Egy vámpír a lakótársam

Gyilkos kamra

Nem éreztem a nedves betont magam alatt. Sem a szivárgó vért a nyakamból és a fejemből. Nem kínzott fájdalom. Így akartam maradni. Békességben. Az agyamban végigfutott életem filme. Ott ért véget, amikor kicsapódik a kolesz szobám ajtaja és belép rajta a ragyogó arcú Ádám. Nincs tovább, mintha itt a szalagot elvágták volna.

Ráébredtem, hogy hiányzik. Hiányzik, a perverz mosolya, perverz viccei, ahogy gondolatban állandóan levetkőztet, a bunyóink, vitáink. Hiányzik Ő...

Fájta a szívem. Hol lehet Ádám?

Honnan is tudnám? Hiszen azt sem tudom, hogy én hol vagyok. Minden fekete körülöttem. Talán bekövetkezett a számomra lehetetlennek vélt dolog. Megszűntem létezni. Pontosabban: meghaltam.

~

Elvesztettem időérzékemet. Talán négy, öt órát lebegtem a semmibe és gondolkoztam, hogy hogyan tovább. Itt ragadtam az idők végezetéig, egy párhuzamos univerzumba.

De aztán, valami változott. Olyan érzésem támadt, mintha lógnék. Mintha, megnyúlt volna minden végtagom. Egy ideig kellemes volt, de aztán fokozatosan fájdalmassá vált.

Fájdalom... Érzem a fájdalmat, ami csak egy valamit jelenthet.

Még élek!

-Ádám szemszöge-

Tudom, hogy milyen érzés ha meg akarnak fojtani. Nem egyszer próbáltak már így a halálba küldeni. Most is valami fojtogat. De most nem ember. Valami meg támadott belül. Valahol bal oldalt. Asszem ott van a szív. Ami több mint ezer éve meg sem nyikkant. Akkor most miért fáj?

Könnyeimnek semmi sem szabhat gátat, a sírás nem akar abbahagyni.

Még mindig az utcán vagyok. Pár perce még Penelophi is itt volt. Most már nyoma sincs, csak a falról csöpögő vér emlékeztet rá, hogy majdnem sikerült végeznem vele. Végeznem azzal, aki meggyilkolta azt a személyt aki... Aki miatt újra elkezdtem érezni.

Visszaindulok a koleszba. Úgy megyek, mintha részeg lennék, belülről kínoznak.

Ez teljesen új.

Felgyülemlenek az érzések, emlékek. Mia fintora, amikor hülyeségeket hadoválok, vörösbe öltözött arca, amikor bókolok neki, durcás feje, miközben magához öleli a szív párnáját.

Az az este, amikor közölte, hogy buliba megy Penelophival.

~

Érzek! Érzek! Fájdalmat ugyan, de érzek!

El sem hiszem, hogy egy ilyen baleset után élek. Csak egy a bibi.

Miután minden szervemet éreztem, visszatértem nem csak lelkileg, hanem fizikailag is, végre kinyitottam szemem. És ekkor rám tört az a bizonyos mi-a-fasz érzés.

Mindenem véres volt, csuklómba fájdalom hatolt. Nem is csoda, hiszen lánc fogta körül. Fel voltam kötve.

Kétségbeesetten körbe néztem. Alattam egy nagy, sötét kút tátongott. Nem volt rajtam felső, csak egy melltartó. Egy kis terembe voltam, sötét betonból volt kirakva a fal, a talaj nedves beton. Senki sem volt bent. Meg sem mertem mozdulni, féltem, hogy a legkisebb mozdulattól is a méjbe zuhanhatok.

-Szóval túl élted. - szólalt meg mögöttem egy női hang. Megcsapott egy erős fuvallat, és hírtelen előttem termett Ő.

Penelophi.

Véres volt arca, lila foltjai is voltak. Összeverve állt előttem.

-Nem tudtam, hogy valaha is kinyitod majd a szemed. Fél napot voltál eszméletlenül, addig volt időm felkötözni téged.

Nagyot nyeltem, legördült arcomon egy könnycsepp.

-Nem festesz túl jól. - jegyzem meg remegő hangon.

-Ádám műve.

A neve hallatára dobbant egyet a szívem.

-Majdnem megölt. De, ahhoz még túl béna. Most valószínűleg végezni készül magával, úgy tudja meghaltál.

A szívemet most fuldokolni kezdett.

Ne! Bármit csak ezt ne!

Felnéztem, hogy valahogy leplezzem a sírást. Nem sikerült, zápor ként tört ki.

-Te megszeretted! - néz rám kutakodva és meglepve. - Te megszeretted! - neveti el magát harsányan.

-Tudom, hogy keres. - suttogom. - Meg fog találni.

-Már hogy is keresne? - nevet tovább. - Úgy tudja meghaltál cica.

Cica. Ádám édesen ejtette ki ezt a pár betűt. Lágyan, simogatón. Ám Penelophi éles pengeként használja fel, mivel szívemet hasítja darabokra.

-Na de mindegy is. - vonja meg a vállát. Gyilkos tekintettel néz rám. - Ő az enyém volt, van, lesz.

Gúnyosan mosolyra húzza száját.

-És most, kezdjük meg kínzásod!

Egészen közel jön, feláll a kút szélére, bennem meg megáll az ütő.

A két mellem közzé bök hegyes körmével. Vár egy kicsit, majd erősen elkezdi lefele húzni.

Úgy vág, mint egy penge.

A fájdalomtól üvölteni kezdek.

Hol van? Mikor jön?

Siess Ádám!