Zombie Apocalypse (hungarian)

95.-Vidámpark (AZ EREDETI 95. RÉSZ)

 - Még van háromnegyed óra út Columbusig, de valószínűleg meg fogunk állni előtte valahol, mert sötét van és nem szívesen hívnám fel a kóborlók vagy - az igazi ellenségeink -, az emberek figyelmét magunkra, szóval le fogok húzódni a kocsival ide az erdő szélére, amint lement a Nap - közölte velünk Gwen. - Van valakinek ellenvetése?

Egy lélek sem szólalt fel.

- Szuper! - biccentett.

Tyler egy ideig figyelte a kormány mögött ülő lányt, majd kis habozás után rákérdezett:

- Ne haragudj... de te ki is vagy?

És valóban. Gwenről jócskán senki nem tudott, kivételt képezek én, Karma és Oliver. No meg persze most már Matt és Luke és hogy ne mondjátok, hogy őt nem veszem számításba a kis - már nem is annyira kicsi - Midnight is.

- Gwendolyn Sharell Crawford és őszintén örülnék, ha ezt a beszélgetést nem folytatnánk! - jelentette ki.

Tyler felvonta a szemöldökét.

- Miért is?

Ám mielőtt Gwen válaszolhatott volna, valaki más megtette helyette:

- Nem szeret a középpontban lenni és főleg nem bízik meg könnyen másokban - érkezett a válasz az emós stílusú, különben csendes Tate-től.

Gwen felnevetett, majd egy pillanatra hátra nézett.

- Látjátok, ő egy felettébb intelligens ember! - mondta, majd előrefordult és tovább vezetett.

- Oké... - vakarta meg Tyler a tarkóját. - Csak érdekelt, hogy kerültél ide, mert Mattet ismerem, Luke-ot is futólag Dylan által, de te nekem még új vagy.

- Aham, okés - válaszolta Gwen, de többet sem szólalt meg.

Karma előre hajolt Tylerhez:

- Gwen nem egy barátságos típus. Olyan, mint egy műalkotás: őt nézni szabad csak, ne szólj hozzá, mert nem fog neked válaszolni!

Oli megköszörülte a torkát.

- Nagyon művészi vagy!

Karma Oli felé fordult.

- Már megint féltékeny vagy? - kérdezte.

- Én? Dehogy! - dramatizált Oli. - De csak egyszer láttad életedben Gwent ez előtt, egy találkozás után nem mondhatod meg, milyen!

Karma felvonta a szemöldökét.

- Amikor először láttalak Oli, már tudtam, hogy milyen vagy - közölte vele.

Oli karba tette a kezeit.

- Ötleted sincs, milyen vagyok - válaszolta, majd a padlóra pillantott.

- Oli, figyelj...

Oli felnézett és a fejét rázta.

- Nem, tényleg nem tudod! - válaszolta suttogva, így csak azok hallhatták, akik a közvetlen közelben voltak, mint én is.

Karma sokáig fürkészte Olit és Oli is őt. Sajnos Oli arcát nem láttam, de a Karmáét igen, akinek az arckifejezése egy csapásból átváltott szórakozottból gondterheltté.

- Sajnálom - suttogta alig hallhatóan. - Lehet, hogy igazad van. Lehet, hogy tényleg nem tudom. 

Oli nagyot sóhajtott, majd hátradöntötte a fejét az ülés hátuljának és a plafont kezdte el bámulni. Karma egy pár pillanatig habozott, de utána erőt vett magán, közelebb hajolt Olihoz és egy puszit nyomott az arcára.