Egy vámpír a lakótársam

Kezdet

Nehezen búcsúztam a szüleimtől, de nem volt más választásom, hiszen nállunk az a szokás, hogy az ember 15 évesen bentlakásos iskolába megy. Még akkor is, ha ez a gyereknek hatalmas szívfájdalmat jelent.
  Próbáltam összeszedni egész lényem, és nem elbőgni magam, miközben benyitok a szobába.     Vagyis, abba a kis lakásba, ahol lakni fogok egy ideig.
  Amíg a szüleim rá nem jönnek, hogy hibát követnek el.
Amikor beléptem ebbe a kis lyukba, rögtön megtörtem.   Zokogva feküttem az ágyámba, ami nem volt olyan puha. Remek, ebbe a pokolba még az ágy is kényelmetlen!
  Fél óra múlva összeszedtem minden bátorságom és körbenéztem, hogy lenyugtassam magam, hogy egyedül vagyok.
  Egyedül voltam. A lakótársam még nem jött meg.
  De, megint rámjött a hisztiroham, ezért úgy döntöttem, hogy írok a blogomba. Attól mindig lenyugszom.

Hát megtörtént. Egyedül vagyok egy sivár szobában, nuku lakótársal. Most mi lesz velem?
Tudom, hogy megígértem magamnak - no, meg nektek...-, hogy nem fogok sírni, de ezt sikerült felrúgnom. Konkrétan, szét bőgtem az életem. Nappal volt amikor belekezdtem, és besötétedett, mire végre abbahagytam a hüppögést. Nagyából.

Befejeztem a gépelést, egyrészt azért, mert nem volt mit mondanom, másrészt valaki kicsapta az ajtót.
  Természetesen azonnal felpattantam riadalmamba. Nem számítottam vendégekre.
  Főleg, hogy akivel szembe találtam magam nem vendgév volt, hanem a szobatársam, mert két nagy bőrönd volt a kezében.
  Nem, ez még semmi! Az illető ugyanis fiú volt.
  -Hali... - morgom. - Bocs, de szerintem eltévesztetted a szobaszámot. - Mutogattam az ajtót csúfító fémszámokra.
  Összeráncolta tökéletes homlokát.
  -Mia? - kérdezi.
  -Igen...? - fordítom félre a fejem.
  -Akkor jó helyre jöttem. - vonta meg a vállát, aztán a bőröndöket az ágyára rakta, mint aki jól végezte dolgát.
  -De te fiú vagy! - értetlenkedem tovább.
  -Nos, örülök, hogy nem csajnak nézel. - nevetett.
  -Jaj, de jó humora van valakinek! - forgatom a szemem, mire kivillantja fehér fogait. Az ágyra ült és próbálta minden figyelmét rámhálítani. - Én lány vagyok, te fiú, ergó; nem kerülhettünk egy szobába. - összefontam magam előtt a karom. - Ha csak nem operáltattad át magad. Ami undorító. Már a gondolattal is borsózik a hátam!
  -Figyi, cica. - Erre a mondatra megrászkódtam. - A tanárok már felvázolták a szitut és ha rajtakapnak akkor kicsapnak.
  Undorral mértem végig és nem tudtam eldönteni, hogy most kívánjam azt, hogy rúgják ki, vagy inkább húzódjak meg, mert a végén ez az állat képes lenne letarolni.
  Megvetően végigmértem.
  -Nem kell aggódni, nincs esélyed nálam.
  Nyomott egy fintort.
  -Most még ezt mondod, de amint meglátod a szexi kockahasam, meggondolod magad! - elégedetten elvigyorodott és egy határozott mozdulattal felhúzta pólóját
  Csak úgy domvorodtak azok a kockák és igen kellemes volt a látványuk.
  -Láttam már jobbat is! - vetem oda. Visszarángatta a pólóját és vigyorgott.
  -Nem hiszem.
  -Azt te nem tudhatod!
  Meg sem vártam válaszát, felemelt fejjel bevonultam a fürdőbe.
  Az első pár napban fog kiderülni, hogy ki a domináns, szóval úgy kell intézni, hogy minden képpen én legyek a főnök.
  Na majd holnap megmutatom neki, hogy nem olyan fából faragtak, akit le lehet döntei a lábáról holmi kockahassal.
  Holmi, szexi kockahassal! De ez már más téma....

----------
Blogom: https://cherryesandwine.blogspot.com/?m=1

Köszön mindenkinek aki esetleg bele kukkant.💕💫