Egy vámpír a lakótársam

Még van remény

Sziasztok! Most azért hoztam rövid részt, mert nincs nagyon időm írni a karácsonyi felfordulásnak köszönhetően. Ugye mindenkinek ismerős, család látogatás, három rokonunknak még szülinapja is van, szóval totál káosz. De, nem hagylak titeket rész nélkül! <3

-Ádám szemszöge-

Francba már! Miának be nem áll a szája soha, de most bezzeg kussol.

Mindegy. Meg sem mozdulok innen addig, amig el nem kezd megint kiabálni. Vajon miért is hagyta abba? Talán Penelophi csinált vele valamit. Ha újra meglátom azt a suttyót, darabokra szedem és nem fog érdekelni semmi!

Semmi, még az se, ami a múltban történt.

Körbe nézek. Nem tudom eldönteni, hogy melyik házban van. Talán egyikben se, lehet, hogy a föld alatt, egy pincébe van bedugva, ahol folyamatosan csökken az oxigén. És Ő ember. Neki még kell az oxigén.

Vagy talán még sem? Nem, bele sem merek gondolni!

Megrázom a fejem, hogy elhessegessem a rémképet, ahol Mia ott áll előttem vöröslő szemmel, hatalmas metszőfogakkal. Ha ez a szemétláda képes volt átváltoztatni, nem csak hogy megölöm, hanem még a lelkét is bezárom egy palackba!

Lenyugszom. Tartogatnom kell ezt a nagy mértékű dühöt későbbre. Mondjuk a találkozásra. Majd adni fog érőt, hogy végezzek Penelophival.

-Mia szemszöge-

Leültem a nedves földre. Vérző kezemre meredte. Hogy tudott mérgem idáig fajulni?

Történt valami.

Ahogy vizslattam vöröslő bütykeim, észrevettem, hogy halványulni kezd. Nem éreztem semmit. Aztán a szemem előtt eltűnt.

Ne! Szóval... Aj Ádám az ég szerelmére, told már ide a segged!

-Ádám! - sikítom. Nagyon megilyedtem. - Segíts! Nem akarom! Nem akarok vámpír lenni!

-Ádám szemszöge-

Tudtam. Tudtam, hogy létezik Isten, imám nem hiába való. Érdekes... Még egy ilyen suttyó parasztnak is képes kedvezni, mint én.

Mia sikított. Tuti ő volt, a nevemet kiabálta. Meg azt, hogy segítsek, mert nem akar vámpír lenni.

Elkéstem. Basszus! Én itt álldogálok, míg az a dög falatozik belőle!

Előre nézek. A hang egy fehér házból jön. Két emeletes, rendezett kerttel. Egy egyszerű családi ház. De nem az, érzem Miát, a szíve dobbanását ami ki akar törni. Az utóbbit csak képzeltem, Mia szíve nem dobog többé...

Már sima hallással is hallom Miát. Óvatosan a fából készült verandára lépek. Megnyikkan alattam, mire összerezzenek. Egy pillanatra megdermedek, de hajt Mia gondolata. Meg kell mentenem. Az ajtóhoz lépek. Fém kilincsére csúsztatom kezem. Most az jönne, hogy érzem, hogy hideg, kezem alatt felmelegszik. De igazából az én kezem még hidegebb, szóval ez nem lehetséges. Beleharapok alsó ajkamba. Ha most lenne vérem, már érezném fémes ízét, ahogy szétárad a számban. Nem akarok gondolkodni, benyitok.

Elsőre csak résnyire, hogy bebizonyosodjak arról, hogy tiszta e a levegő. Bent csak sötétséget láttam. Teljesen kitártam az ajtót.

Mire reagálhattam volna, minden elsötétült.

Egy zsákba húzták fejem. Próbáltam ellenállni és valahogy leráncigálni magamról, de támadóm nem engedte. Két kezemet hátra fogta, egy fém lánccal erősen megkötötte. Hideg keze hozzám ért. Ez Penelophi lesz!

Miután végzett kezem megkötésével, hátulról belerúgott a gerincembe, mire megbicsaklottam és előre dőltem. Kiszolgáltatottan feküdtem. Mellém lép és nagy erővel belém rúg. Kegyetlenül. A bordáim közzé.

Aztán fejemet kezdi rúgni.

Egy férfi nevetés volt az utolsó, amire emlékszem, utána minden elsötétül.

Ez nem Penelophi.

Később felébredtem kómámból. Meddig voltam eszméletlenül?

Már nem éreztem fájdalmat, valószínűleg sebeim begyógyultak. Mellkasom nyomni kezdi a beton. Kinyitom szemem. Egy rács fogad. Ezek képesek voltak bezárni, mint egy rabot?!

Felpattanok. Körbe nézek. Szuszogásra leszek figyelmes. Mellőlem jön!

Oldalra fordítom fejem. Mia! Ott fekszik a mellettem lévő cellába! Odarohanok és mind két kezemmel a rácsot kezdem ráncigálni.

-Mia! - ordítom. Semmi válasz. Melle nem emelkedik. - Mia a francba... Kellj már fel! Hallod? Gyerünk! - sírni kezdek. - Mia kérlek adj már életjelet az Istenért! - lassan térde ereszkedek. Nem hallhatott meg...

Aztán eszembe jut. Ha valakit vámpírrá változtatják, három nap múlva életét veszti ha nem kap valamilyen vért. Az első napban eszméletét veszti.

-Mia! - súgom. - Ne félj. Fel fogsz kelni... Szerzek vért két napon belül! Még nem... Még nem késő!