Alice Black egy padláson ébred, barátai társaságában.
Nem tudja, hogyan került oda és a többiek mit keresnek ott.
De minden kiderül abban a pillanatban amikor kinéz az ablakon... és egy Zombi Apokalipszis kellős közepén találja magát.
FI...
A reggeli kelés szőrnyű volt, de annál rosszabb már csak Midnight pórázra kötése. Negyed órát vesződtem vele mire sikerült elkapnom és rá akasztanom. Általában szabadon hagyjuk, nincs hozzászokva a pórázhoz, de most biztonsági óvintézkedések miatt muszáj rajta lennie.
A reggeli fenomenális hangulatomat még csak Oli unott arca tudta tetézni, akinek fogai között már megint ott lapult az az egy szál cigaretta, amit természetesen abban a pillanatban kellett meggyújtania, amikor én megérkeztem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Szia! - köszöntem neki, de ő csak biccentett. Köszönés helyett inkább leguggolt Midnighthoz és megsimogatta a fejét.
- Szia kutyus! - köszöntötte. - De aranyos!
- Tudom. - bólintottam. - Korog a hasam, nincs egy kis kajád? - kérdeztem.
- Tartalékolni kell, szóval majd odakint megreggelizünk, de addig kapsz egy mentolos cukrot, tessék! - dobta a markomba, mintha valami ötéves kislány lennék. - Induljunk!
Intett az őrszemnek, hogy nyissa ki a kapukat, az pedig engedelmesen végre is hajtotta azt.
A távolban már messziről észre lehetett venni a hajnal első sugarait és néhány bűzölgő kóborlót. Midnight feltűnően nyugodtan ült, nem kezdett el ugatni, ezzel megelőzve, hogy még több kóborló gyűljön körénk. Oli kérdés nélkül elintézte a őket és máris mehettünk tovább.
- Merre keressük először? - kérdeztem.
- Nyugat felé megyünk elsőként, oda voltak elrejtve a tartalékaink. - magyarázta.
- Hol fogunk éjszakázni?
- Van pár ház ott a közelben, nyugi. - felelte.
- Kivéve ha fel nem gyújtották. - motyogtam az orrom alatt.
- Tessék?
- Semmi. - ráztam meg a fejemet.
Tovább meneteltünk csendben.
Kóborlókat alig találtunk, így nyugisan telt az út.
- Egyébként azt hiszem, még nem volt alkalmam megköszönni. - szólalt meg ő ismét. - Hogy nem kented rám az egész akció-ügyet.
- Nincs mit megköszönnöd. - feleltem.
- Azért... talán van. Nem lehetek veled bunkó 24/7-ben. - nevette el magát, mire én is eleresztettem egy mosolyt. - Persze ez nem azt jelenti, hogy szimpatikusabb vagy.
- Te sem nekem. - jegyeztem meg. - De a kutyám szeret téged, szóval annyira gáz nem lehetsz.
Elvigyorodott.
- Akkor én gáz vagyok? - kérdezte egy hang mögöttünk, mire megfordultunk. Midnight automatikusan csaholni kezdett.
