• ᴍᴇᴇᴛ ᴍᴇ ɪɴ ᴛʜᴇ ᴘᴀʟᴇ ᴍᴏᴏɴʟɪɢʜᴛ • ʀ.ᴀ.ʙ

Huszonnyolcadik rész

Cressida szórakozottan sétált végig a folyosón a griffendél tornya felé haladva. Elégedettséggel töltötte el ahogy újra és újra visszagondolt arra milyen arcot vágott Regulus pár órával korábban. Nem gyakran lehetett ennyire döbbentnek látni az ifjabbik Blacket, így Cressának jól bele kellett vésnie az agyába azt amit látott. Ahogy a fiú sötét szemöldöke a homloka közepéig felszaladt, szürkei szemei elkerekedtek, ajkai enyhén elváltak egymástól.

Kissé megrázva a fejét próbált másra gondolni, majd hangosan felsikított amikor valaki oldalról megragadta és behúzta az egyik üres tanterembe.
Cressida rémülten nyúlt a pálcája után majd szélsebesen elővette azt a farzsebéből és a támadójára szegezte.

– Godrikra! Veled aztán nem érdemes packázni – nevetett fel Edwin idegesen meredve a pálca hegyére.
– Megőrültél? – ripakodott rá Dawsey leengedve a kezét. – Legalább szólhattál volna, hogy te vagy az!
– Sajnálom. Azt hittem romantikus lesz...
– Igazán romantikus lett volna, ha lábbilincselő bűbájjal súlytalak – morogta az orrnyergét dörzsölve. – Amúgy is mit keresel itt? Feléd tartottam.
– Gondoltam nem fárasztalak azzal, hogy fel gyere. A barátaid biztosan rád szállnának utána, ha látnának bemenni a szobámba, úgyhogy úgy döntöttem, egy kicsit privátabb helyet választok az ajándékozásnak – vont vállat majd meggyújtott pár gyertyát, így feloldva a félhomályt.
– Ez igazán... kedves gondolat – biccentett lesütve a szemét.

Edwin elmosolyodott majd óvatosan közelebb lépett a lányhoz, hatalmas tenyerét a derekára simította és közelebb húzta magához. Cressida a szája szélét rágva pillantott fel rá.
– Boldog születésnapot Cressida – suttogta White elvéve az egyik asztalra helyezett csomagot, majd átnyújtotta azt.
Cressida érdeklődve vette át az ajándékot majd felvont szemöldökkel kezdett bele a bontásába. A lány szemei elkerekedtek, ahogy megpillantotta a dobozban rejlő vörös pulóvert.
– Ez..?

– Az én egyik edzős mezem – bólintott White, büszkén elmosolyodva – Sokat gondolkodtam rajta, hogy mit kéne adjak neked, mivel nem akartam valami béna ajándékkal előállni. Aztán hirtelen beugrott, hogy egyszer volt rajtad Dorcas pulcsija és egészen imádnivalóan néztél ki abban a kicsit bő felsőben. Így gondoltam miért ne adnám oda az enyémet. Így mindenki tudja, hogy együtt vagyunk. Amúgy is a piros biztosan jobban áll neked, mint a zöld. A sápadt bőrűeknek egyáltalán nem áll jól a zöld. Ott van példának okául Black, na ő teljes mértékben úgy néz ki mint egy tengeribeteg – magyarázta a fiú észre sem véve, hogy Cressida már rég elvesztette a fonalat.

Dawsey megszeppenten pislogott hol a kezében tartott felsőre, hol az előtte állóra. Így mindenki tudja, hogy együtt vagyunk. El sem hitte amit hallott. Együtt lettek volna? Nem is beszélték meg a dolgot. Ilyen az amikor az embernek barátja van? Senki nem szól neki róla!?
–Mi most... járunk? – kérdezte Cressa zavartan, mire Edwin rögtön abbahagyta a beszédet.
A szőke fiú félénken elmosolyodott és megvakarta a tarkóját.
– Azt hittem, én, nos... akartam erről beszélni veled...Csak aztán Regulus... és aztán nem volt rá esélyem – hadovált össze-vissza.

– Semmi gond – rázta a fejét Cressida megfogva a fiú kezét. – Csak váratlanul ért – vallotta be.
– De... Nem bánod? Mármint, akarsz a barátnőm lenni? – kérdezte Edwin komolyan, mire a lány nagyot nyelt.
Akart a barátnője lenni? Mégis mivel járt volna, ha együtt járnak? Egymás kezét fogják majd a folyosón, hébe-hóba csókolóznak, és folyton a mardekár trió témája lesznek? Akarta ő ezt egyáltalán? A lányok azt mondták megesik, hogy az első csók nem teljesen olyan mint ahogy azt elképzelte az ember. De normális az, hogy nem érzel semmit csak szűnni nem akaró feszültséget? A csókot nem élvezni kellene? 

– Persze, hogy akarok – csúszott ki a száján mielőtt tovább töprengett volna a dolgon.
Egy próbát megér. Szélesen elmosolyodott mire White hangosan kifújta a levegőt, amit mindeddig benntartott.
– Hála Merlinnek – mormogta megfogva a lány kezét, majd lassan közelebb lépett hozzá.
Cressida hátrált egy lépést így beleütközött a falba. Edwin kedvesen elmosolyodott, majd felemelte szabad kezét és megcirógatta a lány arcát, aki erre lehunyva szemeit hagyta, hogy folytassa az érintést. A hollóhátas gerincét enyhe bizsergés járta át, bőre égni kezdett ott ahol a fiú megérintette. Talán mégis minden rendben volt.