Zombie Apocalypse (hungarian)

86.-A félelem markában

A férfi hanyagul nekitámaszkodott a cellánk ajtajának, majd köpött egyet, egyenesen Dylan lábai elé.

- Bármennyire meglepő, jómagam csak a kis főnők vagyok itt. Szerencsétek, hogy a nagy főnök nincs jelen, mert akkor tényleg nyakig lennétek a szarban. Ő nem olyan kegyes mint én - vicsorgott.

Átfutott a borzongás a hátamon. Bamba képe és hanyag tartása pont olyan hatást keltett mint a filmekben lévő eszetlen talpnyalóké, akik fejvesztve, puszta erőből ölték az ellenfeleiket és úgy táncoltak, ahogyan a főnökük fütyült.

- Azért jöttem, hogy ismertessem veletek a játékszabályokat- vicsora csak még szélesebb lett. - Szép kis zsákmány vagytok, meg kell jegyeznem. Ennyi embert egyszerre már régen fogtunk be. De hát annyira kár, hogy csak egy maroknyi marad majd belőletek...

Erre mindannyian felkaptuk a fejünket.

- Ezt meg hogy érti? - Oli bátorkodott feltenni a kérdést.

A férfi rá nézett.

- Úgy, te kis szarcsimbók, hogy csupán a kiváltságosakat tartjuk meg belőletek. Azokat, akikből hasznot húzhatunk és akik hűséget esküsznek nekünk. A többiek pedig nemes egyszerűséggel alulról fogják szagolni az ibolyákat. Szükségünk van talpraesett és eszes emberekre, akik segítségével az új világ vezetőivé válhatunk, kerüljön az bármibe. A nagy főnök parancsa, hogy akár ha kényszer árán, de elérjük a célunkat. Szóval ha sokat makacskodtok majd és ellenálltok... meghaltok. Akarjátok hallani a vicces részét? Holnap kezdjük! - nevetett fel harsányan.

Na abban a pillanatban kapott csak el igazán a reszketés. 

Eddig is tudtam, hogy ezek az emberek kegyetlenek, hiszen a múltkor foglyul ejtettek engem és Ty-t, ránk küldtek egy horda kóborlót - akik majdnem megölték a csapatot - és még Codyval is tettek valamit, hiszen nincs itt. Mi van ha meghalt? És mi van ha valamelyikünket tényleg megölik, mert nem emelkedik ki semmiben? Mert én biztosan meghalnék.

Akaratom ellenére is a kis Yoonah-ra gondoltam. Tudtam, hogy a nővére ha kell, puszta kézzel tépné ki bárki szívét, aki bántani meri a kislányt, de az Iron Castle-nek megvoltak a maguk módszerei, hogy ezt hogyan akadályozzák meg. És igenis, képesek lettek volna bántani a kislányt.

- Reggel, azaz kora hajnalban visszajövök. Addig jobb ha elbúcsúztok egymástól - jegyezte meg, majd még egyszer köpött egyet, aztán fütyörészve elvonult.

Becsuktam a szemeimet.

Ez volt az a pont, ahol végleg feladtam.

- Alice - szólított meg Oli.

Én viszont csak a fejemet ráztam. Ez már igazán sok volt nekem.

Éreztem, ahogyan Dylan átöleli a vállamat. Tudtam, hogy nem lenne szabad hagynom neki, de abban a pillanatban nem érdekelt. Dylan ölelő karja valahogy biztonságot nyújtott számomra. A rossz előérzetemet viszont így sem mulasztotta el.

- Mi a helyzet az unokatesóddal? - kérdeztem, miután kinyitottam a szemeimet. Valamivel sürgősen el kellett terelnem a gondolataimat. 

- Luke-al? - kérdezte Dylan. - Az a helyzet vele Alice, hogy nem tudom - rázta meg a fejét. - Ő is felszállt az egyik buszra, direkt én kértem, hogy menjen el, ne kerüljön az Iron Castle-esek kezére ismét. Amióta elment, nem tudok semmit róla.

- Állítólag az egyik busz épségben elmenekült - szólt bele Richard a beszélgetésbe. - Itt hallottam, hogy az Iron Castle-esek akik azt a buszt üldözték, gumidefektet kaptak és szem elől tévesztették őket.