Zombie Apocalypse (hungarian)

10.-Úton

Másnap reggel Adam vezetett. Én ültem mellette az anyósülésen, mivel kinevezett navigátornak.

Ed és Emily szinte azonnal elaludtak ahogy bevágodtunk a kocsiba.

-Nem megy véletlenül a rádió? -kérdezte Dylan.

Kapcsolgatni kezdtem a készüléket, de semmi.

-Vannak lemezeim. -mondta Tyler.

-Remek. Valami jó banda? -kérdezte Dylan.

-AC/DC megfelel?

-Tökéletes. -jelentettük ki az összesen, Tyler pedig előre nyújtotta a lemezt,amit betettem a lejátszóba.

Miközben halkan hallgattuk a Thunderstruck-ot, én a térképet tanulmányoztam.

-Salt Lake City, Utah állam a következő állomás, amennyiben a kocsi bírja annyit.

-Hány kilométer?-kérdezte Adam.

-676.

-Pfffff...

-Az egy nap alatt megtehető?-kérdezte Betty.

-Ha egész nap utazunk...

-...és van elég benzin.-tette hozzá Dylan.

-Álljunk meg közben valahol?-kérdezte Adam.

-Nem tudom. Jó lenne ha maradna benzinünk. De az a baj,hogy ilyen tempóban sose érünk Washington DC-be.

-Vagy Bostonba.-tette hozzá Tyler.

-És ha New Orleansba mennénk?-kérdezte Betty.

-Akkor egyenesen arra kellett volna indulnunk,mostmár csak időt pocsékolnánk az irányváltoztatással. Különben is,én szinte biztos vagyok benne hogy Washingtonban lesz valaki aki átvisz hajóval.-jelentette ki Dylan.

-Akkor mi legyen már?-sóhajtott fel idegesen Adam.

-Tudod mit? Szerintem addig menj,ameddig legalább a fél kilométertávolságot megtettük,aztán pedig eldöntjük mi lesz. Ez van,nem fogunk tudni gyorsabban haladni,csak ha nem tanulunk meg teleportálni.-jelentettem ki.

Adam bólintott,majd visszatért az út bámulásához, én pedig tanulmányozni kezdtem a térképet.

-Al...-szólított meg Betty.

-Igen?

-Szóval melyikük?

-Huh?-fordultam hátra értetlenül.

-Ugyan már. Tyler vagy Dylan?

-Ez milyen kérdés Bett? Hogy is juthatott eszedbe egyáltalán ilyesmi?

-Tutira bejön neked az egyik,ne tagadd le. Oké,tudom hogy D-be szerelmes vagy, viszont T a legjobb barátod és általában azokból alakul ki a nagy szerelem. Ú...ez egy szerelmi háromszög,ez olyan izgiiiii...-álmodozott Betty.

-Csssst! Csendesebben! Hagyd abba!-nevettem el magam.

-Ehh,szerintem te is tudhatod a választ Bett.-nevette el magát Adam.-Bocs,de hallottam. És egyértelmű,hogy Alice D-t választja majd.-nevette el magát.

Már teljesen vörösen égett a fejem.

-Hagyjátok már abba!-nevettem fel.-Mostmár komolyan.

-Jól van.-nevetett Betty is és Adam is bólintott.

-De amúgy...azt nem árultad még el. Mi tetszik benne annyira?-kérdezte suttogva Adam,így a többiek nem hallottak minket.

Vállat vontam.

-Minden...igazából.

-Nájsz.-bólogatott nevetve.

Az út további része azzal telt,hogy AC/DC-ről Guns'n'Rosesra váltottuk a CD-t,én pedig bealudtam és már csak akkor ébredtem meg,amikor a kocsival megálltunk.

-Salt Lake City?-kérdeztem ásítva.

-Nem. Csak félút és pisiszünet.-válaszolta Dylan,aki a volán mögött ült.

-Hogy kerülsz te előre?-kérdeztem.

-Adam fáradt,ezért váltottunk. Ugye nekem is segítesz navigálni?

-Persze.-mondtam mosolyogva,majd kiszálltam a kocsiból mert nekem is el kellett végeznem a dolgaimat.

Miután mindenki visszatért,indulhattunk is tovább. Közben az ülésrend is megcserélődött hátul. Dylan helyét átvette Adam, Ed felébredt és helyet cserélt Tylerrel, Betty pedig helyet cserélt Gracel,így most ő került a hátam mögé.

-Alice... -bökött meg Grace hátulról, mire megfordultam.

-Igen?

-Tudsz vigyázni Midnightra? Egyfolytában izeg-mozog és Daisyt felébreszti.

-Persze, add csak ide.-vettem át a kutyust.

-Niiii, a közös kutyusunk! -vigyorodott el Dylan. -Sziaaa. -simizta meg a fejét, mire Midnight elégedetten megcsóválta a farkát. -Tudja ki az apja. -nevette el magát.

-És Alice az anyja! -kiabálta be Adam.

Hátra fordultam és karba boxoltam nevetve.

-Természetesen. -bólogatott Dylan, az én fejem pedig már megint égett.

Mindenki nevetett, még szegény Emilyt is felkeltettük.

Még egy fél órát utaztunk.
Minden rendben volt egy ideig, ameddig Midnight nem kezdett el idegesen ugatni. Nem értettük mi baja, de amikor Daisy is ugatni kezdett, már tudtuk, hogy valami nincs rendben.

A horizont nem nézett ki jól. Teljesen fekete volt az egész.

-Vihar?-kérdezte Betty.

-Nem. Egy viharhoz képest gyorsabban mozog. Sokkal gyorsabban. -jelentettem ki.

Ahogy egyre közelebb értünk, a horizonton alakok rajzolódtak ki. Sőt: a teljes horizont alakokból állt.

-Neeeee! -mondta Dylan. A kocsi teljesen leállt. Elfogyott a benzin.

-A rohadt életbe!-kiáltott fel Dylan. -Gyerekek...itt ragadtunk. És hatalmas nagy a baj.

Mindenki egy emberként nézett a horizonti alakokra. Zombik voltak. Egytől egyig zombik.

-S most mi az Istent csinálunk? -kérdezte Emily.

-Szedjétek a cuccokat és be az erdőbe!-utasított minket gondolkodás nélkül Ed.

-Mi? Nem! Én oda be nem megyek! -jelentette ki makacsul Betty.

-Bett... élni akarsz vagy nem? -kérdezte Ed.

-Igen. De miért épp az erdőbe? Sötétedik és semmit sem fogunk látni...

-Van elemlámpa. -világosítottam fel.

-De...

-Nyugi Betty, inkább segíts! -nyomott Adam egy hátizsákot a kezébe, Betty pedig feladta.
Én két táskával és egy hálózsákkal gazdagodtam. Illetve Midnight pórázát is nekem kellett fognom.

Megpakolva nekivágtunk a sötét, rideg erdőnek.

Bevallom, féltem. Semmit sem láttam volna, ha nem követem az előttem haladó Edet.

Egyre mélyebbre és mélyebbre jutottunk az erdőbe, amikor egy éles visítás rázta meg az erdőt.

Betty volt az.