Zombie Apocalypse (hungarian)

89.-Hajnali könnyek

Már kezdett virradni, amikor még mindig esetlenül a padló közepén térdepeltem, próbálva összeszedni magam. Újra és újra lejátszódott a jelenet a fejemben és nem tudtam kiverni belőle Elizabeth kétszínű képét sem.

- Alice... Mi történt? - kérdezte Oli óvatosan, de nem válaszoltam. Nem bírtam megszólalni.

- Alice... - szólított Dylan is. 

Továbbra is csöndben maradtam. Vértől csöpögő kezeimet remegve emeltem fel, lassan a pólóm aljába töröltem őket, majd becsuktam a szemeimet, erősen összeszorítva azokat. Amint kinyitottam őket viszont azt kellett tapasztalnom, hogy nem, mindez nem álom volt. Mindez megtörtént. A való világban vagyok és Ed tényleg...

- Mondj valamit, könyörgöm!

Én csak a kezemet az arcomhoz emeltem és letöröltem a könnyeimet. Elkezdtem rázni a fejemet.

- Nem... - suttogtam.

- Tessék? - kérdezte Dylan, de ismét a csöndet hívtam elő segítségként.

- Ki tudja mit műveltek vele azok a gazemberek! - csapott egyet Richard a rácsra. - Beteg állatok mind, főleg az a vörös!

Még a hideg is kirázott Millford hallatára.

- Elizabethel mit csináltak? - kérdezte Karma. - Őt látom nem hozták vissza...

Szinte már rosszul voltam Elizabeth nevének említésétől is. Úgy éreztem nem kell sok hozzá és kidobom a taccsot.

Oli letérdelt elém, majd a kezébe vette a kezemet.

- Ez kinek a vére? - kérdezte, majd a pólómra mutatott. Dylan is odakúszott mellé és ketten vizsgálták már.

Ismét rám tőrt a sírógörcs, kitéptem a kezemet az Oliéból, majd a rács oldalához húzódtam, felhúztam a térdeimet, rá hajtottam a fejemet és utat engedtem a könnyeimnek.

- Sokkot kapott, valaki ölelje meg - suttogta Gracey.

Ekkor egy kezet éreztem meg a vállamon. Bettyé volt, ismertem már ezt az érintést.

- Minden rendben lesz, Alice. Itt vagyunk! - suttogta a fülembe. Sajnos átölelni nem tudott, de jól esett a közelsége.

- De ő... ő nincs... - motyogtam.

- Kicsoda? - kérdezett vissza szinte azonnal Betty.

- Mit mondott? - kérdezte Dylan.

Betty idegesen rászólt.

- Pofa be, ne sürgessétek! Minden okés, Alice! - simogatta meg a hajamat. - Csak szép lassan beszélj...

- Alice... - egy ismerős hang szólított - Ed hol van?

A szívem kihagyott egy ütemet. Hogyan gondolhattam azt, hogy Emily nem fog erre rákérdezni? Hogyan gondolhattam azt, hogy a számára legfontosabb ember hollétéről nem fog majd megkérdezni?

- Nem, nem, nem! - kiáltottam zokogva.

Betty jobban átnyúlt a rácson és sikerült mindkét kezével átölelnie hátulról. Megfogtam a kezeit és megszorítottam őket.

- Ed... - motyogtam, de alig tudtam beszélni. - Ed...

- Igen? Mi van vele Alice? - kérdezte Betty. - Mondd el, úgy... úgy minden jobb lesz.

Erősen koncentráltam, próbálva összeszedni minden gondolatomat, erőmet és bátorságomat, hogy kimondjam.

- Le... lelőtte...