Sziasztok! <3
Még amikor elkezdtem írni a történetet, megfogadtam, hogy csak fejezetekkel jövök nektek. De hát...
Most egy fantasztikus dolog történt, ami olyan jól esik, hogy egyszerűen nem tudom nem megköszönni!
A blog az ifjúság-irodalomnál első lett!!
Ma már néztem egyébként, akkor második volt. Éppen vacsiztam és majdnem kiköptem a kaját annyira örültem. Jó, lehet ezt a gusztusos részt hihagyhattam volna...:D
És most, este... Nem tudom letörölni a vigyort! Egyszerre sírok és örülök.
Annyira jól esik, amit tesztek, hogy azt nem győzöm megköszönni! Elhalmoztok kedves szavakkal, csillagokkal, feliratkozással. Amikor posztoltam az első részt, úgy voltam vele, hogy nézi majd egy-két ember, aztán viszont látásra. Hát nem így lett. :)
Huh... Annyira meg vagyok hatva, hogy komolyan bekönnyeztem...
Rengeteg történetem volt már, szorgosan posztoltam, de a kutya sem nézte. Aztán áttértem a Wattpadra. Életem legjobb döntése volt. Itt nézegettem a történeteket, aztán rávettem magam, hogy kitegyem az enyém is. Ez volt életem második legjobb döntése.
Sosem hittem magamban, nem hittem el, hogy én jó író vagyok. Mindig úgy voltam vele, hogy soha sem fogok elérni semmi olyat, amikor elismerik azt a sok munkát, energiát amit egy-egy részbe belefektetek. De, amiket írtok, a visszajelzések, amik tőlletek jönnek... Tudom, hogy megéri, hiszen sok ember bízik bennem és a történetben.
Imádlak titeket!!
És... Köszönöm! Nem tudom szavakba önteni, amit most érzek. Mindent Ti hosztatok össze. Ez a történet sehol sem lenne Nélkületek!
Legközelebb egy résszel jövök! ;) Addig is puszi! <3
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Egy vámpír a lakótársam
Genç Kurgu-Egy vámpír vagyok! - dünnyögi. Röhögve a képét kezdem simogatni. -Persze, persze - vigyorgok. - Én meg Avatar. Tudod. A kék. Kis cicusok. Jé! Te is mindig cicának hívsz! - már röfögök a nevetéstől. -Aj, bassza meg, de részeg vagy! - fulytatja. ❗B E...
