• ᴍᴇᴇᴛ ᴍᴇ ɪɴ ᴛʜᴇ ᴘᴀʟᴇ ᴍᴏᴏɴʟɪɢʜᴛ • ʀ.ᴀ.ʙ

Huszonhetedik rész

Az utolsó óra előtti szünetben, az iskola belső udvarában Cressida a barátnői gyűrűjében állva panaszolta el a folyosón történteket.
– Volt képe levonni tizenöt pontot tőled? – kerekedett el Dorcas szeme.
– És tőlünk is tízet? – kérdezte egyszerre Mary és Marlene.
– Na ácsi! – pisszegte le barátnőit Lily – Reguluszra később visszatérünk, de mi volt Edwinnel?
– Nem mondott semmit – vonta meg a vállát Cressa.
– Nem mondott semmit...? – kérdezte értetlenül Pandora.

– Szerintetek most akkor járunk? – tette fel a kérdést óvatosan Dawsey mire barátnői egyszerre adtak rá választ.
– Nyilván!
– Lehet.
– Nem feltétlenül.
Cressida elfancsalodva nézett végig rajtuk.

– Szerintem rá kéne kérdezned – tanácsolta Lily. – Mármint Jamesből kiindulva, és abból, hogy Edwin is egy rendes srác, akinek jó a modora, szerintem biztosan megkérdezné, hogy leszel-e a barátnője.
– Jamesnek jó a modora? Lils te hallod magad? – fojtotta vissza a nevetését McKinnon.
– Jól van le lehet rólam szállni... – mondta sértetten Evans.
– Na lányok ez most nem rólatok szól. Cressida komoly gondban van. – szólt közbe Mary.
– Szerintem rá kéne kérdezned – vont vállat Dorcas.
– Szerintem meg nem – tiltakozott Marlene. – Ha akar valamit majd megmondja.

– De mi van ha nem mondd majd semmit, de közben ő úgy gondolja, hogy járunk? – érdeklődött Cressida.
– Az... baj – gondolta végig Pandora. – De szerintem túl gondolod az egészet, majd délután biztos elmondja, hogy mit is akar pontosan – vont vállat.
– A fiúk mind hülyék – rázta a fejét fáradtan McKinnon rágyújtva egy szál cigire. – Én azt mondom, ne mondj semmit, majd ha akar valami, szól. Amúgy sem kell rögtön az első lehetőségnél lehorgonyozni, tartsd nyitva a lehetőségek kapuját.
– Jól van Marls, nem mindenki olyan, mint te – korholta meg Dorcas barátnőjét, Cressida megszeppent arcát látva.

– Ne is figyelj rájuk. Csak azt tedd amit jónak látsz, ha nem akarsz sötétben tapogatózni, kérdezz rá nyugodtan! Ebben semmi szégyellni való nincsen – biztatta Lily.
– Te rákérdeztél Jamesnél?
– Dehogy kérdezett! James majd' megbolondul Lilyért, nyilván feltette neki a kérdést. Potter egy percet sem tudott várni – forgatta a szemét Mary.
Cressida elhúzott szájjal gondolta végig az elhangzottakat.

– De nyilván mindenki más – próbálta menteni a menthetetlent Pandora.
– Ja... simán lehet, hogy csak megzavarta Regulus – bólogatott bőszen Dorcas.
– Persze – bólintott nem túl meggyőzően Dawsey. – Amúgy sem biztos, hogy jó lenne ha összejönnénk – motyogta.
– Tessék?
– Ezt mégis, hogy érted? – ripakodott rá Marlene.
– A csók... Elég, öhm, hogy is mondjam...
– Fura volt?
– Rossz?

– Nem nagyon éreztem semmit – vallotta be halkan, mire a lányok egyöntetűen és meglehetősen hangosan levegő után kaptak.
– Talán csak nem ez volt a megfelelő alkalom – vonakodott Lily.
– Igen, annyi minden történt az elmúlt huszonnégy órában, biztosan nem volt jó az időzítés – értett egyet Mary.
– Én... – köszörülte meg a torkát majd lesütött szemmel folytatta – Kicsit örültem, hogy Regulus felbukkant – szólt elfojtott hangon és ismét hangos reakcióra várt barátnői felől, ám az elmaradt.

A másodpercek egyre csak teltek, de továbbra sem érkezett semmiféle verbális válasz az imént elhangzottal kapcsolatban. Így hát Cressida kénytelen volt felnézni a körülötte állókra, akik pislogás nélkül meredtek rá.
– Ez... Szintén nem jelent semmit – szólalt meg végül Pandora bátortalanul.
– Csak össze vagy zavarodva – legyintett Marlene.
– Adj neki egy kis időt.

– Miről megy a csevej lányok? – szólt egy ismerős hang, majd Cressida látóterében megjelent a négy ismerős arc.
Remus bocsánatkérően nézett a lányokra, amiért megzavarták őket, Peter szorosan Lupin mellett maradva intett a többieknek. Sirius fellelkesülve, hogy más is dohányzik, beállt Marlene mellé, majd ő is elővett egy szálat és rágyújtott. James pedig Lily mellé besorolva átkarolta a lány vállát, majd érdeklődve nézett végig a csoporton.

