Csak egy csók (neked)

Huszonnegyedik

A visszaút mondhatom borzalmas volt.
Cris majdnem az összes haját kitépte, én meg arra koncetráltam, hogy ne pattanjon el minden idegszálam.
Nem jártam sikerrel.
Ugyanannyit ülni a repülőben, mint eddig, több volt mint kihívás.
A hányás a torkomban volt, de visszaszorítottam.

- Nem hiszem el.... Amint leszálltunk telefonálnom kell... - Cris szakadatlanul magában dünnyögött, talán azt hitte nem hallja más, de szerintem az egész gépen a síránkozását hallgatta mindenki.

- Nyugodj meg, Cris kérlek! Biztos vagyok benne, hogy meg lehet oldani....
Másodszorra próbáltam meg lecsillapítani, de az elsőt fel sem fogta.
Most azonban felém fordult. Egy pillanatra azt hittem megöl a nézésével, olyan gyilkos tekintettel nézett rám.
Aztán megszólalt.

- Még szép, hogy megoldjuk! Magángépet bérelünk. Felhívom Jerry-t. Ő majd elintèzi. Muszály még ma odaérnünk. Holnap koncertezek, az istenèrt!!!....
Nem tudom ki az a Jerry, de ha elmúlasztja Crisben ezt a feszült kétségbeesést, akkor máris megkedvelem.

- Oke... Miért nem hívod fel most? Hátha tud valamit csinálni..
Még mondtam volna, de Cris odahajolt, és a nyelvét a számba dugva megcsókolt.

- Igazad van, édesem! Igazad van! - csillogott a szeme a vágytól, és el kezdte keresni a mobilját.
Én örültem a fejemnek, hogy valamit elértem.
Ezt egy széles vigyorral nyilvánítottam ki a világnak.

Cris telefonált, szerencsére sikerrel. Amint leszállunk erről a gépről, rögtön várni fog egy magángép.
Szuper. Még egy ilyen utat végig kell ülnöm...

- Diana... - Cris hangját hallottam, de éreztem, hogy nem néz rám, így én sem néztem rá.

- Igen? - kérdeztem továbbra is magam elé meredve.

- Hozzám jönnél feleségül? - na igen. Kellett egy két perc, mire leesett.....
.........
Ránéztem, illetve odakaptam a fejemet, és a kérdő arcával találkoztam.

- Ööhhmmm.... - köhögni kezdtem, aminek az lett a vége, hogy majdnem megfulladtam.
Előrehajolva fuldokoltam, a repülőn.
A magassarkús nő, azonnal jött, és adott egy pohár vizet.
Crisre néztem megint.

- Csak egyszer feküdtél le velem.
Elmosolyodott.

- Egy alkalommal, de kétszer. És még sosem éreztem ilyet.
Úgy nézett, hogy hol a szememet, hol a számat nézte.

- Mu....muszáj...most választ.....adnom? - kérdeztem óvatosan.
Láttam egy percre a csalódottságot a szemében.

- Nem....nem kell, szivem...- hatalamasat sóhajtott, és hátradőlt a székében.

Az út többi részében csendben voltunk.
Cris azért, mert aludt, én meg gondolkoztam.
Akárhányszor arra a kérdésre gondoltam, mindig eszembe jutott az élet, és sajnos Dylan is....
Könnyek gyűltek a szememben.
Utáltam ezt az érzést.
A könnnyek végigfutnak az arcomon, vizes csíkot húzva a a bőrömön.
Ha nem törlöm le, akkor ott marad...

Mit csináljak?
Dylan.... De nem csak Dylan. Annyian vannak... Ott van Arnold is.
Igent mondjak?
Nem tudom mit tegyek. Nem tudom mi a helyes.

Ismerős reptér tűnt fel a szemem előtt. Nagyot dobbant a szivem.
Hogy miért?
Nos, nem tudom.
Egy kis gép állt még a felszállópályán. Azon kívűls üres volt.
Az a kis gép pedig nem volt más, mint a mi magángépünk Crissel.
A magassarkús nő már jött volna, hogy felébressze Crist, de mutattam, hogy én megcsinálom.
Óvatosan Cris fölé hajoltam, és finom puszit nyomtam a szájára.
Lassan nyitotta ki a szemét, és engem keresett. Illetve a számat...

- Leszállunk! - közöltem, és újra az ablakon néztem kifelé.
Rám nézett, a szemem sarkából láttam, hogy mondani akar valamit, de nem tette.
Elfordította a fejét, és becsatolta az övet.

A bemondóban bemondták, hogy leszállunk, és mindenki kösse be magát.
Én is az övemért nyúltam, és magamon keresztülhúzva becsatoltam.

- Jól vagy? - nézett rám Cris.
Nos, az történt, hogy elkezdtük a leszállást. A gyomrom meg elkezdte a hintázást.
A fejem olyan zöld lett, mint egy éretlen paradicsom....
Jogos, hogy Cris érdeklődött, mert láthatta, hogy itt dobom ki a taccsot.

- Ne...m....- nyöszörögtem. Lassan segített felállni, és mentünk a kijárathoz.
Amikor megláttam a lépcsőt, próbáltam elfolytani a nevetést, ami kitörni készült belőlem.
Ez egy vicc, ugye?!
Ha ezen le kell mennem, tuti itt hányok másodszor életemben.

- Tudod mit?... - Cris az arcomat nézte, ahogy a lépcsőre meredek. - Majd én leviszlek....a csomagokért meg visszajövök.
Mindent leraktott a kezéből, és mint egy babát, óvatosan felemelt.
Hozzá bújtam, közben szorosan becsuktam a szememet, és szorítottam a számat.

- Cris....  - kérdeztem miközben lerakott. Kérdőn nézett rám.
A gyonrom nem volt jól. Kicsit sem. Úgy éreztem, most tényleg kijön. Főleg, hogy megláttam a másik gépet....

- Nem bírom ki.... - halkan mondtam, de visszaért a csomagokkal hozzám, és hallottam.
Nagyot sóhajtott.

- Szivem, menj be mozsdóba nyugodtan. Beszélek a repülővel, hogy várjanak pár percet.
Ha képes lettem volna rá, most megöleltem volna.
Elsántikáltam valahogyan a bejárathoz, és megkerestem a mozsdót.

Az ajtót belökve a csaphoz mentem. Rajtam kívűl egy másik lány sminkelt a tükörnél.
Almazöld nyári ruhája Almát jutatta eszembe.
Ahogy inni kezdtem a csapból, pont oldalról láttam a csajt.
De hiszen ez Alma....
Ekkor ő is rám nézett, és leesett neki, hogy én vagyok. Felcsillant a szeme, és..

- Diaaannnaa... Istenem! Te...itt?? - úgy vigyorgott, mint a tejbetök.
Felemeltem a fejem a csap alól, és megöleltem.
Nekem is jó volt látni.

- Van elég ruhád? Mi van Crissel? Jól megvagytok? Mindent tudni akarok....
Fecsegte össze-vissza a gondolatait.
Csak mosolyogtam, és fogadtam azt a jól eső törődést, amit nekem adott.
Közben elkezdte pakolni a sok sminkcuccot.

- Az a helyzet... - kezdtem, és tudtam, hogy nem bánom meg ha kimondom. - Megkérte a kezem...