We are different. [Hyunlix]

35.

Két héttel később:

Felix szemszöge:

El sem hiszem hogy már két hete egyedül alszom,egyedül vacsorázok,egyedül nézek este filmet,és egyedül kelek reggel.

Azt hiszem tényleg megszoktam hogy nincs velem.Jó,néha eszembe jut és elszomorodok,de gyorsan elűzöm ezt a gondolatot.És a barátaim is nagyon sokat vannak velem,amiért nagyon hálás vagyok nekik.

Most pedig éppen az iskola felé tartok Hyunjin egyik melegítő nadrágjában,és az ő szürke cipzáros pulcsijában.Út közben zenét hallgattam,így nem figyeltem a körülöttem lévőkre.

Viszont mikor beléptem a terembe a barátaimon kívül megláttam őt.

Hyunjin szemszöge:

Kettő,azaz kettő hete minden nap azon voltunk hogy információt gyüjtsünk,mégsem találtunk semmit.Mintha nem is létezne Jaehoon.Persze a többiek kevesebbet segítettek,mivel Felixel voltak nagyon sokat és nagyon hálás vagyok nekik ezért.

Ezért úgy döntöttem ha így nem jutok előrébb,akkor visszamegyek a suliba és ott próbálok előrébb jutni Kaion keresztül,ha egyáltalán jön suliba.

Félreértés ne essék,a koliba nem megyek vissza.Így sem akarom hogy Felix meglásson majd,de ez elkerülhetetlen.Már előre félek a reakciójától.Talán hozzám sem fog szólni?Vagy mérges lesz rám?Vagy boldog lesz?

De azt mégsem tehetem örökké hogy Jaehoon után kutatok,és mégsem jutok semmire.A többiek tudják hogy ma megyek,mikor be értem rám mosolyogtak,én pedig leültem Felix asztala mögé,hiszen ez az én helyem.

Körbenéztem itt van-e Kai,de nem láttam.Helyette egy szőke hajkoronát pillantottam meg,ami Felixhez tartozott.Találkoztam tekinteteink,az arcán pedig először örömöt,majd meglepődöttséget láttam.Nem mondott semmit,csak leült elém és a barátaira nézett kérdőn,akik mintha én itt sem lennék beszélgetni kezdtek vele.

De várjunk csak....azok az én ruháim rajta?Ahogy jobban megnéztem igen,ezek az enyémeim.Megtalálta őket?Nem bírtam ki hogy ne mosolyogjak rá,bár ő ezt nem látta mivel háttal ült nekem.Ekkor találkozott a tekintetem Chan szúrós pillantásával,mire gyorsan elfordítottam a fejem ő pedig átment a saját termébe.

Megkezdődött az óra,és hirtelen Felix egy másodpercre hátarfordult,és egymásra néztünk.Mintha csak biztosra akart menni hogy én ülök mögötte,azonnal visszafordult.

Beszélni akarok vele,látni a mosolyát,és vele lenni.De egyáltalán ő mit akar?

Igaz,azért jöttem hogy Kait megkeressem,de nincs is itt.Helyette Felixet bámulom folyton,és próbálok rájönni mit érez most.

Egész nap nem szóltunk egymáshoz,ő a barátaival volt,míg én egyedül voltam.Éppen mikor elindultam hazafelé hirtelen egy kezet éreztem meg a csuklóm körül.Azonnal hátranéztem,és Lixie gyönyörű szemeivel találtam szembe magam.

-Felix...?-mosolyodtam el halványan,de ezt azonnal ptóbáltam nem kimutatni.-Mi az?-kérdeztem kedvesen.

-Hyunjin...-gyűltek könnyek a szemébe de nem sírta el magát.-Csak szeretném tudni hogy jól vagy-e?-közben nem engedte el a csuklóm,nekem pedig olyan érzésem támadt mintha valaki figyelni minket,körbenéztem de nem láttam senkit.

-Jól vagyok.-húztam el a csuklóm.

-Tudom hogy nem kellene veled lennem de...most hogy látlak tudni akarom mi történt veled.

-Nem lehet Felix.-mondtam lágy hangon.

-Csak annyit mondj meddig kell még várnom.Kérlek!-tartotta vissza a könnyeit.