Egy vámpír a lakótársam

Ádám titka || 1. rész

Nem tudtam elaludni. Van akkora mákom, hogy az én ágyam, pont annál a falnál van, ami elválaszt a mellettem lévő szobától. Ráadásul ez a fal nagyon vékony, ami rátesz még egy lapáttal a nyomoromra. És ezzel mi a baj? Hát az, hogy a szomszédom bőg már vagy egy órája. Nem tudom, hogy hogy csinálja, de még az ágy is nyikorog! És így aludjon az ember, hajnalok hajnalán.
  Elég.
  Kikászálódtam az ágyamból és Ádám ágyához siettem, már amennyire a határok engedik.
-Ádám! – szólongatom. Sokszor elismétlem a nevét, mire felkell. Olyan álmosan mered a sötétségbe, hogy hírtelen bűntudatom van, hogy felkelltettem édes kis álmából, ahol szexi csajok sztriptízelnek.
-Mond. – dörzsöli meg a szemét.
-A szomszéd szobában egy csaj sír. Hangosan. Még az ágy is nyikorog. – Ádám még ilyen későn is tud perverzen vigyorogni. És akkor megértettem. – Ja! – teszem a szám elé a kezem. – Az a csaj nem sír... Igaz...?
-Hát... Nem hiszem. – dörzsöli meg a halántékját.
-Basszus! – temetem az arcomat a kezembe. Érzem, ahogy elvörösödők, úgy, hogy még egy pipacs is megirigyelne.
-Cseréljünk helyet? – kérdezi, félre billentett fejjel. – Vagy esetleg bebújsz mellém?
  A pipacsok már igazán elbújhatnak mellettem.
-Esteleg cserélhetünk helyet.
-Oks. Lehet, hogy még élvezném is.
-Pfúj! – kiáltok fel. – Ezt igazán kihagyhattad volna. Te perverz állat!
  Erre már nem szólt semmit, csak vigyorgott.
  Mind a ketten arra a következtetésre jutottunk, hogy még az ágyat is kicseréljük. Akarom mondani, én dobtam fel az ötletet, mert nem szívesen fekszem be más ágyába. Persze ő elkezdett hisztizni, hogy milyen finnyás vagyok, mire én azzal érveltem, hogyha veszekszünk, akkor le fog késni a csaj nyögésiről, így hát egy szó nélkül kicserélte az ágyakat és most az egyszer szemet hunyt a plusz munka felett. Ha perverzen is, de rá vettem.
  Elégedetten dőltem hanyatt az ágyamon. Oldalra fordultam és láttam, hogy Ádám a fülét a falnak nyomja. Te. Jó. Isten. Ez már betegség.
  Reggel hatkor már toppont voltam. Röhögcsélésre keltem. Bosszúsan felültem és kerestem Ádámot, hogy majd megöljem a pillantásaimmal. Ez a nyomorék képes reggel hatkor a – szintén nyomorék –, haverjaival dumálni. Másra persze elfelejt gondolni.
  Mivel szombaton álltalában nem szoktam semmit sem csinálni, gondoltam megünneplem azt, hogy egy hetet kibírtam. A részleteken még nem gondolkoztam, csak felvettem egy átlagos ruhát és gondoltam, kimegyek a folyósóra megnézni, hogy hogy is folyik itt az élet.
  Persze, ennek az igen hülyének csak akkor tűnt fel, hogy készülök lelépni, amikor az ajtó nagy kattanással végre megadta magát és kinyílt. Itt még az ajtó is szarakszik.
-Hová, hová? – pattan fel Ádám a székéből. Az előtérbe sietett, ahol én már az utolsó simításokat végeztem magamon.
-Csak ki.
-Egy szál pólóban? – Neki dőlt a falnak és szórakozottan méregetni kezdett. A szeme fel-le szánkózott testemen. Valahogy már megszoktam, hogy akár hányszor meglát, gondolatban levetkőztet.
-Nem csak pólóban. Van rajtam gatya is! – feleltem frappánsan, mire a szája egyik sarka megemelkedett.
-De most komolyan. – komorult el. – Hideg van kint.
-Tudom. – vonom meg a vállam. – És csak a folyósóra megyek, hogy meglessem, mit kezdhet magával az ember net nélkül. Vagyis, - javítom ki magam. – azokat, akik nem szegnek szabályt és nem neteznek.
