Hyunjin szemszöge:
Eljött a szombat,szóval még bőven aludhattam volna,de helyette már 6:44-kor írtam egy sms-t a scrácoknak hogy ma találkozzunk Minho házában.
Választ még nem kaptam,de még biztos alszanak így neki álltam felöltözni és reggelit csinálni.Kivettem a szekrényből egy tányért,de hirtelen megcsúszott a kezem és a tányér a földön landolt kisebb,nagyobb darabokban.Csak én vagyok ilyen béne most komolyan?!
Felix nyöszörögni kezdett,és összehúzta magát,majd lassan kinyitotta a szemeit.
-Hyun?Mit csinálsz?-kérdezte mély hangján amitől jólesően kirázott a hideg.
-Oh véletlen leejtettem egy tányért,de feltakarítom.-mondtam mire Felix lassan felállt és nyújtózkodni kezdett,és felém sétált.
Álmosan megdörzsölte a szemét,és nem figyelte hová lép.
-Felix várj!-léptem oda hozzá és gondolkodás nélkül combjai alá nyúltam és az ölembe vettem mire ő ijedten nézett rám,és az álmosság is kiment a szeméből.Lassan a pultra tettem,de nem engedtem el a derekát.
-Majdnem beleléptél.-néztem a szemeibe.
-Oh...
-Maradj itt még feltakarítom.-mentem volna a seprűért de megfogta a kezem és magához húzott én pedig visszatettem a kezeim a dereka köré.
-Köszi Hyun.-suttogta amitől egy jóleső borzolgás futott végig a testemen és megpusziltam a homlokát.
-Aranyos vagy.-suttogtam a fülébe mire pirosabb lett az arca és oda is adtam egy puszit.
-Hyunjin...-mondta félénken.
-Igen Lixie?-pusziltam a nyakára is lágyan.
-Mit csinálsz?-nevetett fel halkan mire én folytattam amit elkezdtem és megpusziltam ahol csak tudtam,Felix pedig néha elmosolyodott és a vállamra tette a kezét,majd a nyakamnál összekulcsolta.
Ezt pedig a telefonom csörgése szakította félbe.Nemár,ki keres ilyenkor?!
Elhajoltam Felixtől aki kipirosodott arccal nézett rám.
-Nagyon szép vagy így rózsaszín arccal.-adtam egy utolsó puszit az arcára majd a telefonomért nyúltam.Minho.A kis zöld gombra nyomtam,majd köszöntem neki.
-Szia,mit szeretnél?
-Jó reggelt,te írtad hogy fontos és hogy minél előbb találkozzunk.-mondta álmosan.
-Jó,de majd nálad elmondom.-mondtam ingerültebben.
-Minho az?-kérdezte Felix mire bólintottam.
-Oh ott van Felix?Talán megzavartam valamit azért vagy morci?-láttam magam előtt azt az elégedett mosolyt az arcán.
-Semmi közöd hozzá.Inkább foglalkozz Jisungal.-Felix helyeslően bólogatni kezdett amin elmosolyodtam.-Kettőkor találkozunk nálad,szia.-meg sem vártam a válaszát, letettem a telefont és Felixnek szenteltem minden figyelmem ismét.
-Hol is tartottunk?-mosolyodtam el féloldalasan és a nyakára hajoltam.Egy idő után a kezem a pólója aljához vándorolt,és megsímítottam a pocakját mire ő elhúzódott tőlem.
-Hyun..ezt nem kellene.-nézett rám komolyan mire észbe kaptam.
-Oh sajnálom.Elragadtattam magam.-vettem el a kezem.
-Takarítsuk fel ezt.-szállt le a pultról én pedig megkerestem a seprűt.
Miután kész lettünk Felix játszott a telefonján,és pedig összepakoltam a reggeli után.
ESTÁS LEYENDO
We are different. [Hyunlix]
FanfictionMelyben Lee Felix és Bhang Christopher Chan legjobb barátok,de Felix élete fenekestül felfordul mikor nem barátjával osztják be egy szobába a Souli gimnázium kollégiumában. Hwang Hyunjinnak van egy titka,amit semmi áron sem mondana el Felxinek,hisze...
![We are different. [Hyunlix]](https://img.wattpad.com/cover/377553775-64-k799522.jpg)