We are different. [Hyunlix]

33.

Felix szemszöge:

Jobban aludtam mint az előző éjjel,talán idővel meg fogom szokni hogy nem Hyunjin hangjára,és érintései az ébresztőm,hanem a telefonom csörgése.

Na persze,ez még viccnek is rossz volt.De az igaz hogy jobban tudtam aludni.

Az álmosságok elhessegetve a szememből álltam a ruhás szekrényem előtt,és gondolkodtam mit vegyel fel.Igazából egyik szettemhez sem volt kedvem.Mind unalmas volt már,és vagy százszor volt rajtam mind.-jó persze az amit Hyunjin választott nekem Chan szülinapjára az csak akkor volt rajtam de abban nem mehetek suliba-.

Az emlékre elmosolyodtam,és láttam magam előtt Hyunjint ahogy büszkén mosolyog rám a szülinap előtt.

Ekkor eszembe jutott valami.Mi lehet Hyunjin ruhás szekrényében?Kinyitottam azt,és reménykedtem hogy nem vitt el minden ruhát.

És nem.Halkan fel is nevettem,amint megláttam pár pólót és nadrágot a szerkény alján heverve.Ordít róluk hogy próbáljam fel őket,és meg is teszem,és vidáman nézegetem magam a tükörben.

Imádom!Mindet!Igaz kicsit nagyok rám,de Hyunjin illatuk van,és nem is zavar hogy nagyobb,inkább kényelmes és jó belebújni.Hyunjinra emlékeztet.
De talán direkt hagyta itt,és akarta hogy megtaláljam őket.De azt a pulcsit amit az helyett vettem neki amit tönkretettem nem találtam,vagyis elvitte magával.

Vidáman mentem be a suliba,és most először tényleg boldogan,és nem megjátszva mióta elment Hyunjin.

-Sziasztok!-köszöntem a többieknek a kapuba érve.

-Szia Felix.-köszöntek majdnem egyszerre.

-Mi ez a nagy öröm?-mosolygott rám Chan és mikor már válaszolni akartam Minho megszólalt.

-Várj,az nem Hyunjin felsője?-mutatott a ruhára.

-Meglehet.-kuncogtam.

-Te Hyunjin ruháit viseled?-kérdezte Seungmin.

-És ha igen akkor mivan?-mondtam kicsit sértődötten mire Chan megfogta Seungmin kezét,és összekulcsolta a sajátjával.

-Ne bántsd ez miatt.-mondta neki halkan,de hallottam,Seungmin pedig csak bólintott válaszként.

-Szerintem jó áll rajtad.-mosolygott Jisung.

-Köszi.-nevettem fel kicsit.-Chan beszélhetnék veled?-fordultam felé.

-Na jólvan Felix,engem már nem is szeretsz.-játszotta Jisung a sértődöttet.

-Dehogynem Jisung.-nevettem és magamhoz öleltem.

-Persze Felix.-válaszolt Chan.

-Majd megyek,sziasztok.-engedtem el Jisungot aki vonakodva de elvált tőlem,és Minho kezét megfogva elsétált a többiekkel.

-Valami baj van?-kezdett aggódni Chan.

-Dehogy,Seungminről van szó.

-Mi van vele?-húzta össze a szemöldökeit.

-Ne aggódj,nem rossz dolog.Azt akarom kérdezni hogy ahogy te mondanád,hivatalosan is együtt vagytok-e?

-Oh..hogy az.Hát...nem beszéltem vele erről.-tette kezét a tarkójára.

-Akkor ma délután tedd meg!Láttam hogy néz rád,szóval tuti nem mond majd nemet!

-Úgy gondolod?

-Nem gondolom,tudom!-húztam ki magam büszkén.

-Tudod most olyan vagy mint egy kisgyerek,de igazad lehet.Suli után beszélek vele.-nevetett fel.