– Csak arról beszélgettünk, ki hogyan szokta besütni a haját – vont vállat McKinnon kifújva a füstöt, egyenesen Sirius arcába.
– Csak a szokásos lányos témák – tette hozzá Mary az órájára pillantva. – Lassan viszont el kéne indulnunk órára. Időbe telik mire oda érünk az üvegházhoz – vette fel a táskáját a földről.
– Valóban – bólintott Lily, egy gyors pillantást vetve Cressidára. – Este átjöhetnétek hozzánk – ajánlotta fel, ezzel jelezve, hogy kicsit sem tekinti befejezettnek a beszélgetést.

– Nem érek rá – rázta a fejét Cressa – A prefektusi kötelezettségeimnek kell eleget tennem – morogta, mire az összes lány sokat mondó pillantással díjazta a hallottakat.
– Nos, akkor jó szórakozást – szólt szarkasztikusan McDonald.
Remus felvont szemöldökkel kapkodta a tekintetét a két lány között, majd végül a hollóhátasra szegezte tekintetét. Cressida egy mosolyt erőltetve magára szembe nézett barátjával, aki a szokásosnál is nyúzottabbnak tűnt.

– Csokit Lupin? – kérdezte közelebb lépve a fiúhoz, aki hálásan rámosolygott.
– Soha nem utasítanék el egy kis csokoládét – nevetett fel halkan, majd várakozva nézte, ahogy Dawsey a táskája mélyére nyúl és előhúz egy doboz csokibékát belőle.
– Ez az utolsó – figyelmeztette barátját.
– Két hét múlva úgy is megyünk Roxmortsba – emlékeztette a lányt, mire annak gyomra görcsbe rándult.
– Igaz is – biccentett felvéve a táskáját. – Akkor találkozunk... valamikor – intett Remusnak elindulva Dorcas és Pandora után, akik már a bejárat felé vették az irányt.

Sietős léptekkel indult el barátai után majd fintorogva konstatálta, hogy három mardekáros állja a bejutása útját. Barty és Evan a kőfalnak támaszkodva vidáman bagóztak az egyre inkább kihalt udvaron, míg Regulus csak unottan állt – tisztes távolságra tőlük,  hogy ne legyen füst szagú – a Bájitaltan könyvét tanulmányozva.
– És itt is van a kis szerelmes gerlénk – füttyentett Barty, megbökve a mellette álló szőkét, aki vigyorogva mérte végig a lányt.
Dawsey elengedte a füle mellett a megjegyzést és csak némán elsétált mellettük. Rájuk sem akart nézni. Semmi kedve nem volt hozzájuk.

– Úgy hallottam ingyen csókot osztasz. Én szívesen lennék a következő jelölt – nevetett Rosier, mire a lány megtorpant.
A szeme sarkából látta, hogy Regulus felnézett egy pillanatra a könyvéből, de nem szólt semmit. A lány érezte, hogy elönti a düh. A kis semmire való. Lassan ökölbe szorította a kezét és elkezdett tízig számolni magában mielőtt olyat tett volna, amit a későbbiekben megbánna. Regulus tekintete az öklére siklott.

– Problémád van Rosier? – kérdezte haragosan, szembe fordulva a szőkével.
– Nekem, nincsen... – fújta ki a füstöt a lány arcába, hogy még jobban bosszantsa. – Na, akkor lesz csók vagy sem? – kérdezte megjátszott türelmetlenséggel.
Dawsey tekintetet a fiú kezében tartott cigarettára siklott, és rögtön eszébe jutott a tökéletes válasz reakció. Hiszen minden hatásnak van egy ellenhatása. Nem volt benne biztos, hogy jó ötlet visszaélni a prefektusi szerepével, de ha jobban belegondol, Regulus is ugyan ezt tette, így hát Cressida csak visszaadja azt, amit kapott. Semmi több.

– Ugye tisztában vagytok vele, hogy az iskola területén tiltott a dohányzás – hagyta szó nélkül az előbbi megjegyzést.
– Ja. És? – kérdezte Barty rágyújtva a következő szálra.
– Mivel szabályt szegtetek, mínusz 20 pont a Mardekártól. Ja és további öt pont levonás, amiért az arcomba fújtad a füstöt – mondta higgadtan Dawsey, mire Barty és Evan elkerekedett szemekkel nézett rá, de ő nem is törődött velük csupán elégedett mosollyal az arcán rápillantott Regulusra, aki most már minden figyelmét az előtte kibontakozó konfliktusnak szentelte. – És további tizenöt pont levonás, amiért nem teljesíted prefektusi kötelezettségeidet – szólt elégedetten, Regulus szemébe nézve. – Mégis milyen példát mutatsz a kisebbeknek? – korholta meg egy önelégült mosollyal az arcán.
Nem Cressida kezdte ezt az egészet, de az biztos, hogy nem fog meghátrálni előle. Ha harc, hát legyen harc.