Csak egy csók (neked)

Kilencedik

- Erding, de... Utálom a nevemet, úgyhogy hívhatsz ahogyan akarsz....
Először azt hittem velem van a baj, hogy soha sem hallottam eddig ezt a nevet, de elmondta, a szülei találták ki, és hogy a pech az benne, hogy nincsen névnapja....

- Nem azért... De nekem tetszik... - vontam meg a vállam.
Rámosolygott.

- Olyan... Aranyos vagy... - suttogta.
Már hajolt volna közelebb, de elhalojtam a csókja elől.
Kérdőn nézett rám.

- Nekem... - dadogtam. - valójában dolgoznom kéne.
Szar indok! Nagyon jól tudod Diana, hogy nem verhetsz át senkit! Főleg nem egy ilyen cuki srácot.... Mert tényleg az....

- Na jó - mondta szomorúan, és felállt. - úgy is vissza kellene mennem dolgozni... Dylan meg fog ölni, ha megtudja, hogy eljöttem... - de mèg mindig ott állt, mintha akarna még mondani valamit, de nem tudja hogyan... - öö... Esetleg látlak még..? - rámosolyogtam. - akkor hétfőn? - tette fel felbátorodva a kérdést.
Bólintottam.
Boldogan indult vissza a kávézó felé, mert igent mondtam a randijára...

- Milyen napod volt? - kérdezte Alma a vacsoránál. Azt hittem először, hogy a kérdése Dylanhez szól, mert hozzá szokott, és mert Dylan válaszolt.

- Háát... Elég nyu.... - de nem tudta végig mondani, mert Alma a szavába vágott gyorsan.

- Dylaann... És Dianát kérdeztem....- oooo... Ezek szerint Dylan is azt hitte, hogy őt kérdezték. Egy másodpercre összetalálkozott a tekintetünk.
Egyszerre volt a szemében harag, és félelem, hogy elveszti Almát. Nem értem.... Akkor miért hiszi Alma, hogy más csajjal van? Csak nem alaptalan...

- Háát... Elég nyugisan.. - hangsúlyoztam, és Dylanre néztem, aki éppen a vacsorához terített, és a tányérokat készült letenni az asztalra, a keze megállt félúton a levegőben. Azt hittem elejti a tányérokat.  - és... Elhívott egy srác randizni!! - ezek után ugráltunk egy sort örömünkben. Titokban Dylan arcát néztem.
Két érzés kavargott az arcán.
Az egyik, hogy fáj neki valami...
A másik, hogy két hülyével lakik egy házban...
Így mikor befejeztük Almával az örvendezést, nagyot sóhajtottam.
Davidnél megtanultam, hogy a férfiak kiszámíthatatlanok, és érthetetlenek is egyben. Mindaz rájuk is igaz, amit ránk nőkre mondanak....

A vacsora csöndben zajlott. Mindenki elvolt a maga bajával. Dylan duzzogott, bár nem tudom miért, Alma gondolom a munkáján agyalt, én meg nem akartam megzavarni őket a duzzogásban, és az agyalásban.
A csöndet végül Alma törte meg, közvetlenül a vacsora befejezte előtt.

- Diana... Egy piros ruhát tettem félre neked ma estére. Szereted a pirosat? - úgy kérdezte, mintha közben is éppen gondolkozott volna.
Nem értettem, hogy miért fontos ezt itt, Dylan előtt is megbeszélni...
Mondjuk magamat sem értettem, hogy miért feszengek emiatt...

- Persze... - válaszoltam, mert, hát mi mást is mondhattam volna....
Dylan belehajolt a tányérjába, és úgy evett mint a gép... Fel sem nézett.

Vacsora után Almával a szobájukba mentünk, hogy átöltözzünk a bulira. Már olyan voltam neki, mint egy hugica. Mint egy igazi családtag.
Ha jól láttam Dylan meccset ment nézni a nappaliba.
Mikor Alma elővette a ruhámat, lepadlóztam azonnal.
Csak akor tudtam igazán szóhoz jutni, amikor már rajtam volt, és tükörben nézegetve magamat nyökögtem.
A Ruha, nagy betűvel, nem volt különleges. Mély V alakú kivágása volt elől és hátul egyaránt, csak hátul jóval nagyobb, mint elől. Felszülős volt, de csak annyira, hogy kiemelte az alakom. Az alja még a combom közepéig sem ért, de nem zavart, hogy rövid. Annyira jó volt így ahogy, ezzel a pirosas, bordós színnel.
Olyan nagynak tűntem benne.
Legalábbis magamnak....

- Azta.....!-padlózott le Alma is rögtön, amikor meglátott. Akkor jött ki a fürdőszobából, már felöltözve, és sminkben. Tudtam, hogy nekem még a smink hátra van....
Almán egyébként ruha(?) volt. Egy almazöld csipke borította a combjának közepétől a válláig. Alá vett egy ugyanolyan színű bugyit, és melltartót, ami teljesen átlátszódott a finom csipkén.

- Háát.. Te sem panaszkodhatsz... - mosolyogtam, miközben bementem vele a fürdő szobába, hogy segítsen sminket választani.
Végül azt kezdtem el érezni, valami nagyon böki a csőröm. Ki is mondtam. Illetve megkérdeztem.

- Dylan.... Dylan elenged téged... Így?- mutattam a ruhájára, mert jobban nem tudtam megfogalmazni. Vagy nem is akartam.
Felkente a rúzst a szájára, majd ragyogó mosolyt villantott rám.

- Egy: hadd legyen csak féltékeny, akkor is ebben megyek. Elvégre neki van magánélete, nem nekem.... Másrészt meg, ő vette...- kacsintott rám.
Na így már máshogy nézett ki a helyzet.
Sminkelés után úgy vonultunk ki a házból, mint két divatbemutatón fellépő kurva. Mondanom sem kell, hogy nappalin keresztül mentünk. Direkt.
Akkora szemeket, amiket Dylan meresztett, én még életemben nem láttam....

A buliba taxival mentünk Almával. Nem volt olyan messze, mindössze egy fél órát utaztunk.
Hatalmasnak tűnt a szórakozóhely...
Két gáláns kurvaként képtünk be, és a ruhahosszam miatt, Alma meg az "átláthatóság" miatt.
A mogorva őrnek Alma két jegyet adott.
Mielőtt az őr bármit kérdezhetett volna, Alma már mondta is.

- Tudja, a Dylan nevet mostanában lányoknak is adják.. Bár elég fura, és a szülei egyébként is fiút vártak... - még mondta volna, de az őr szemforgatva visszanyújtotta a jegyeket, és intett, hogy menjünk be.

Leültünk a bárpulthoz, és két száraz martinivel kezdtünk.
Ez nekem nem csak köhögőrohamot, hanem azonnal részegséget okozott, ami nem tűnt rögtön, csak akkor mikor megpróbáltam járni, de nem tudtam.
Alma valahogy eltűnt mellőlem, és egyedül maradtam. Ilyesztő gondolataim támadtak, nem láttam tisztán.
Furcsa az alkohol hatása... Magamban nevettem. De annyira, hogy lefordultam a székről.
Nem vagyok benne biztos, lehet, hogy hallucináltam, de esős kezek kaptak el, és tartottak, nehogy bajom essen....