Egy vámpír a lakótársam

Ádám titka ~ 2. rész

Sziasztok! Megjött a második rész és ezennel ez a fejezet lezárul. Nem győzöm nektek köszönni, azt a sok mindent, amit tettetek! <3 Nagyon hálás vagyok!! És most jöjjön a várva várt új rész!!
Annyira sajnáltam, hogy Penelophi Ádám tudtára adta, hogy hova megyek az este. Úgy kellett volna intézni, hogy meg pukkadjon az irigységtől, de nem jött össze a dolog. Hála a vékony falnak...
Szóval, az helyett, hogy most Ádám térden állva könyörögne, hogy hova a pokolba megyek, most hegyi beszédet tart arról, hogy milyen veszélyes egy bár. És ebben az a legbotrányosabb, hogy amikor ide jöttem, akkor úgy voltam vele, hogy legalább senki sem fog számon kérni, hogy hova megyek. Nos, Ádám ezt is elcseszte nekem. A rohadékja.
Egész nap le akart beszélni az elmenetelről, de szépen tartottam magam. Néha kedvem támadt volna tökön rúgni, akkor nem oktatna, hanem csak fulladozna a fájdalomtól. Persze, röpködtek a fenyegetések rendesen. Volt olyan, amikor szépen bevonult a térfelére és a telefonon bekapcsolta a... Igen... Azt... AZ ANIME DALT!
Itt kezdődtek a bajok. Fenyegető pillantással közeledtem felé, végül megálltam a szalagnál. Ő a túlsó felén táncikállt - már amennyire tudott és a tér engedte -, és direkt messze tartotta a telefont, hogy ne tudjam elérni. Kézzel. És itt a „kézzel"-en van a hangsúly. Hát igen... Nemes egyszerűséggel, kirúgtam a kezéből, mire az ordító masina holtan esett össze és végül elhallgatott. Magyarán; szilánkokra törtem. Egy pillanatig voltam csak büszke magamra, ugyan is egy röpke öt másodperc alatt sikerült Ádámnak is megemésztenie ami imádott telefonjával történt. Csak ő már nem örült annyira.
-A francba Mia! - ordít. Annyira megijedtem, hogy gondolkozás nélkül az ágyamba ugrottam. Még szerencse, mert már készült is volna rám ugrani. - Összetörted!
Hanyatt feküdtem az ágyon és a mellemhez szorítottam a szívecske párnám. Biztonságban éreztem magam, hiszen ez az én térfelem, Ádám pedig félti a golyóit szóval nem mer idejönni. Vagyis, ebben reménykedtem...
Láttam a szemem sarkából, hogy felém rohan, majd megáll a határnál. Egy kicsit habozik. Aztán nemes egyszerűséggel átlépi.
Elfelejtettem levegőt venni.
Éreztem, ahogy mellettem az ágy besüpped, majd két oldalamon két kéz zár össze. Ádám rám nehezedett és a két szemével találtam szembe magam. Arca teljesen nyugodt, nem dühös, ami miatt én is felengedtem és megengedtem magamnak egy megjegyzést, amit még ő mondott nekem.
-Tudom, hogy meg akarsz csókolni. - súgom olyan csábítóan, amilyen csábítóan csak tudom. Egyre közelebb érzem Ádám leheletét, karjai pattanásig feszülnek. - De erre még várnod kell! - vigyorgok a képébe és a tenyeremet a mellkasára tapasztom, majd lefejtem izmos testét az enyémről.
Háhá! Most már kvittek vagyunk, sikeresen megöltem az összes pillangóját!
-Veled? - kérdezi flegmán. - Soha!
„Aha... Azért hajoltál egyre közelebb!" - jegyeztem meg magamban.
Kicsivel később már a fürdőben sminkeltem magam a buliba, persze itt is a nyomomban volt és próbált lebeszélni.
-De ott isznak és megerőszakoljál a védtelen lányokat! - vágott a fejemhez egy újabb szánalmas érvet.
-Szegény védtelen lányok. Igazán sajnálom őket!
