• ᴍᴇᴇᴛ ᴍᴇ ɪɴ ᴛʜᴇ ᴘᴀʟᴇ ᴍᴏᴏɴʟɪɢʜᴛ • ʀ.ᴀ.ʙ

Huszonharmadik rész

– Randid lesz? – fújta ki a füstöt Barty, mire Regulus csak halkan mormolva fordult el felőle.
A három fiú a szobájukban ütötte el az időt, habár Barty és Evan kifejezetten nem így tervezték a szombat estélyüket, készségesen támogatták a barátjukat a jelenlétükkel. Kupor a falnak támaszkodva szívta a cigijét, míg Rosier az előbb említett ágyáról félig lelógva feküdt és az öngyújtóval szórakoztatta magát.
– Ma van Lumpsluck első gyűlése – válaszolt Evan félig lelógva az ágyáról. – Figyelhetnél jobban is Kupor! – korholta meg.
– Nem tudtam, hogy oda így ki kell öltözni – mérte végig a barna hajú a barátját, aki rá sem hederítve igazította meg a gallérját.

– Nem vagyok kiöltözve, bár neked bármi elegánsnak mondható, ami nem lyukas vagy szakadt – szólalt meg Regulus, mire Kupor halkan fújtatott egyet.
– Sajnálom, hogy a kényelmet választom – szívott bele ismét a cigarettába. – Fogadjunk, hogy amikor senki nem látja, öltönyben alszol.
– Igazán vicces – forgatta meg a szemét Black.
– De tényleg Reg, mi ez a ruha? Talán Morgan is ott lesz? – érdeklődött a szőke továbbra is fejjel lefelé lógva.
– Nem tudok róla – válaszolt kimérten. – Habár úgy hallottam új taggal bővül a klub Callan Bailey távozása miatt – gondolkozott el.

– És van ötleted, hogy ki kerül a helyére? – nyomta el a cigarettát Barty az ablakpárkányon, ami egy csúnya pillantást kapott díjazásul.
– Nem igazán – vont vállat a göndör. – De remélem nem valami feleslegesen fecsegő tanuló lesz az, mert akkor esküszöm, hogy megsüketítem magamat – morogta a barátai felé fordulva.
– Nos... Sok sikert az estéhez – vakarta meg a tarkóját Kupor.
– És ne siess vissza! – vigyorgott rá Rosier, mire Regulus elfintorodott. – És lehetőleg kopogj... Hangosan! – emlékeztette.
– Tanultam a hibámból – rázta meg a fejét Black bele gondolva a történtekbe. – De örülnék, ha az én ágyamat békén hagynátok.
– Megpróbáljuk – kezdett bősz bólogatásba a barna hajú. – De ha elvisz a hév...
– Jó, jó! Nem kell folytatni – fogta be a fülét rémülten az ajtó felé indulva, mire a barátai hangosan felnevettek.
– Érezd jól magad! – kiáltott utána Evan derűsen.

Regulus egy intéssel letudta a válaszadást, majd kilépett a szobából. A mardekáros sietve szelte át a klubhelyiéget majd a folyosóra kiérve gyors léptekkel indult el Lumpsluck irodája felé. Habár teljes mértékben időben volt, szeretett elsőként érkezni mivel így volt ideje feltenni a kérdéseit. A fiú egészen hamar odaért az ismerős ajtóhoz ahol kettőt kopogva türelmesen várt a válaszra.
– Jöjjön csak! – hallatszott bentről a professzor hangja, mire Regulus kinyitotta az ajtót, majd belépett a helyiségbe.
– Á, Regulus, már vártam – ragyogott fel a férfi arca, ahogy meglátta az ismerős diákot. – Kerüljön beljebb – invitálta közelebb.

A göndör hálásan elmosolyodva sétált közelebb a tanárhoz, miközben tekintetével körbe futotta az ismerős helyiséget. Ahogy a fiú felmérte a területet, pillantása megállapodott a professzor asztalán ahol megannyi kép volt elhelyezve. Felvont szemöldökkel lépett közelebb az asztalhoz, majd óvatosan felemelte az egyik csoportképet, amin egy ismerős lány mosolygott.
– Cassandra Dawsey – szólalt meg Lumpsluck megállva a diákja mellett. – Cressida és Frances Dawsey édesanyja... csodálatra méltó boszorkány volt – emlékezett vissza rá. – Nagyon értett az alkímiához, azzal is dolgozott a későbbiekben. – fürkészte a visszafogottan mosolygó lány képét. – A halála mindenkit váratlanul ért – mormolta, mire Regulus felkapta a fejét.
– A halála? 

– Pár évvel Frances előtt halt meg... Tudjuk ki ölte meg, őt és a férjét Ronaldot is – mesélte elborzadva, majd hátra kapta a fejét, amikor hangos kopogás ütötte meg a fülét. – Á, Perseus, fáradjon beljebb – fordult el Regulus felől, hogy üdvözölje az imént érkezőt.
Black pár másodpercik még figyelte a képet, amin Cressida kiköpött mása volt, annyi különbséggel, hogy az édesanyja haja fekete volt. Végül a fejét rázva rakta vissza a helyére a tárgyat, majd a többiek példáját követve helyet foglalt a szokásos helyén. Lumpsluck és Piton halk beszélgetésbe elegyedtek, míg Regulus csak csendben ült a helyén a gondolataiba merülve.