We are different. [Hyunlix]

37.

Felix szemszöge:

Eltelt újabb pár nap,mostanában inkább a saját ágyamba fészkelem magam esténként bár az nem olyan jó mint az övé,abban nem akarok többet aludni.

Ma is láttam,de azonnal elfirdítottam a fejem nehogy azt hidje hiányzik.Pff hirtelen olyanokat mond hogy sosem szeretett aztán mintha nem is léteznék rám sem néz a suliban.Nem is hiányzik.Egy kicsit sem.

Ekkorát sem hazudtam még.

Ma ebédnél láttam hogy Chan mosolyogva írkál valakivel,miközben Seungmin mellette ült.Csak nem...nem biztos nem csalja meg Minniet.Ugye?

-Kivel beszélsz?-nézett a kijelzőre Seungmin kíváncsian.Chan súgott valamit neki.

-Biztos jó ötlet ez?-kérdezte kételkedve.

-Biztos Minnie.-tette el a telefonját majd megpuszilta párja arcát.

Most sem volt sok étvágyam,de nem szóltak érte a barátaim.Suli után kifelé jövet Chan büszkén sétált Seungmin kezét fogva mellettünk.

Ekkor hirtelen megláttam valakit az emberek között.Egy ismerős alak támaszkodott háttal az iskola kopott kerítésének.Baseball sapkát viselt,fekete cipzáros pulcsit,alatta fehér pólóval,a nyakában pedig egy ezüst nyaklánc lógott.Farmert viselt,és egy fehér cipőt.A haja sötétbarna,néhol apró tincsei göndör volt.Gyorsan mosoly szökött az arcomra amint rájöttem,a már két éve nem látott barátom áll előttem.Nem habozva mentem oda hozzá,szinte már futva.Mikor odaértem rámemelte sötét szemeit,és elmosolyodott.

-Felix!-örült meg.-Szia.-intett kuncogva.

-Teo!Te hogy kerüsz ide?!-kérdeztem értelenül de boldogan.

-Hát tudod...hiányoztál.-mosolygott aranyosan.

-És elutaztál Ausztráliából ide mert hiányoztam?-kérdeztem izgatottan.

-Amint látod igen.-erre én habozás nélkül megöleltem és a fejem a mellkasába fúrtam.

-Bocsi...csak te is hiányoztál.-néztem fel rá.

-Semmi baj,hiányzott már ez az ölelés.És jó látni hogy még mindig magasabb vagyok nálad.-nevetett.

-Annyi mindent akarok kérdezni,mesélj el mindent mi történt veled két év alatt.

-Akkor menjünk hozzám,kivettem egy házat amíg itt vagyok.

-Nem lehet,egy kávézóban dolgozom.De utána jó.

-Akkor írj ha végeztél és hova menjek és oda megyek.Onnan pedig hozzám.-engedett el.

Ekkor láttam hogy a barátaim mosolyogva néznek minket.Chan lepacsizott Teoval,és beszélgetni kezdtek.Majd hirtelen találkozott a tekintetem Hyunjinnal,aki szemében szomorúságot láttam.Végignézte és hallotta amit beszéltünk?Nagy esély van rá,mivel pár méterre áll most is tőlem.Én is elszomorodtam,és csak néztük egymást percekig.De ha nem szeret akkor miért néz rám olyan csalódott,szomorú és megbánó tekintettel?

-Elkísérlek Lix.-karolta át a vállam Teo és még utoljára Hyunjinra néztem,akinek már csak a hátát láttam mivel elment.

Egy szót sem szóltam az úton,mikor odaértünk megbeszéltük hogy elém jön mikor végzet itt,majd bementem.

-Sziasztok.-köszöntem Jeonginnak és Changbinnak az öltözőbe érve,az utóbbi pedig a kisebb arcát fedte be puszikkal.De ezt már megszoktam,és nagyon aranyosak.

-Szia Lix.-köszöntek majd Jeongin szégyenlősen Changbin mellkasába bújt.

Gyorsan eletelt az a pár óra,munka után pedig Teo már ott várt a kijárat előtt.