Zombie Apocalypse (hungarian)

2.-A levél

Anya írta nekem.Eddig bele sem gondoltam,hogy a családom nincs is itt és ezért picit szégyelem is magamat.Kinyitottam a levelet és olvasni kezdtem.

Kedves Alice,

Sajnálom,hogy jelen pillanatban nem lehetek ott veled,de választanom kellett közötted és a hugod között,hogy kit hagyok hátra hogy megküzdjön és kit nem.A hugodat vittem el,mivel egyedül nem boldogult volna el ott ahol most te vagy és a többiek szinte biztosan hátrahagyták volna,vagy legalábbis megpróbáltak volna megszabadúlni tőle.Apokalipszis van,Zombiapokalipszis mint ahogy azt látod.Az okát egyelőre senki nem tudja.A lényeg:a nagyszüleid sajnos zombik lettek mind,mi akik itt túléltük egy városba tömörültünk valahol Anglia(pontosabban London) környékén(tudom hogy a távolság hatalmas,mivel eredetileg néhány hete még Los Angelesben voltunk).Mivel itt szűkös a hely,eldöntötte a kormány,hogy a túlélők közül minden szülő egy gyermeket vihet magával,a többit hátra kell hagynia,és ha sikerül eljutnia élve ide a városba,akkor legalább látják,hogy méltó volt ahoz hogy ide jöjjön élni.Tudom,most azt kérdezed magadtól,hogy miért nem vitt be apu?Azért,mert apu eltűnt,egyedül pedig nem engedtek be mindkettőtökkel.Sajnálom,tényleg,a szívem szakadt meg és nem engedtek hogy a helyedben maradjak én kint.De te erős vagy és bátor és túlélő(merthát ugye te mondtad:a mi családunk a túlélő család) és biztosan nem adod fel könnyen.Mi várunk,tényleg.Azt is mondtad,hogy hogyha valamilyen őrült kalandban részt vehetsz,akkor hagyjalak.Ha ez segít akkor fogd fel kalandnak és egyben életleckének.Otthagytalak a többiekkel,hogy könnyebb legyen elindulni,hiszen a csapat erőt ad neked is.Vigyázz nagyon Gracere,próbáljatok meg ide eljutni.Nehéz lesz,talán csak napok kellenek,de az is lehet hogy hónapok,sőt évek,nem tudom...Reménykedem hogy sikerül.Segítségképpen hagytunk nektek néhány fegyvert,megtaláljátok a padlódeszkák alatt,illetve néhány napos élelem,ruházat és hátizsákok különböző kellékekkel is van ott.Ne hagyjatok minket cserben!Ne feledd:a zombik lassúak,viszont mikor támadnak,duplára nő a sebességük.Legyetek nagyon óvatosak,az agyatokra pályáznak.Ne hagyjatok senkit se hátra,kivéve ha már menthetetlen.Mérhetetlenül sajnálom,ha találkozunk,remélem megtudsz bocsátani.Ha nem kényszerítettek volna,nem teszem ezt.Nagyon-nagyon szeretlek kicsim,ne aggódj,a hugod jól van és én is.Remélem apa valahogy megkerül.

U.I.:Próbálj a saját ösztöneid szerint dönteni,ne bízz meg idegenekben,ne halgass olyan dolgokra,amikben nem értesz egyet,küzdj a végsőkig és ha valami történik,méltósággal halj meg.Szeretlek nagyon...

Szeretettel,Anya

Levoltam sokkolva.Leültem,a falnak dőltem és csak merengtem magam elé...Sírni akartam,de valahogy nem ment.De megtették a többiek helyettem...

Dylan ült le mellém.

-Hé...jól vagy?-kérdezett rá.Hozzámszólt.Három éve először...még sem tudtam örülni.

-Nem tudom...-válaszoltam végül.

-Nagyon durva a leveled?

-Nem annyira...a tiéd?Megtudtad miért vagy velünk?

Dylan megrázta a fejét.

-Fogalmam sincs...de igazából az mindegy.Fő,hogy éltben vagyok,nem?-mosolygott.Bólintottam.

Ed megint nevetni kezdett.Optimista ember,az biztos.Emily levolt sokkolva,Betty és Grace könnyeztek,Tyler csak meredt a papírra,Adam pedig dühösen gyűrte szét és dobta a sarokba.

-Nem adhatjuk fel!-szólalt meg Tyler.

-Dehát hogy gondolod hogy képesek leszünk kijutni innen valaha?-kérdezte Betty.

-Képesek leszünk!-mondtuk egyszerre Tylerrel.A srác rám mosolygott.-Látod?Alice is egyetért!

-De...

-Megpróbáljuk!Maximum meghalunk...de inkább harcolva halok meg mint hogy egy padláson haljak éhen!-jelentettem ki.

-Támogatom az ötletet!-mondta Ed,majd Dylan,Adam és Emily is rábólíntott.

-Nincs tapasztalatunk fegyverekkel...-mondta Grace.

-Fiú vagyok!-jelentette ki az összes srác szinte egyszerre.

-Én láttam "A beavatott"-at!-jegyeztem meg.

-Én meg Alice barátnője vagyok!-nevette el magát Emily.

-Megvédünk.-mondta Adam.

Betty és Grace végül beleegyezett.

A padlódeszkák alól kiszedtünk mindent amit tudtunk.Még sosem fogtam ezelőtt fegyvert,különös érzés volt.

-Tyler basszus...a te házad padlásán vagyunk!-mondta Adam hirtelen.

-Igazad van!-döbbent meg Tyler.-Fura hogy fel sem ismertem eddig.Valószínüleg azért mert üres az egész.

-És most...hogyan tovább?-kérdezte Emily.

-Meg kell beszélnünk egy tervet!-jelentette ki Ed.