Zombie Apocalypse (hungarian)

100.-Megmenteni Karmát

Sziasztok!

Nos emberek, elérkeztünk a kerek 100. részhez. El sem tudom mondani nektek mennyire hihetetlen dolog az, hogy az egyik történetemhez már ennyi részt sikerült megírnom. A Zombie Apocalypse volt az egyike az első Wattpados könyveimnek, s hihetetlenül jó érzés látni azt, hogy azóta is szilárdan állja a sarat. Nagy kihívás volt ezt a tíz ezer szót megírni, de nagyon élveztem és nagyon remélem, hogy tetszeni fog nektek a rész, egészen esemény- és érzelemdús lett. Ha esetleg bármelyik részével problémátok lenne, azt légyszi ne káromkodások közepette adjátok a tudtomra, mert nagyon sokat dolgoztam vele és nem esne jól ilyen formában visszajelzést kapni. Valóssá tettem nektek egy shipet ebben a részben, egyesek örülni fognak, mások kevésbé, de itt még nem ér véget a történet, mint mondtam sokszor: bármi megtörténhet. Az első 5000 rész Karma szemszöge, a következő 5000 pedig Alicé.

Jó olvasást kívánok mindenkinek!

U.I.: Nézzétek el nekem a helyesírási hibákat vagy elgépeléseket, nem ellenőriztem le ismét a részt, mert szerettem volna mihamarabb publikálni nektek. Ha találtok hibát jelezzétek és javítani fogom amint tudom. Vár egy kis meglepetés is titeket a rész után, ha lapoztok egyet találni fogtok néhány ínyencséget, nem nagy dolgok, de ezzel is szeretném megünnepelni a ZA századik részét.

Oh, és lenne még egy kérésem: NE KÉRDEZZÉTEK MIKOR JÖN A KÖVETKEZŐ RÉSZ! Legyetek tekintettel arra, hogy 10.000 szót írtam nektek, ez legalább öt ZA résszel felér, szóval most egy ideig ebbe a történetbe biztosan nem lesz új rész, főleg mert lassan a vakációm is lejár és megint minden figyelmemet az egyetemnek kell szentelnem.

Köszi a megértést!

*Karma McKinney szemszöge*

A fejem lüktetett, a szemem viszketett és csak kuporogtam a sarokban, a fejemet fogva, épp mint egy szerencsétlen. 

PHW011.

Még mindig nem mondtam meg a többieknek mit jelent: ez a sorozatszámom. Project Human Weapon, 011-es alany. (Project Human Weapon = Emberi Fegyver Projekt, szerző megjegyz.)

Hát igen, ez azt jelenti, hogy az a tíz szerencsétlen ember, aki előttem az ehhez hasonló kísérletek áldozatának esett az vagy meghalt már vagy pedig nálam még rosszabb állapotban lehet. Sőt, azt sem kétlem, hogy még utánam lévő emberek is vannak. Fogalmam sincs, hogy hányan vannak még rajtam kívül életben.

Nem tudtam józanul gondolkodni, nem jutott semmi sem az eszembe azzal kapcsolatosan, hogy hogyan szabadulhatnék ki innen. Csak bámultam a fehér falakat és újra eszembe jutottak a régi, alagsorban töltött éveim: fehér szoba, fehér tárgyak... gyűlöltem a fehéret tiszta szívemből, egyszerűen már rosszul voltam tőle és ezt ők is tudják, azért zártak ilyen helyre. Azt akarják, hogy megőrüljek, hogy magamtól hozzam elő a másik énemet, az, amelyik könyörtelen gyilkos, amelyik nem tud különbséget tenni barát és ellenség közt.

Próbáltam elhessegetni a rossz gondolatokat, s egy idő után ez sikerült is. Egyszerre csak egy dologra akartam koncentrálni, semmi másra. Nem engedni annak, hogy az őrület elhatalmasodjon rajtam és hogy önsanyargatásba kezdjek, nem láttam értelmét. 

Egyetlen egy dolog volt csupán a jelenlegi életemben, ami instant elfeledtette mindazt, ami zajlott velem. Pontosabban egyetlen ember, az egyetlen, akiben feltétel nélkül bíztam és akit feltétel nélkül...

Nos, igen. Ha itt lenne Oliver, minden rendben lenne - ezt gondoltam magamban azokban a pillanatokban. Ha itt lenne és megnyugtatna, ha elmondaná ismét hogy rohadt fontos vagyok neki...