-Egy vámpír vagyok! - dünnyögi.
Röhögve a képét kezdem simogatni.
-Persze, persze - vigyorgok. - Én meg Avatar. Tudod. A kék. Kis cicusok. Jé! Te is mindig cicának hívsz! - már röfögök a nevetéstől.
-Aj, bassza meg, de részeg vagy! - fulytatja.
❗B E...
(Hallgassátok hozzá a fenti zenét, direkt azért tettem ezt be, hogy sírjatok.:3)
Sziasztok!
Huh.
Elérkezett ez a perc is, hogy ezennel a történet végére oda biggyesszek egy "befejezeztt" szócskát.
Ha jól tudom, hét(!!) hónapig voltatok velem és Miával. Ebben a hét hónapban már 2x is voltunk elsők ifjúság-irodalomnál és sosem csúsztunk lefelé, mindig a top 5-ben voltunk. Ezt egyszerűen sosem fogom Nektek elégszer megköszönni. Fantasztikusak vagytok!
Aztán. Aki már régebb óta követ, az tudja, hogy ennek a történetnek egyszer már vége volt. Eléggé szomorkás volt, mert Mia és Ádám meghaltak egy tűzben. Aztán kaptam egy elég tartalmas és hosszú komment, aminek hála azonnal letöröltem azt a részt és folytattam. DE mielőtt letöröltem volna azt a részt, azt a kommentet lementettem:
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Igaz, hogy a kommentnek csak a fele látszik, de na. (Most így vissza olvasva elsírtam magam, hogy vége.) Aki ezt írta remélem, hogy nem csalódott a befejezésben.
Arra is kitérnék, hogy vannak olyan emberek, akik kommentben azt írják, hogy én vagyok a példaképük. Vannak akik privátban is rámírtak. Erre csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon köszönöm Nektek, hihetetlen, hogy ÉN mint példakép... Másrészt pedig én is csak egy ember vagyok, aki pici kora óta ír. Semmi különleges nincs bennem, csak sokat gyakorlok és ha Te is sokat gyakorolsz, akkor simán lehetsz olyan mint én. Nekem a legelső irományom egy füzetbe írtam még 4 éve. Olyam gázat mint akkor én senki sem tud írni. Motiváljon ez titeket!:D Ja és én akkor még az irodalom tanáromnak is odaadtam. Jézus... Egy ovodás akkor jobban írt nálam.
Még mindig van egy téma. A díj(ak). Sokan küldtek, még most is, de én csak két díjat töltöttem ki. És nagyon édibédik vagytok, hogy rám gondoltok, de én már nem töltök ki díjakat. Amikor az elsőt kaptam, majd' kiugrott a szívem. Amikor a másodikat, annak is örültem. De amikor már a sokadikat, akkor (jó, annak is örülök) már az jár a fejemben, hogy milyen macerás már kitölteni egy ilyet. Egyébként ezt senki se értse félre, hatalmas megtiszteltetés, hogy kapok csak... Na, értitek.
És ideje, hogy fájó búcsút vegyünk Miátol és Ádámtól...
Egyébként majd indítok egy könyvet, amiben novellák lesznek és ha gondoljátok írok majd Ádámról és Miáról. De akkor már úgy lenne, hogy felnőttek lennének.
És senki se féljen, nem szabadultok tőlem, ugyan is van ugye kint egy másik könyvem is (kávészünet), plusz még van három másik is, amit még nem publikáltam. Az egyiket már csak szeptember 1.-én fogom publikálni, annak nagyonnagyonnagyon fogtok örülni! :)
