Egy vámpír a lakótársam

Kiss me

BlockBaby Ezt sasold :)) Mondtam én, hogy bízhatsz bennem...! Mindekinek hatalmas nagy ölelés! <3 (Végre sikerült egy kevésbé szenvedős részt alkotni *tapsol*) Ne haragudjatok, hogy rövid, de ezt a jelenetet tömören akartam leírni. ^^
Fogalmam sem volt, hogy most mit kellene csinálnom. Talán nekem is közelednem kellene felé?

Csak bambán álltam és moccanni sem bírtam. Lassított felvételben láttam mindent. Megint.

Közelebbről is szemügyre veszem arcát. Inkább olyan, mint egy porcelánbabáé, tökéletes. Szeme lehunyva, óvatosan közelít felém.

És akkor döntöttem.

Mi jogon is csókolna meg? Nem járunk. Ráadásuk a hely, helyzet sem tetszik. Egy szép helyen akarok először csókolózni egy olyan fiúval, akivel együtt vagyok, romantikus a hely, nem pedig a koszos szoba.

Ha ciki, ha nem, közbe kell lépnem, mielőtt még túl késő lenne.

-Akkor... Mennyünk a naplóért...

-Ádám szemszöge-

Kippantant a szemem és azon nyomban a szoba másik falának csapódtam, a lehető legtávolabb tőle. Neki is kínos volt a szitu, pipacs vörösen sütötte le szemét.

-Bassza meg - markolom meg a hajam. Nem vagyok elég jó neki.

-Ádám - szól hallkan. -, mennyünk oké? Ha akarod, majd később megbeszéljük...

-Nincs mit ezen megbeszélni! - vágtam rá, mire Ő lassan bólintott. - Nem vagyok jó. - súgom hallkan. Okosabb lett volna csendben maradni, de ha egyszer már elárultam, hogy mit érzek, már úgy is mindegy.

-Mi? - lepődik meg. Tekintetét rám szegezi, figyeli minden mozdulatom. - Ádám, nem az a bajom, hogy nem vagy elég jó! - háborodik fel. Hírtelen elhallgat. Nocsak. Talán nem csak én vagyok olyan marha, hogy beleszeressek egy olyas valakibe, akivel soha életembe nem álltam volna szóba, csak egyszerűen utaink keresztezték egymást. Mert ez így volt. Ha Mia nem lett volna a szobatársam, valószínűleg nem is beszéltem volna vele soha. - Te birka. - Rázza meg a fejét mosolyogva.

-Mégis hárítottál... - duzzogok, mint egy kisgyerek.

-Tudod - süti le a szemét. - Még sosem csókolóztam és nem így képzeltem el az elsőt. - Félve felnéz és körbe mutat a szobán. - Így. Ilyen... Rumliban...

-Pakoljak össze neked? - mosolyodok el pimaszul, mire rám nevet.

-Ez a hajó már elúszott.

Kihívóan felvonom a szemöldököm, mire Ő elég feltűnően alsó ajkába harap. Vagy mégsem úszott el az a bűvös hajó?

Én is az alsó ajkamba haraptam és mosolyogtam. Mintha lelassult volna az idő. Ő lesütötte szemét, az egyik pimasz tincset a füle mögé tűrte. A lábát kezdte bámulni, én meg inkább Őt.

Aztán hírtelen felpillant. Szeme határozottságot mutat. Hírtelen megindul felém, villám gyorsan, csak az elmosódott alakját látom, azt is csak egy másodpercre. A következő pillanatban, már a szemem az övét ejti rabul. Alig pár milliméter választ el mindet egymástól. Megfog a galléromnál fogva, és maga felé húz, majd megszünteti közöttünk a maradék helyet is.

Szánk úgy illeszkedik egymáséba, mintha Isten egymásnak teremtette volna őket. Mintha két kicsi lego darabkát illesztettünk volna össze.

Először csak játszadozott velem, alsó ajkamat harapdálta. Nem siettem el, finoman egyik kezemet a derekára csúsztattam és ha lehet még közelebb szorítottam magamhoz. Mia már egyre erősebben, vadabbul és türelmetlenebbül harapdálta alsó ajkam.

És ezt jelnek szánta.

Erősen rátapadtam szájára, majd puha, párnaszerű ajkait szétnyitottam.

Nyelvemmel kicsit bizonytalanul tört át a szájába, s kereste a párját, amit hamar meg is talált. Nyelvünk táncot kezdett járni.

Egy percig tartott varázslatos csókunk, mire zihálva elváltunk egymástól.

-Menjünk a naplóért! - mondja határozottan Mia. Már éppen indult volna az ajtó felé, amikor a csípőjénél fogva vissza húztam magam elé.

-És, milyen volt az első csókod? - tudakoltam vigyorogva.

-Ne ronttasd el! - üti meg játékosan a mellkasom. - Pupák!