We are different. [Hyunlix]

7.

Nem is tudom hogy tudtam én minden nap bántani Őt.Nagyon sajnálom...ha lehetne visszafordítanám az időt és sosem bántottam volna.

Szegény most biztos meg van ijedve hogy miért lettem ilyen kedves hirtelen,és miért öleltem meg.Bár megértem.

De nem is csak a pulcsim,és az elhunyt édesanyám miatt ölelem kis testét sírva,hanem azért is mert fáj amit vele tettem..

Felix szemszöge:
Na jó,fogalmam sincs mi ütött Hyunjinba de tetszik...bárcsak mindig ilyen lenne velem...Mármint nem az hogy sír,hanem...kedves.De persze nagyon sajnálom őt.Most nagyon rosszul érzem magam.Amíg én akkor élveztem hogy Hyunjin nincs suliban és nem bánt addig Ő elveszetette az édesanyját és sokat szenvedett emiatt.

Lassan eltoltam magamtól majd szemeibe néztem.
-Mi ütött beléd?-kérdeztem.Nem válaszolt,jobban magához húzott hogy megöleljen.Kis hezitálás után lassan kezeimet a hátára vezettem és viszonoztam ölelését.

Sosem láttam még sírni,és sosem nyílt meg nekem ennyire...sőt semennyire.Most pedig elmondta hogy kitől kapta azt a pulcsit és sírva ölel engem...

-Semmi baj.-simogattam lassan hátát nyugtatás képpen.

Kb 15 percig így ültünk mikor a fekete elengedett,de csak annyira hogy szemembe tudjon nézni.

-Sajnálom.-mondta őszintén szemembe
-Mit?

-Mindent.-ezzel félre nézett.Sosem mondta még ezt.De egy "sajnálommal" nem tudja helyre hozni azt amit én pár hónapja minden nap átéltem.Azokat a hónapokat amikor félve mentem főleg miatta suliba,amikor a suliorvosnál töltöttem órákat,amikor szemrebbenés nélkül szidott mindenki előtt és én próbáltam visszafojtani könnyeimet aminek az lett a vége hogy rohamom lett.Amikor Chan vállán sírtam hogy én nem akarom ezt az egészet.Amikor mindenki előtt vert meg.

-Jóvá tehetem még azt a sok rosszat amit okoztam neked?-nézett ismét szemembe.

-Őszintén..nem tudom.-erre sóhajtott egy aprót.

-De megpróbálom.-nézett rám komolyan.

Pár perc múlva Hyunjin felállt a pulcsival a kezében.

-Mennyi volt?-nézett le rám

-Miért?

-Nem kértem hogy vegyél újat,és a pénzt sem fogadtam volna el.Szóval vissza adom az árát.-mondta komoly tekintettel.

-Nem kell.Én tettem tönkre,én hozom jóvá.-erre csak sóhajtott egyet.

-Akkor...azt mondtam az előbb hogy azért volt fontos az a pulcsi nekem mert a volt anyámtól kaptam-bólintottam majd folytatta.-ez pedig azért nagyon fontos mert tőled kaptam.-mosolygott rám.

Ezután lezuhanyozott majd egy szürke pólóban és egy rövidnadrágban jött vissza.Chatelni kezdett valakivel mivel láttam hogy két ujjal bökdösi a képenyőt.Én is lezuhanyoztam majd befeküdtem ágyamba.Asszem lesz mit mesélnem holnap Channak a suliban.

Reggel a szemembe sütő nap keltett,mire lassan felültem ágyamban.Körbe néztem majd Hyunjint pillantottam meg.A konyha pultnál matat valamit,de ahogy látom nem megy neki valami jól,mivel elkáromkodta magát.

-Mit csinálsz?-keltem fel és sétáltam mellé álmosan.

-Ó,felkeltettelek?-megráztam a fejem.-valami reggeli félét próbáltam össze dobni de ahogy látod nem sikerül.-nevette el a végét mire elmosolyodtam.

-Add ide,segítek.-nyúltam a gofri sütőért.

-Köszönöm.-adta át nekem.

Én csináltam a gofrikat,Hyunjin pedig ragaszkodott hozzá hogy had segítsen így ő is csinált párat miután megmutattam hogy kell.