A meghitt pillanatot egy felvillanó elemlámpa rontotta el. Mindketten a fény felé fordultunk.
- Azt a rohadt... - harapta el a mondatot egy ismerős hang, majd elejtette az elemlámpát, amit gyorsan fel is kapott a földről. - Alice, Dylan?! Ti vagytok azok? - kérdezte Emily meglepetten.
- Dylice. Úgy akartál fogalmazni, hogy DYLICE! - szólalt meg egy hang mellette, majd a sötétségben Adam körvonala rajzolódott ki. Adam büszke, vigyorgó körvonala. - Elnézést, hogy megzavartunk benneteket, de hadd mondjam el, hogy gratulálok és tudtam, hogy sikerülni fog! - jelentette ki.
Én és Dylan is elmosolyodtunk.
Emily tátott szájjal bámult minket.
- Adam, úristen, hagyjuk őket! - ragadta karon a fiút. - Alice, később még beszélünk! - szögezte le Emily kuncogva. - És gratulálok, tartson sokáig!-jelentette ki, majd nemsokára eltűnt Adam és az elemlámpa társaságában.
Dylan visszafordult felém.
- Köszönöm. - jelentette ki.
- Micsodát? - kérdeztem.
- Hogy ott voltál...vele. Az apámmal. Az utolsó pillanatában. - suttogta.
Lesütöttem a szemeimet.
- Sajnálom, nem tudtam megmenteni...
- De elhoztad nekem a pendrive-ot. A sors akarta így. - jelentette ki.
- Mi lehet rajta? - kérdeztem, a pendrive-ra utalva.
- Nem tudom. - rázta meg a fejét. - Csak abban reménykedem, hogy megérem azt a napot, amikor a táborba jutunk és lehetőségem lesz egy számítógép segítségével megtekinteni a tartalmát. - suttogta.
Bólintottam.
Dylan egy puszit nyomott a homlokomra, majd megfogta a kezemet.
- Kérlek...most egy ideig hanyagoljuk a témát, rendben? - mondta.
- Rendben. - suttogtam. - Ha ezt akarod...
- Gyere. Késő van. - húzott maga után, vissza a többiekhez.
A busznál már nem csak Emily és Adam széles vigyora fogadott, hanem Grace-é, Richardé és Edé is.
A többiek is felkapták a fejüket, hisz kézen fogva és mosolyogva sétáltunk feléjük.
Grace szinte elvisította magát, úgy ugrott a nyakamba.
- Minden részletet tudni akarok majd! - suttogta a fülembe, majd vigyorogva elengedett.
Heves bólintásba kezdtem.
Aztán ismét megfogtam Dylan kezét és a többiek után felszálltunk a buszra.
Amint hátrafelé igyekeztünk, elkaptam Tyler tekintetét magamon. Szemeiben a csalódás és a düh keverékét véltem felfedezni. Elfordította a fejét az ablak felé, én pedig éreztem, hogy ez olyan volt, akár egy késdöfés a szívemben.
Nem tehetek róla, hogy beleszerettem Dylanbe. Tylernek meg nem áll jogában ezért haragudni rám.
Leültünk a legutolsó sorba Dylan-el. Ő rám mosolygott, majd egy puszit nyomott az arcomra.
Aztán eléggé feszülten, csendben ültünk egymás mellett.
Nem tudtam, mit mondhatnék.
Oké, hogy túl voltam a vallomáson, hisz végre kijött belőlem az a sok bent tartott érzelem és oké, hogy ezt Dylan viszonozza...de ez után mi következik?
YOU ARE READING
Zombie Apocalypse (hungarian)
ActionAlice Black egy padláson ébred, barátai társaságában. Nem tudja, hogyan került oda és a többiek mit keresnek ott. De minden kiderül abban a pillanatban amikor kinéz az ablakon... és egy Zombi Apokalipszis kellős közepén találja magát. FI...