-Várj! – emelte meg a mutató úját. – Tegnap te is egész szépen megszegted a szabályt.
-Nagy ügy.
  Nem volt kedvem tovább húzni az időt, így nemes egyszerűséggel, kiléptem az ajtón és bele vigyorogtam Ádám képébe, majd becsaptam az ajtót.
  Körbe kémleltem. A folyósó összes kanapéján ültek diákok és mindenki csacsogott a mellette ülővel. Be kell, hogy lássam a folyósó egész szépen ki van alakítva társalgónak. Magával ragadott a hangulat és kedvem támatt volna leülni valahová és egy jót beszélgetni. Rég voltam olyan társaságban, ahol senki sem perverz.
  Elnézegettem egy darabig a diákokat, miközben támasztottam az ajtónkat. Aztán mozgolódásra lettem figyelmes, közvetlen mellettem. Egy kócoska hajasbaba dugta ki a fejét a mellettem lévő ajtón. Körbenézett és kimerészkedett. Nem is vett észre. Kis kelekótyának tűnik, vörös, kócos haja arról árulkodik, hogy most kelt fel egy igen tartalmas éjszaka után, amiből szinte mindent halottam. Szinte biztos voltam benne, hogy ez az a lány. Késztetést éreztem, hogy minden bevezetés nélkül megemlítsem neki, hogy sajnos elég vékonyak a falak, de nem lett volna jó első benyomásnak.
-Szia. – köszönök. Eddig háttal állt nekem, de most hírtelen megfordult. Döbbent arc helyett, egy mosolygós és barátságos arc fogadott.
-Szia! – végig mért. – Te vagy a szomszédom igaz?
-Igen!
-Uh... Részvétem. Szar lehet fiúval lenni. – fintorgott.
-Igen az. De, egy idő után meg lehet szokni. Egyébként Mia vagyok.
-Penelophi. – Kezet ráztunk. Ez után kínos csend telepedett ránk. Mind a ketten elvoltunk foglalva a többi diák nézegetésével.
-Egyébként buli lesz egy bárban. – töri meg a csendet. – Hétvégén mindig van. Oda szoktam menni a haverjaimmal, ha gondolod gyere.
  Kissé meg lepett, hogy alig egy perce ismerem, de már is meghív valahova, de végül belementem.
-Végül is ráérek...
-Szupi! – tapsikolt. – Nyolcra gyereki az ajtó elé!
-Várj. – komorodtam el  - Nincs hamis személyim.
-Se gáz. A bátyám is a koleszban lakik és ő jártas ebben.
  Talán nem kellett volna bele mennem, de megtettem, végül is meg akartam ünnepelni ezt a hetet, szóval... Tekinthetjük ezt a felhívást annak is, hogy Isten küldte. Ennyi.
  Halkan becsuktam magam után az ajtót, hogy Ádám ne tudja, hogy megjöttem. Ám, sikertelenül jártam, mert amint levettem a cipőm, Ádám már ott állt előttem. Szinte éreztem azt a sok kérdést a fejében, amit nekem akar szegezni, mint egy fegyvert ami dugig van tölténnyel.
-Ne kímélj... – sóhajtom.
-Hallom elmész este. – kezdi. Ez a kijelentés meglepett, hiszen senkinek sem beszéltem erről, csak Penelophival. Bizonyára észrevette a megdöbbenést az arcomon, mert gyorsan hozzá tette: - Tudod, vékonyak a falak.
  Ja, így már világos.
-Szóval a digidugi csajjal mész.
-Digidug? – vonom fel a szemöldököm.
  Túl sok mindent tud...

Sziasztok! Ugye mondtam, hogy a héten lesz rész és ezt be is tartottam, csak a részt ketté szedtem. A következő fejezet megírását már nagyon várom, mert Ádámnak kiderül egy jelentős titka. (Khm... Nézd meg a KÖNY (ne a fejezet) címét!) Valamint, nagyon köszönöm a sok kis csillagot, feliratkozást és most már kommenteket! El sem tudjátok képzelni, hogy egy-egy kis szó, hogy fel tudott dobni! Puszi! <3