Zombie Apocalypse (hungarian)

49.-Eltaposott virágok

Sziasztok! Még a rész előtt szeretnék mondani néhány dolgot: 1. Ezentúl nem csak szombaton, hanem keddenként is lesznek részek.:) 2. A következő rész az 50. rész lesz és szeretnék valami különlegeset csinálni ez alkalomból.:D Úgy döntöttem, hogy kérdezz-feleleket fogok indítani, de nem tőlem fogtok kérdezni, hanem a szereplőktől, ők pedig a következő részben válaszolni fognak nektek (pl.: Tyler, mit gondolsz Dylan és Alice kapcsolatáról? vagy Amanda, még mindig magadnál hordod a Gucci cipőket?, stb.) Bármelyik szereplőtől kérdezhettek..:D Remélem, tetszik az ötlet és hozzájárultok majd. Nos, ennyit szerettem volna mondani. Jöjjön is a rész!:)

Az iskolabusz reggelre bedöglött. 

Szó szerint.

Richard és Ed egy órán keresztül próbálták beindítani, de semmi.

- Gyerekek, ennek annyi. - jelentette ki Adam.

- De most akkor hogyan menjünk tovább? - kérdezte Amanda ijedten.

- Gyalog. - felelte Ed. - Nem fogunk leülni nyafogni mert utazásunk során először nincs mivel továbbmennünk. Hozzátok a csomagokat!

Összeszedtünk mindent és indultunk is. Nem húztuk az időt.

Dylan mellém lépett, kezében Midnight pórázával, amelyet átadott nekem.

- Felejtsd el, amit a múltkor mondtam. Csak a düh beszélt belőlem.

Megráztam a fejemet.

- Igazad volt. Az utóbbi időben tényleg elhanyagoltam Midnightot. Csak már annyira megszoktam, hogy Grace vigyáz rá...

- Amúgy én is. - vallotta be Dylan. - Grace jobb gazdája, mint mi.

Elmosolyodtam.

De nem csak azon, amit Dylan mondott, hanem azon is, hogy mi most kutyát sétáltatunk egy erdőben, az Apokalipszis közepén.

Dylan megfogta a kezemet.

Közben a többieket bámultam.

Mindenki elvolt, de amit a valaha létezett legédesebb dolognak láttam az az a tény volt, hogy gyakorlatilag Greg és Grace a jelbeszédet tanulgatták Kelvintől. Én is szerettem volna megtanulni, de magamat ismerve összekeverném a jeleket. Nekik viszont egészen jól ment.

Örülök, hogy Kelvinnek sikerült beilleszkednie és a csapat ennyire elfogadó volt vele. Tudtam, hogy így lesz. Ők mindannyian rendes emberek.

Matt, Tyler és Ed haladtak legelől és minden kóborlót megöltek, akit közeledni láttak, így gyakorlatilag az út első része zökkenőmentesen ment, bár Columbusig még volt legalább 100 kilométer.

- Elnézést, elrabolhatom Alicet egy percre? - jelent meg Emily, majd belém karolt. - Élet-halál kérdése! - nézett Dylanre.

- Természetesen! - nevette el magát, majd elengedte a kezemet. - De hozd nekem vissza.

- Ígérem! - pacsizott le Emily Dylan-el, majd kissé lemaradtunk mögötte. Nemsokára Grace, Amanda és Adam csatlakozott hozzánk.

- Ne már gyerekek! - vigyorogtam. - Ennyire ne faggassatok!

- Tudni szeretnénk! - tapsikolt Amanda.

- Részletesen! - világosított fel Grace.

- Azonnal! - helyeselte Adam is, így hát felsóhajtottam.

- Rendben van! Győztetek! - nevettem el magam.

Belefogtam a mesélésbe. Mindent elmondtam neki, a veszekedéstől kezdve egészen a csókig. Olyan izgalommal hallgatták a szavaimat, hogy az kezdett ijesztő lenni.