-Felix helyeslően bólogatni kezdett amin elmosolyodtam.-Kettőkor találkozunk nálad,szia.-meg sem vártam a válaszát, letettem a telefont és Felixnek szenteltem minden figyelmem ismét.

-Hol is tartottunk?-mosolyodtam el féloldalasan és a nyakára hajoltam.Egy idő után a kezem a pólója aljához vándorolt,és megsímítottam a pocakját mire ő elhúzódott tőlem.

-Hyun..ezt nem kellene.-nézett rám komolyan mire észbe kaptam.

-Oh sajnálom.Elragadtattam magam.-vettem el a kezem.

-Takarítsuk fel ezt.-szállt le a pultról én pedig megkerestem a seprűt.

Miután kész lettünk Felix játszott a telefonján,és pedig összepakoltam a reggeli után.

We are different. [Hyunlix]Donde viven las historias. Descúbrelo ahora