Alice Black egy padláson ébred, barátai társaságában.
Nem tudja, hogyan került oda és a többiek mit keresnek ott.
De minden kiderül abban a pillanatban amikor kinéz az ablakon... és egy Zombi Apokalipszis kellős közepén találja magát.
FI...
Amikor megláttam az embert, aki kimászott félig a tankból, lesokkoltam. Valósággal lesokkoltam és egy pillanatig kételkedtem is benne, hogy jól látok-e.
De nagyonis jól láttam.
Hónapok óta reménykedtem már benne, hogy él. Hónapokig rágodtam rajta és imádkoztam azért, hogy éljen.
És él.
- Te jó Isten! - suttogta a mellettem álló Ed. - Ez... ő? - kérdezte.
Heves bólintásba kezdtem, a szívverésem a duplájára nőtt.
Ezt nem hiszem el!
Előre léptem egyet.
Senki sem reagált.
Lehet, hogy ostobaság volt, de tettem még néhány lépést.
Senki sem lőtt.
Nem tétováztam tovább.
Könnyes szemekkel rohantam felé.
- Na ne bassz... - hallottam meg a hangját, miután az eddigi hunyorításából felócsudott. - Nem hiszem el! - kiáltotta. - Tudtam!
Felismert.
Teljesen kipattant a tankból és ő is felém rohant.
Mindenki csak nézte a jelenetet nagy szemekkel, de senki sem támadott.
Egy örökkévalóságnak tűnt, mire végre összetalálkoztunk.
Épp olyan volt a jelenet, mint a filmekben: egymás nyakába borultunk és percekig öleltük szorosan a másikat. Mindketten sírtunk, pedig nem vártam el tőle.
Alig mertem elhinni, hogy ez lehetséges és hogy pont itt találkozunk.
Aztán elengedett és könnyei között előbukkant hatalmas vigyora.
- Alice... - suttogta a nevemet.
- Cody... - mondtam ki én is az övét.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Elnevettük magunkat, majd ismét átöleltük a másikat.
- Istenem, itt vagy! - kiáltottam el magam, majd végig néztem rajta.
Szinte ugyanúgy nézett ki, mint ahogyan a múltkor. Talán csak annyi különbözött, hogy haja kicsit megnőtt, barna szemei pedig mintha most még világosabbak lettek volna, de lehet, hogy csak a fény miatt tűnt így. Egyben biztos voltam: boldogabbnak láttam, mint azelőtt valaha.
- Élsz... - suttogta. - Mind éltek.
Meg szerettem volna cáfolni ezt, de aztán rájöttem, hogy Cody nem ismerte Darcyt, a Bettys esetet pedig... ha ezt megússzuk, elmesélem neki.
Bólintottam, majd még jobban szorítottam az ölelésen.
