• ᴍᴇᴇᴛ ᴍᴇ ɪɴ ᴛʜᴇ ᴘᴀʟᴇ ᴍᴏᴏɴʟɪɢʜᴛ • ʀ.ᴀ.ʙ

Huszonnegyedik rész

Cressida azóta nem ünnepelte a születésnapját mióta Frances meghalt. Egyszerűen soha nem bírt ünnepelni egy olyan napon, ami megannyi fájdalmas emléket hordozott magával. Valahányszor próbálta jól érezni magát, mindig elfogta a bűntudat miszerint nem helyes az, hogy boldog. Nem szabad boldognak lennie. Úgy érezte azzal, hogy boldog elfelejti azt, ami történt, elfelejti a testvérét. 
Egy ideig próbálta megjátszani magát, mivel a Tekergők mindig szerveztek neki meglepetés bulit, ám egy idő után megunta a színlelést és megkérte őket, hogy inkább ne ünnepeljék a születésnapját. Nem volt szüksége semmiféle ünnepségre vagy ajándékra, csak felejtsék el az egészet és tegyenek úgy mintha egy átlagos nap lenne.

Cressa halkan morogva húzta le a fejéről a takarót, s habár semmi kedve nem volt kikelni a biztonságot nyújtó ágyából, mégis muszáj volt megtennie, hiszen gyomra hangosan korogva adta tudtára, hogy ideje enni egy keveset.
Erőtlenül kimászva az ágyából, holdkóros módjára nézett körbe a szobába és meglepetten konstatálta, hogy rajta kívül már senki nem tartózkodott ott. Egy ásítás közepette sandított az ágya mellet található komódon levő ébresztőórára, ami negyed tizenegyet mutatott. Cressida fáradtan pillantott el az óráról majd realizálva a látottakat sebesen kapta vissza a fejét. Halkan szitkozódva mérgelődött, képzeletben fejbe vágva Pandorát, aki aljas módon kikapcsolta az ébresztőjét. A szöszi hangos léptekkel indult meg a fürdő felé majd oda beérve szélsebesen megmosta a fogát és már ott sem volt.

Miután gyorsan felöltözött, a cipőjét próbálva magára rángatni, idétlenül ugrált a folyosón, minek következtében kapott pár értetlen pillantást. Ám ezekkel nem is törődve végre valahára bele gyömöszölte a lábfejét a bakancsába. Amint ez sikerült neki, szaporán kerülgette a vele szembejövő – a reggelit már befejező – diákokat, majd az ismerős ajtóhoz érve, kapkodva nyitotta ki azt. A sok meglepett szempár ellenére – amik minden egyes mozzanatát figyelték – egészen magabiztosan sétált az asztalához, próbálva minél nyugodtabbnak látszani, habár legszívesebben hangosan lihegett volna a hosszú távnak köszönhetően, amit mindössze öt perc alatt sikerült teljesítenie.

Az asztalhoz leülve Pandora hiányát furcsállva nézett körbe a Nagyterembe, ám sehol nem látta a barátnőjét. Végül annyiban hagyva a dolgot vállat vonva fordult vissza az étel felé majd lassan elkezdte szedni a reggelijét.
Csöndesen bökdösve a baconos rántottáját, Cressa maga elé meredve hallgatta a körülötte lévők sugdolózását. Mindenki valami hajról beszélt azonban arra nem sikerült rájönnie, hogy kinek a hajáról lehet szó. A szöszi a sok fürkésző tekintettől kellemetlenül érezve magát óvatosan a hajához nyúlva próbálta rendezgetni a tincseit mivel a nagy sietségben nem volt ideje fésülködni. Azt hitte ezzel végre valahára abbahagyják a folyamatos bámulást a diákok, de tévedett.

– Ezeknek mégis mi bajuk lehet? – morfondírozott Dawsey ismét az ételére fókuszálva.
A villájára egy apró falatot felszúrva próbálta rávenni magát az evésre. Nagy nehezen a szájához emelve a tojást, és már éppen megette volna ám ekkor egy hangos füttyszó megzavarta a folyamatban. A lány hálát adva az égnek, letette az evőeszközét majd érdeklődve fordult a felé tartó kis csoporthoz, akik ámulatba esve néztek rá.
– Cressa, nagyon jó az új hajad! – mosolygott Sirius közelebb érve a sötétkék terítővel ellátott asztalnál ülőhöz.
Black vidáman karolta át a lány vállát majd óvatosan össze borzolta annak alapból kócos haját.
– Nekünk miért nem szóltál, hogy változtatni akarsz? – kérdezte James kissé csalódottan.

– Igen. Nem kellett volna ennyire drasztikusan megváltoztatni a kinézeted – rázta a fejét Remus. – Mármint ne értsd félre – szabadkozott. – Ez is jól áll, csak egyszerűen nem értem, hogy nekünk miért nem meséltél arról, hogy be akarod festeni a hajad.
– Be akarom festeni a hajam? – vonta fel a szemöldökét Cressa, értetlenül meredve a barátaira – Ti mégis miről beszéltek? – kérdezte összezavarodva.
A négy fiú nagy szemekkel nézett össze, gyorsan megbeszélve valami a tekintetükkel, majd kedvesen mosolyogva néztek vissza rá.