• ᴍᴇᴇᴛ ᴍᴇ ɪɴ ᴛʜᴇ ᴘᴀʟᴇ ᴍᴏᴏɴʟɪɢʜᴛ • ʀ.ᴀ.ʙ

Huszonegyedik rész

Cressida a Nagyteremben ülve fogyasztotta második reggelijét, mellette pedig Pandora étkezett meglehetősen csendesen. Úgy tűnt a diákok nagy része hasonló helyzetben volt, mivel a helyiségben a megszokott nyüzsgés helyett csupán halk beszélgetés visszhangzott.
A két szőke a tálját nézve merült a gondolataiba, nem is próbálva beszélgetésbe elegyedni a másikkal. Cressida továbbra is az előző éjszakán gondolkozott, míg Pandora folyton emlékeztette magát, hogy meg kell írnia a levelét Xenophiliusnak.

Nyugodt reggelük egészen addig tartott míg Dawsey ételébe egy papírgalacsin nem landolt. A páros értetlenül meredt a tükörtojás tetején lévő papírra, majd hátra pillantva próbáltak meg rájönni, mégis ki rontotta el a reggelit. Cressida hamar észrevette a terem másik végében ülő, vörös hajú lányt, aki bocsánat kérően nézett rá. A hollóhátas csak egy legyintést adott válaszul majd visszafordult az étele felé és megfogva az üzenetet megnézte annak tartalmát.

SOS gyűlés a szobámban reggeli után!!

A boszorkány egy értetlen pillantást küldött a mellette ülőnek, aki csak megvonta a vállát. Cressa elméjét rögtön elöntötték a kérdések és különböző gondolatmenetek. Őszintén fogalma sem volt arról, hogy Lily miért akart gyűlést tartani. A lány torka összeszorult a gondolatra miszerint, Lily talán a tegnap este történtekről akar beszélni. De miért tenné? Evans nem úgy tűnt, mint aki minden áron ki akarná szedni az emberekből a számára fontos információkat még akkor is, ha az adott személy nem akart arról beszélni. A griffendéles kedves, megértő és tisztelettudó volt, soha nem tett volna olyat, amivel megbánt másokat. De ha nem a jóslatról akar beszélni, akkor mégis mi a fenéről?

– Idie kinek a pulóvere van rajtad? – kérdezte Panda le sem véve a szemét a zöld és ezüst csíkos felsőről.
Dawsey rémülten pillantott a ruhára majd a barátnőjére, aki érdeklődve figyelte őt. A szöszi  szó nélkül pattant fel a helyéről, tekintetével a mardekáros asztalt pasztázva, majd amikor megpillantotta a szőke, illetve barna haj közötti fekete göndör tincseket, sokkos pillantást vetett rá. Regulus a poharát emelve megakadt a mozdulatban, ahogy tekintete összekapcsolódott a lányéval. Black nagyot nyelve rázta a fejét, majd az ölébe lévő hollóhátas pulcsira bökött.
– Cressa téged kerestelek – szólt egy hang a boszorkány mögül mire ő hátra kapta a fejét, így szembe találva magát Edwinnel.

A griffendéles széles mosollyal az arcán nézett le rá. Egy csepp fáradtság sem volt látható rajta, ugyan olyan üde volt, mint bármikor máskor.
– Ó, szia – erőltettet mosolyt az arcára miközben kimászott a helyéről.
White átkarolva őt  ölelésbe vonta, amit Cressida csak kényelmetlenül viszonzott, próbálva minél hamarabb szabadulni. Habár alapvetően semmi gondja nem lett volna az ilyesfajta szándékkal, most meglehetősen erőltetettnek érezte. Mintha azért csinálná ezt, hogy magukra vonja a figyelmet, így mindenkivel tudatva, hogy van köztük valami.

– Van kedved órák után találkozni? – tolta el magától kissé, hogy a szemébe tudjon nézni. – Tanulhatnánk közösen... vagy valami – mosolygott negédesen.
– Persze – bólintott Dawsey elengedve a fiút, ezzel jelezve, hogy nem kívánja folytatni az ölelkezést.
Edwin véve a lapot hasonlóan cselekedett, majd végig mérte az előtte állót. Cressida a griffendéles arcát figyelte, tudta, hogy ebből semmi áron nem fog tudni kijönni jól.
– Ez nem a te pulcsid – jegyezte meg a szőke, szúrós pillantások közepette.
– Nem valóban nem – bólintott egyetértően, majd szólásra nyitotta a száját, azonban még mielőtt bármit is mondhatott volna valaki közbeszólt.

– Cressa, remélem azért valamikor vissza adod majd a felsőmet – karolta át a lányt Dorcas, megjátszott haraggal a szemében.
– Igen, nyilván – kezdett heves bólogatásba a hollóhátas egy hálás pillantás közepette.
– Tudod – fordult Edwin felé a barna hajú – volt egy kis incidens, ugyanis az egyik elsős leöntötte Cressidát töklével – füllentett mosolyogva. – Muszáj voltam oda adni a pulcsimat. Tudod, nekünk lányoknak muszáj összefognunk, hisz mégsem ülhet egész reggel a koszos pulcsiban – lökte meg barátian a szöszi vállát, mire Dawsey csak halkan nevetni kezdett.
Edwin kissé bizalmatlanul méregette a párost majd végül egy vállvonással annyiban hagyta a dolgot.