Aztán rájött, hogy ez nálam nem hatásos, így kitért másra.
-És minek ez a sok smink? Lassan már annyi réteg lesz rajtad, mint egy elefánton!
Itt tört el a mécses.
-Fogd már be! - torkolom le, miközben szexin a szempillaspirálra pattintom a kupakját, hogy az úgy csak cuppanjon.
-Az az érzésem, hogy valaki miatt akarod te így kirittyenteni magad. - vonja fel a szemöldökét. Bár ez nem így van, de próbálok úgy tenni, mintha igen.
-Semmi közöd hozzá, hogy kinek öltözők ki!
Ennyivel le is zártam a beszélgetést, mert már nyolc óra volt és sürgősen ki kellett érnem. Felkaptam a csizmám és a kabátom, miközben Ádám magyarázott még egy sort. Be nem állt a szája.
-Na szia! - csukom rá csábosan az ajtót.
Kint már várt Penelophi.
-Szia! - köszöntött mosolyogva. A zsebéből előhúzott egy kis kártyát. A hamis személyimet. - Jól nézel ki! Mehetünk?
Amikor a bárhoz értünk, tele lett a gatyám. A bár előtt egy kigyúrt, nagy darab, colos, mogorva tekintetű ellenőr állt, aki elég durcásan nézett. Azon nyomban vissza akartam fordulni.
Penelophi kisség megtolt az ellenőr felé, konkrétan elé. Kénytelen voltam odanyújtani a személyimet, mire kitépte a kezemből, majd percekig hasonlítgatott a kártya beli énnemmel. Már majdnem megkockáztattam feltenni a kérdést, hogy „Minden oké odafent?" mire egy szó nélkül a kezembe nyomta és közölte, hogy bemehetek.
Ahogy beléptem le izzadtam összes létező „rétegem" (ahogy Ádám mondaná). Olyan párás és füllett levegő volt bent, hogy az eleve passzos ruhám, most szinte egyé vált a bőrömmel. A levegő megtelt alkohollal, szóval már ha csak levegőt is veszel, már részeg vagy. A táncoló tömeget kezdtem vizslatni, mielőtt még beljebb merészkedtem volna. Mindenki annyira le volt izzadva, mintha most öntötték volna le, a DIY-ről is már csöpögött a víz, úgy keverte a jobbnál jobb zenéket. A tömeg egyszerre ugrált, rángatózott, bömbölt és adta ki az összes heti stresszt. Mindenki egyként mozgott.
-Üdvi itt! - kiabálta a fülembe Penelophi. Rámosolyogtam, mert nem volt kedvem üvölteni. A zene magával ragadott és minden szó nélkül beljebb vonultam a tömegbe...
Három óra biztos eltelt, azóta táncolok, mint akit segbelőttek volna. Aztán hírtelen valaki megfogta a derekamat és hozzám simult hátulról. Erős mellét éreztem, izzadt volt, lihegett. Hírtelen megfordultan, hogy feldöfjem a tekintetemmel.
-Ádám! - üvöltök. - Mi a francot keresel itt?
-Tudom, hogy ki vagy akadva, mert a bulidba jöttem...
-Hát persze, hogy tudod, hiszen üvöltök!
-Nem voltam őszinte veled. - lágyított a hangján. Érdeklődve nézem. - El kell tűnőd innen.
-Ugyan miért?
-Mert Penelophi rosszat akar.
-És mi rosszat? - értetlenkedek tovább, mire egy kicsit feszült lesz.
-Csak higgy nekem. Most. Az egyszer.
-Magyarázatot akarok! - erre a kijelentésre kicsit habozott.
-Hát jó. - nagy levegőt vesz. - A biztonságod érdekében. - győzi meg magát. - Szóval. Nem tudom, hogy hogy mondjam...
-A legegyszerűbben!
-Oké. Penelophi egy... - elcsuklik a hangja. - ... Egy vámpír.
-És ezt te honnan tudod?
-Onnan, hogy én is az vagyok.
És akkor... Akkor, abban a percben, mindent megértettem...