We are different. [Hyunlix]

21.

Ez a harmadik alkalom hogy együtt alszunk,és őszíntén,meg tudnám szokni hogy Hyunjin álmos hangjára alszom el,és az álmos fejét látom reggelente.De tudom hogy nem kellele,hiszen Hyunjin furán nézne ha megkérném,és ez is csak azért volt mert bealudtam filmezés közben.

Reggel Hyunjin még aludt mikor felébredtem,és megnéztem az időt a telefonomon.És amúgy ugyan úgy vagyunk ahogy tegnap este elaludtunk.Párszor forgolódtunk,de mindig egymást ölelve közöttünk ki.7:12 van,szóval vissza tettem a fejem Hyunjiné mellé és próbáltam vissza aludni.

De nem sikerült,így csak forgolódtam,de azt is abbahagytam egy idő után mivel nem akartam Hyunjint felkelteni.Akár fel is kelhetnék,de jó érzés a közelemben tudni Hyunjint és megnyugtat.

Lassan elkezdtem simogani Hyunjin bal kézfejét,ami a mellkasán pihent,de csak alig hozzáérve.Mocorogni kezd,én pedig elveszem onnan a kezem.Álmosan megdörszölte a szemeit és kinyitotta azokat.

-Jó reggelt Lixie.-mondta reggeli álmos hangján

-Jó reggelt.Hogy aludtál?-néztem fel rá

-Nagyon jól,de még tudnék aludni.És te?-nézett le rám és jobban magához húzott derekamnál fogva

-Én is jól.Ma is Minhoval fogsz lógni?-kérdeztem fejem a mellkasára téve

-Nem,ma nem.Ma veled akarok lenni,ha te ráérsz.Mit szólsz?-kérdezte mosolyogva

-Benne vagyok,és mit szeretnél csinálni egész nap?

-Hmm mihez lenne kedved Lixie?-erre elgondolkodtam,majd pár másodperc után válaszoltam

-Süssünk browniet.-mosolyodtam el rá nézve.-Persze ha te is akarsz.-tettem hozzá

-Oké,akkor süssünk browniet.-adott egy lágy puszit a homlokomra majd elengedett

Miután átöltöztem a pizsamámból egy farmerba és kék pulcsiba előkészítettük a hozzávalókat.

-Minden megvan?-mentem a pulthoz

-Igen,minden.-válaszolta majd elkezdük

Nem sokat beszélgettünk,én feldaraboltam a csokit míg Hyunjin a saját dolgával tevékenykedett.
Kellemes volt a hangulat,csend volt,de nem kínos csend hanem inkább kellemes csend.

-Szereted a browniet?-kérdezte hirtelen

-Igen,sokszor csináltam már.-néztem rá

-Saját recept?

-Nem,a nagymamámé volt.-mondtam a végét hallkabban,Hyunjin értette és szomorúan folytatta

-Sajnálom.

-Semmi baj,nem kell.-erőltettem magamra egy mosolyt

Hyunjin abbahagyta amit csinált és mögém sétált.

-Jól vagy?-kérdezte halkan

-Igen.-mondtam majd vele szembe gordultam.-Hyunjin,nem gond hogy este úgy aludtunk?-néztem fel rá félénken

-Miért lenne baj,Lixie?Én élveztem,és nem bántam meg.És remélem te sem.

-Nem,nem csak nem akarom hogy kényelmetlenül érezd magad.

-Ne mond ezt,és amúgy aranyos vagy mikor alszol.-mosolyodott el halványan

-Oh..-vett fel az arcom egy rózsaszín árnyalatot.-Csak akkor vagyok aranyos ha alszom?-szomorodtam el játékosan mire Hyunjin felnevetett

-Nem Lixie,nem csak akkor.Te mindig aranyos vagy,bármit is csinálsz.-nézett a szemembe

Ezt a szép pillanatot a telefonom pittyenése zavarta meg.Érte nyúltam majd megnéztem ki írt.Jisung küldött egy képet,és azt írta hogy a cukrászdában vannak,a képen pedig Jeongin és Soobin volt ahogy egymással szemben ülve sütit esznek.