• ᴍᴇᴇᴛ ᴍᴇ ɪɴ ᴛʜᴇ ᴘᴀʟᴇ ᴍᴏᴏɴʟɪɢʜᴛ • ʀ.ᴀ.ʙ

Harmincadik rész

Két nap telt el azóta, hogy Edwin rádörrent Cressidára, és azóta nem is beszéltek. Ha véletlenül összefutottak a folyosón, Cressa úgy tett mintha nem venné észre őt. Tudta, hogy gyerekesen viselkedik, de barátnői egyetértettek azzal, hogy hadd szenvedjen egy kicsit ő is. Így nyugodt szívvel nézte levegőnek a barátját.

A Nagy teremben, mint minden ebédnél, most is óriási hangzavar volt. A diákok hangosan diskurálták meg az órákon történteket. A négy óriási asztalnál különös módon óriási színkavalkád volt, a diákok a másik házba tartozó barátaik mellett ücsörögtek, így nem is volt meglepő, hogy Cressida és Pandora, de még Dorcas is a Griffendél asztalánál foglalt helyet. Szerencsére Cressa nem látta Edwint felbukkanni az asztalnál amiért hálát adott az égnek. Nem csak azért mert semmi kedve nem volt a könyörgését hallgatni – reggel már így is egy kisebb kellemetlenségbe került amikor a hollóhátas diákok nem tudtak kijutni a folyosóra, mert az ajtót eltorlaszolta a rengeteg virágcsokor és édesség –, de még a baráti társasága fiú tagjai erősen szívükre vették a történteket. Cressida biztos volt benne, hogy legszívesebben átkok ezreit szórnák Edwinre, habár a lelkükre kötötte, hogy ne tegyék mivel nemsokára úgy is kibékülnek majd.

A két hollóhátas egymással szemben ült, Cressida jobbján Dorcas, míg bal oldalán Sirius ült, mellette pedig James ki mellett pedig természetesen Lily volt. Velük szemben, Lestrange két oldalán Remus és Peter foglalt helyet, utóbbi mellett pedig Marlene és Mary.
A baráti társaság hangosan vitatkozott az előző meccsről, míg Cressida csak csendben bökdöste az ételét. Lehet, hogy direkt nem beszélt Edwinnel, de ettől függetlenül kicsit sem érezte jobban magát.
– Én csak azt mondtam, hogy előre lehetett tudni, hogy Regulus nagyon gyors és ügyes így esélyed sem volt– szólt Peter egy újabb kanál pudingot tömve a szájába.
– Kösz Peter a támogatást – nézett rá James unottan.
– Igaza van – vont vállat Mary – Sajnálom James, de minden évben meggyűlik a bajod Regulusszal. Ráadásul Dorcas mondta, hogy idén nyáron többet edzett, mint valaha. Igaz Dor? – pillantott a mardekárosra, aki csak egyetértően bólogatott.
– Nem tudom, hogy csinálja, de borzalmas gyors. Ahogy ti is láthattátok – mesélte a mardekáros. – Mostanság nem is velünk edzett, inkább egyedül ment ki a pályára, hajnalban, amikor senki nem zavarja.

– Rávall – gondolta végig a dolgot Sirius. – Soha nem volt csapatjátékos, ezért ő a megfelelő a fogó szerepre. Ott is egyedül van, mint az élet minden más területén.
– Hé, ne beszélj róla így – szólt rá mérgesen Pandora – Mégiscsak az öcséd.
– Az öcsém vagy sem, ez csak az igazság – vont vállat Cressidára pillantva.
Az egész társaság elnémult, ahogy követték a fiú tekintetét. Mindenki lehangoltan nézte, ahogy a lány aggasztóan keveset pislogva mered az előtte heverő borsóra.
Cressida megérezve, hogy mindenki őt nézi, fáradtan pillantott fel az ételéből.
– Segíthetek valamiben? – nézett végig a csoporton.
– Ezt nekünk kéne kérdeznünk – mondta Lily aggódóan méregetve barátnőjét.
– Jól vagyok.
– Frászt – rázta a fejét Remus.
– Jól leszek – javította ki magát.

– Hétvégén meccsed van Cressa – noszogatta Marlene – Készen állsz rá? – próbálta terelni a témát.
– Mehetne jobban is – válaszolt a tálját bámulva. – Abban sem vagyok biztos, hogy akarok játszani.
– Hé! Ilyet ne is mondj! – rázta a fejét elkerekedett szemekkel Dorcas.
– Mindened a kviddics Idie. Nem tenne jót neked, ha egy kicsit kiszellőztetnéd a fejed?
– Ha akarod gyakorolhatunk együtt – ajánlotta fel Sirius és James egyszerre.
– Kedvesek vagytok, de azt hiszem, inkább kihagyom – erőltetett mosolyt az arcára. – Nem akarok arra járni amíg nem kötelező – fintorodott el ahogy eszébe jutott a jelenet amint Edwin ráordít az öltöző előtt.

A társaságra ismét csend telepedett, senki nem tudta mit kéne mondania. A lányok az egész vasárnapot Cressida vigasztalásával töltötték. A lány már éppen kezdte elfelejteni a haj zűrzavart erre most egy másik problémával kezdett megküzdenie.
– Ó, jaj – pillantott fel James az ételéből.
– Mi az? – kérdezte Peter teli szájjal.
– Minnie felénk tart – válaszolt Potter rémülten figyelve az egyre inkább feléjük közeledő nőt. – És nem tűnik boldognak – tette hozzá.
A baráti társaság minden tagja az igazgatóhelyettes felé nézett.
– Mit tettél? – kérdezte Remus Sirius-ra meredve.
– Én? Miből gondolod, hogy én voltam? – nézett rá sértetten Black.
– Nem is tudom – forgatta a szemét Lupin.
– Ez a feltételezés egyenesen sértő! – dramatizált tovább a fekete hajú. – Mi van ha Cressidával van baja? – kérdezte a lány felé fordulva.