Zombie Apocalypse (hungarian)

44.-Hazugságok

Sziasztok! Valószínű szombaton ismét nem lesz időm részt hozni, de megírtam nektek előre ezt a fejezetet, szóval most kiteszem.:)

Nekiveselkedtünk az útnak.

Jó érzés volt ismét utazni, s bár voltak veszteségeink meg félnivalónk is, a hangulat valahogyan mégis nyugodt volt. Talán azért, mert mindannyian csendben voltunk. Még Midnight is, akit igaz, eddig meg sem említettem, pedig ott aludt a földön, Dylan lábánál.

Én Kelvin mellett ültem, aki épp a csapattársaim neveit tanulgatta, ugyanis úgy döntöttünk: csatlakozhat.

Bevallom, kissé szarul jött ki a helyzet, hisz úgy tűnt, mintha Kelvinnel próbálnánk Darcyt helyettesíteni. De erről szó sem volt. Darcyt senki sem tudja pótolni. Ahogyan egyikünket sem.

Matt rendes volt. Azt hiszem ő volt az első, aki rábólintott Kelvin maradására. Sokat változott az első találkozásunk óta.

Hirtelen eszembe jutott valami és elkezdtem kutatni a hátizsákomban-amit megjegyzek, Emily mentett meg nekem-majd előhúztam belőle egy képet.

Átültem egy pillanatra Matt mellé.

-Hogy érzed magad?-kérdeztem.

Matt lesütötte a szemeit.

-Fáj. Ez az igazság. Iszonyúan fáj. Tudod...Darcy nem csupán a szerelmem volt, hanem a családom is. Mindig mellettem volt, jóban-rosszban. Mindig megvédett, ha kellett hazudott is miattam és...és ez lett az egésznek az eredménye. Hogy halott. Hogy meghalt azért, mert nem vigyáztam rá eléggé.-futott le egy könnycsepp az arcán, amit nem is akart elrejteni. Tiszteletreméltó volt tőle.

Átöleltem.

Azt hiszem, az volt az első alkalom, hogy köztem és Matt között fizikai kontaktus jött létre. De azt hiszem, ez így volt jó.

Nem mondtam neki semmit. Nem próbáltam meg arról meggyőzni, hogy túl kell tennie magát, hiszen én sem voltam képes túltenni magamat, nem csak Darcy, de Dylan apukája miatt sem. Csak hagytam, hogy öleljen és kisírja magát. Ez volt a legtöbb amit tehettem.

-Köszönöm, hogy meghallgattál...-suttogta. -Pedig nem volt miért.

-De igen. Volt miért.-jelentettem ki. -Tudnod kell, hogy rám mindig számíthatsz, Matt. Rendben?

Matt bólintott.

-És van itt számodra valamim...-adtam át neki a képet, amit eddig szorongattam. Róla és Darcyról készült, még amikor letettük őket a kocsink felrobbanása előtt, s mielőtt megismertük volna Deant, Greget és Amandát.

Mattnek ismét benedvesedett a szeme, majd megfogta a kezemet és megszorította.

-Köszönök mindent, Alice. Ez most jól jött.-suttogta.

-Bármikor. A kép mostmár a tiéd.-jelentettem ki, majd úgy döntöttem, magára hagyom egy kicsit.

*

Egy házban szálltunk meg a nap hátralévő részére. Szerencsére az Iron Castle-esek nyomát sem láttuk, tehát vagy nem indítottak egy csapatot utánunk, vagy pedig feladták a keresést.

A többiek megkértek, hogy Ty-al meséljük el milyen volt a táborban.

Többnyire Tyler mesélt, én inkább nem akartam megosztani az "élményeimet". Az Iron Castle-ben töltött idő rosszabb volt számomra, mint az előző táborban. Pedig ott többet ültem.