Zombie Apocalypse (hungarian)

11.-Az erdő

-Betty!-kiabáltam utána.

-Csak egy pók! Semmi bajom! -hallatszodott Betty hangja valahonnan a sötétből.

-Gyere mellém!-mondta Adam, majd hallottam Betty lépteit, ahogy Adam mellé somfordál.

-Most nezünk egy létszámot, oké?-kiáltotta el magát Ed. -Emily?

-Jelen! -hallatszott a lány hangja.

-Adam?

-Jelen!

-Alice?

-Itt vagyok! -kiabáltam.

-Grace?

-Megvagyok!

-Betty?

-Jelen!

-Ty?

-Jelen!

-És Dylan?

-Itt vagyok! -hangzott Dylan válasza mellőllem, amibe beleborzongtam, mivel nem is hallottam hogy ő is mellettem jön.

-Rendben.-mondta Ed.-Minél hamarabb bisztos helyet kellene találnunk, hogy meghúzhassuk magunkat estére. Ha nincs kunyhó vagy ilyesmi, akkor felcuccolunk a fákra, mert a talajon bármikor megtámadhatnak, főleg ilyen vak sötétben.

Teljesen egyetértettem Ed-el. Hatalmas veszélyben voltunk abban a pillanatban.
Adam megfogta a kezem.

-Csak hogy nehogy elvesszek, tudod milyen kóborló típus vagyok! -nevette el magát, én pedig megforgattam a szemeimet.
-Hideg a kezed.-mondta.

-Családi vonás. Apuval vámpírok vagyunk!-nevettem el magam.

És tovább meneteltünk, legalább 15 percet megállás nélkül.

Ed hirtelen megállt.

-Psszt...-mondta.-Halljátok ezt?

Hallgatózni kezdtem.

-Folyó?-kérdezte Dylan.

-Az.-vigyorodott el Ed.-Talán találunk valami kunyhót a közelben.

Ed szaladni kezdett, mi pedig utána.

Midnightnak nagyon erős akarata volt,hogy szaladgáljon és játszodjon, hogy egyre gyorsabban kezdett el rohanni, én pedig egyszerűen képtelen voltam tartani vele az iramot, így a póráza kiesett a kezemből, én pedig a földre zuhantam.

-Jól vagy Alice?-kérdezte Dylan,miközben segített felállni.

-Én igen, de Midnight elrohant.-pánikoltam be.

Ekkor erős csaholás rázta meg az erdőt.

Megijedtem.

-Mi van,ha elkapta egy zombi?-kérdeztem Dylant.

-Nyugi. Lehet,hogy talált valamit...

Tovább rohantunk, míg végre kiértünk a folyó partjára. Már egész közelről hallottuk Midnightot és pár pillanat után meg is pillantottuk. De nem volt egyedül: két árnyalak volt körülötte.

Megtorpantunk. Mindannyian Edet néztük, mivel ő volt a vezérünk.

-Ha éltek...mondjatok egy épkézláb mondatot!-kiabálta oda neki.

-Mi a szar ember? Ha halottak lennénk, rég megettük volna a kutyátokat!-válaszolta egy férfihang,mire mindannyian megnyugodtunk. -Gyertek közelebb.

Úgy tettük, ahogy mondta. Amikor már közel értünk hozzájuk, kirajzolódtak az arcvonásaik: egy fiú volt, arcra inkább ázsiainak tűnt, de valahogy mégsem volt teljesen az.Körülbelül velünk egyidős lehetett. Mellette egy hosszú hajú, kedvesen mosolygó lány állt, ő is korunkbeli.