Nehezen búcsúztam a szüleimtől, de nem volt más választásom, hiszen nállunk az a szokás, hogy az ember 15 évesen bentlakásos iskolába megy. Még akkor is, ha ez a gyereknek hatalmas szívfájdalmat jelent.
Próbáltam összeszedni egész lényem, és nem elbőgni magam, miközben benyitok a szobába. Vagyis, abba a kis lakásba, ahol lakni fogok egy ideig.
Amíg a szüleim rá nem jönnek, hogy hibát követnek el.
Amikor beléptem ebbe a kis lyukba, rögtön megtörtem. Zokogva feküttem az ágyámba, ami nem volt olyan puha. Remek, ebbe a pokolba még az ágy is kényelmetlen!
Fél óra múlva összeszedtem minden bátorságom és körbenéztem, hogy lenyugtassam magam, hogy egyedül vagyok.
Egyedül voltam. A lakótársam még nem jött meg.
De, megint rámjött a hisztiroham, ezért úgy döntöttem, hogy írok a blogomba. Attól mindig lenyugszom.Hát megtörtént. Egyedül vagyok egy sivár szobában, nuku lakótársal. Most mi lesz velem?
Tudom, hogy megígértem magamnak - no, meg nektek...-, hogy nem fogok sírni, de ezt sikerült felrúgnom. Konkrétan, szét bőgtem az életem. Nappal volt amikor belekezdtem, és besötétedett, mire végre abbahagytam a hüppögést. Nagyából.Befejeztem a gépelést, egyrészt azért, mert nem volt mit mondanom, másrészt valaki kicsapta az ajtót.
Természetesen azonnal felpattantam riadalmamba. Nem számítottam vendégekre.
Főleg, hogy akivel szembe találtam magam nem vendgév volt, hanem a szobatársam, mert két nagy bőrönd volt a kezében.
Nem, ez még semmi! Az illető ugyanis fiú volt.
-Hali... - morgom. - Bocs, de szerintem eltévesztetted a szobaszámot. - Mutogattam az ajtót csúfító fémszámokra.
Összeráncolta tökéletes homlokát.
-Mia? - kérdezi.
-Igen...? - fordítom félre a fejem.
-Akkor jó helyre jöttem. - vonta meg a vállát, aztán a bőröndöket az ágyára rakta, mint aki jól végezte dolgát.
-De te fiú vagy! - értetlenkedem tovább.
-Nos, örülök, hogy nem csajnak nézel. - nevetett.
-Jaj, de jó humora van valakinek! - forgatom a szemem, mire kivillantja fehér fogait. Az ágyra ült és próbálta minden figyelmét rámhálítani. - Én lány vagyok, te fiú, ergó; nem kerülhettünk egy szobába. - összefontam magam előtt a karom. - Ha csak nem operáltattad át magad. Ami undorító. Már a gondolattal is borsózik a hátam!
-Figyi, cica. - Erre a mondatra megrászkódtam. - A tanárok már felvázolták a szitut és ha rajtakapnak akkor kicsapnak.
Undorral mértem végig és nem tudtam eldönteni, hogy most kívánjam azt, hogy rúgják ki, vagy inkább húzódjak meg, mert a végén ez az állat képes lenne letarolni.
Megvetően végigmértem.
-Nem kell aggódni, nincs esélyed nálam.
Nyomott egy fintort.
-Most még ezt mondod, de amint meglátod a szexi kockahasam, meggondolod magad! - elégedetten elvigyorodott és egy határozott mozdulattal felhúzta pólóját
Csak úgy domvorodtak azok a kockák és igen kellemes volt a látványuk.
-Láttam már jobbat is! - vetem oda. Visszarángatta a pólóját és vigyorgott.
-Nem hiszem.
-Azt te nem tudhatod!
Meg sem vártam válaszát, felemelt fejjel bevonultam a fürdőbe.
Az első pár napban fog kiderülni, hogy ki a domináns, szóval úgy kell intézni, hogy minden képpen én legyek a főnök.
Na majd holnap megmutatom neki, hogy nem olyan fából faragtak, akit le lehet döntei a lábáról holmi kockahassal.
Holmi, szexi kockahassal! De ez már más téma....----------
Blogom: https://cherryesandwine.blogspot.com/?m=1Köszön mindenkinek aki esetleg bele kukkant.💕💫
DU LIEST GERADE
Egy vámpír a lakótársam
Jugendliteratur-Egy vámpír vagyok! - dünnyögi. Röhögve a képét kezdem simogatni. -Persze, persze - vigyorgok. - Én meg Avatar. Tudod. A kék. Kis cicusok. Jé! Te is mindig cicának hívsz! - már röfögök a nevetéstől. -Aj, bassza meg, de részeg vagy! - fulytatja. ❗B E...