Zombie Apocalypse (hungarian)

66.-Igaz barátság

Amanda teljesen kikészített.

Egész délelőtt ruhákat próbálgattunk fel az egyik házban, ahová megbeszélésünk szerint Adam is elkísért minket, de próbált inkább egy könyv olvasására koncentrálni, mintsem hogy a mi "divatbemutatónkat" nézegesse. Én körülbelül az ötödik ruha után fel akartam adni, de Amanda nagyon unszolt - megjegyzem, ő nálam kétszer annyi ruhát próbált fel -, így még nyolcat felpróbáltam, majd kijelentettem, hogy köszönöm szépen, nekem a sima, fekete ruha, nevezetesen a hármas számú tökéletesen megfelelt. Két óra döntésképtelenség után végre Amanda is eldöntötte, hogy már pedig ő fehéret fog viselni és Adam amint meglátta alig bírta levenni róla a szemét. Úgy nézte, ahogy a hercegek a hercegnőket a filmekben.

Amanda végül távozott, mondván hogy sminkelnie kell és amikor magával hívott elutasítottam, mondván, hogy még van egy kis dolgom estéig és nem szeretném elrontani a sminket amit készít nekem időnap előtt. Elfogadta, de a lelkemre kötötte, hogy egy órával a buli előtt mindenképp térjek be hozzá. Megígértem.

Amint kilépett az ajtón, sétálni kezdtem, majd leültem és a kezeimbe temettem az arcomat.

Adam az asztalnál olvasott, én pedig az ablakülökén gondolkodtam.

Minek megyünk bele ilyesmikbe? Kell nekem ez a buli? Semmi értelme.

- Alice! - szólított meg Adam. - Mi a baj? - nézett rám aggodalmasan.

Felpillantottam.

- Semmi. - ráztam meg a fejemet. - Csak elment a kedvem ettől a bulitól.

Adam elmosolyodott.

- Ne haragudj, hogy belerángattalak. Ha nem szeretnéd, nem kell eljönnöd.

- Dehogynem. Nem árt egy kis kikapcsolódás, meg... ha nem megyek el, Amanda ki fog nyírni.

Elnevette magát.

- Amanda már csak ilyen. - jegyezte meg. - De... gyönyörű. - suttogta.

Egyetértően bólintottam.

- Kételyeim vannak Adriennel kapcsolatosan. Lehet, hogy csak a féltékenység beszél belőlem, de könyörgöm... pár óra alatt jöttek össze? Ez nem igaz szerelem. Félek, hogy csak kihasználja Amandát.

- Igazat adok neked. - válaszoltam. - Szerintem csak arra kell neki, hogy lefektesse és... kampec. Amanda sokkal jobbat érdemel. Téged.

Adam mélyen a szemeimbe nézett.

- Szerinted én jobb vagyok? - kérdezte.

- Hogy szerintem? Kérdezz rá bárkire és ugyanezt mondja majd. Miért kérdőjelezed ezt meg egyáltalán?

Lesütötte a szemeit.

- Csak... mindig azt mondták nekem, hogy egy haszontalan senki vagyok.

- Kik? - kérdeztem.

- Ki. Az anyám. - felelte.

Meglepődtem.

- Az anyukád?

- Igen, Alice. Ha nem lenne nekem Ed és ti... egy idegroncs lennék most. Az sem biztos, hogy élnék még.

Jobban felültem az ablakülőkén. Adam mindig abban a hitben ringatott minket, hogy az anyja mennyire rendes nő. Végig hazudott?

- Anya bevihetett volna... - mondta hirtelen. - De nem akart. Inkább kint hagyott itt megrohadni. Ez állt a levélben: "Adam, vigyázz magadra! Úgy érzem, nem tudnék idebent vigyázni rád, jobb a barátokkal ilyenkor." Kedves szavak, mi? - nevetett fel. - Ezért hajítottam el a fenébe azt a levelet a padláson. Soha nem érdekelte anyámat, hogy mi van velem.