Zombie Apocalypse (hungarian)

18.-Emlékek

Bettyvel a raktár egyik pultja mögött kuporogtunk. Csendesen lélegzett ki-be és próbálta visszatartani a könnyeit is. Mindig rettegett a sötéttől.

Story-time következik.

Nemrég még Trina és Iris udvarán lövöldöztünk kedvünkre, ugye? Nos, az a helyzet hogy kissé komplikációk akadtak...

Egy ideig minden jól ment. Lelőttük a kóborlókat meg minden...Na de találjátok ki ki bukkant fel ismét?

A táborvezető...Egy egész csapat katonával.

Azóta kábé menekülünk. Iris kocsijába kellett az összesünknek begyömöszölődnünk, ami egész nehéz volt és félúton már nem igazán fértünk meg egymás mellett, így úgy döntöttünk, hogy kettessével leszállunk egy-egy helyen és elcsaljuk a katonák egy részét, majd kicselezzük őket és találkozunk a szomszéd városban.

Eredetileg Grace-vel kellett volna leszállnom, de Betty egyszerűen nem akart Adamel maradni, mondván hogy a bicegése miatt tuti elkapnák őket, így végül eldöntöttük, hogy Adam Grace-vel marad és tovább viszik a kocsit ameddig tudják. Ja igen. Amúgy Adamnek tökre nem lett volna szabad lábra állnia és ennek a jövőben még következményei lesznek...

Egyenesen 8 katona vett minket üldözőbe Bettyvel és így jutottunk be egy elhagyatott raktárhelyiségbe ami...természetesen nem volt elhagyatott, mert hemzsegett a kóborlóktól. A katonákra hagytuk a "takarítást" és egy ideig mindenféle random ajtón bementünk, de aztán bezáródtunk az egyik helyiségbe, elhasználtuk a töltényeinket és túl sokan voltak, hogy fejbe szúrjuk őket, így az elrejtőzés mellett döntöttünk.

-Betty...Nyugi.-fogtam meg a kezét.

-Jól vagyok.-suttogta.-Jól...

-Ki fogunk jutni, okés?-néztem a szemeibe.

Röviden bólintott.

Kinéztem a pult mögül. Még mindig hemzsegett a hely a kóborloktól, így visszaültem a földre.

-Alice...

-Tessék?

-Nézd...

Egy kép volt a kezében.

-A minap esett ki a kabátom zsebéből.-adta át. -Emlékszel? Erin farsangi bulija...

-Még szép hogy emlékszem.-mosolyodtam el szélesen és a képet kezdtem el bámulni.

A kép két évvel ezelőtt készült. Erin, én és Betty elválaszthatatlan barátnők voltunk, sokan úgy hívtak bennünket, hogy "a három muskétás". Tényleg mindig sűlve-főve együtt voltunk. Imádtunk a gördeszkaparkba járni, ahol egész nap Adamet és az akkori gördeszkás barátait bámultuk. Erin teljesen oda volt Adamért és mivel én jól ismertem őt, össze is ismertettem őket. Már majdnem jártak is. Csak valami közbejött. Erinnek ugyanis költöznie kellett. Angliába.

-Vajon mi van vele?-kérdeztem. -Beszéltek még?

-Utoljára márciusban beszéltem vele. Akkor is csak azért, mert le kellett adnom az édesanyjának a nagyi egyik receptjét. Szomorú, hogy ennyire eltávolodtunk...

-Az. Valóban...-komorodtam el.

Én és Erin már nem beszélünk. Egy évvel ezelőtt összevesztünk. Adam miatt. Az úgy történt, hogy Adam összejött egy Jane nevű lánnyal, aki tök aranyos volt meg minden...és természetesen ez szemet szúrt Erinnek. Kitalált valami hülye tervet amit nekem kellett volna végrehajtanom a lány ellen, én meg nem akartam megtenni.
"Te hülye picsa! Ennyit az igaz barátságról! Mindig ezt csináltad, csak magaddal törődtél ebben az egész rohadt barátságban. Tudod mit? Nem kérek belőled semmit többé! " Még mindig ott csengenek a szavai a fülemben. És fájtak. Mert tudtam, hogy nem igazak.