Csak egy csók (neked)

Negyedik

Még egy ideig ott álltunk, én meg Dylan a színpadon, volt hogy csak ültünk, aztán eljátszottuk, hogy nagy banda vagyunk, és ő gitározik, és meg vagy énekelek, vagy dobolok.
Nem azért....de ki a gyerekes?!?!

- Nincs kedved inni valamit? - kérdezte, amikor megint csak ültünk, és sablonos dolgokról beszélgettünk.

- De, persze... Miért ne? - álltam fel. Ő is talpra tápászkodott, és a mozdulat közben keze hozzáért az enyémhez.
Végig futott rajtam valami elektromos jóérzés. A fejemben egy montázs jelent meg Almáról, meg egy csomó stoptábláról.

Végül elindultunk a kávézó felé, ami Dylané. Csak az övé.

- Mit kérsz? Van.... - és sorolta a kávéfajtákat, aztán a gyümölcsitalokat, de egyikről sem tudtam, hogy milyen.

- Egy sima tejeskávét szeretnék.... - zártam le magamban is, meg nála is.
Furcsán nézett rám, de nekiállt, hogy elkészítse nekem, amit kértem.
Hangulatos kis hely ez a kávézó.
A falakon a sztárok aláírásaival, akik megfordultak itt. Néhányuk mellett az is ott volt, hogy mit ittak itt.
A fal egyébként nem volt egyszínű. Mindenhol másmilyen volt.
Kicsi kerek asztalok voltak, sok közülük állóhelyes. Gondolom vannak, akik csak egy percre ugranak be, hogy igyanak valamit.
Főleg ha sokan vannak, mert koncert van.

El sem hittem, hogy az életem egy csapásra megváltozott.

- Kérhetek egy papírt és egy tollat? - kérdeztem Dylantől, miközben a kávét főzte.

- Persze. - mondta, és egy percre otthagyta a kávét miattam.
Elvett a pult belsejéből egy papírt, és egy tollat, és odahozta nekem.

Úgy éreztem van valami, amit azonnal le kell írnom. A fejemben minden zsongott a sok új dologtól...
Hogy mennyi minden vár még rám....
Amit eddig nem tudtam, hogy létezik....

Előszőr is.
A bosszúállás, és a kalandvágyás együtt azt eredményezi, hogy csókolóznom kell...
Sokat...

"Csókolózni annyi fiúval, amennyivel csak lehet."
Felkerült a listára. Kicsit talán mégis gyerekes vagyok...

"Végig inni az összes hülye nevű kávét."  Aztán.

"Beszélni Alma-val, mert holnapra már nincs tiszta alsóneműm." Sem ruhám.

- Tessék, itt van a sima kávéja... - nevetett Dylan és lerakta elém a kávét.

- Köszönöm. - mondtam, de nem ittam belőle, hanem gondolkoztam tovább.
Dylan itt egy kortyot a sajátjából, majd érdeklődve nézett a papírra.

- Mit írsz? - mosolygott, és próbálta kiolvasni a kézírásom, de látszólag nehezen ment neki.

- Semmit..... Csak néhány hülyeséget....- szabadkoztam rögtön, bár nem értem miért, és eltettem a papírt.
Pár percig mind a ketten csöndben voltunk. Ő ivott néha a kávéjából, én meg gondolkozni próbáltam, de nem nagyon ment.
Inkább megkóstoltam a kávémat.
Ennél finomabb kávét életemben nem ittam....
Egyszerre volt krémes, és finom...
Nem tudom elmondani....

Dylan nem vette észre, ha néha ránéztem.
Az ablakon nézett kifelé.
Kicsit olyan volt ma, mintha keveset beszéltünk volna, mégis jól ellettünk volna szitu.

- Tudod....- kezdte, és tudtam, hogy nem viccet készül mesélni, de nem is úgy hangzott, mint aki most készül bejelenteni, hogy holnap esni fog az idő. Ez most komoly volt.  - Almával azért nincs minden..... Rendben....A látszat sokszor csal....
Gondoltam, hogy nehéz neki erről beszélni.
Csak azt nem értettem, hogy miért nekem mondja el....

- Hogy miért neked mondom?! - elmosolyodott egy percre. - én sem tudom, hidd el.... Talán egy kicsit úgy érzem megbízhatok benned.... Szerintem jó barátok leszünk....
Mosolygott rám, én meg visszamosolyogtam.
Többet erről nem beszéltünk, pedig nagyon érdekelt, hogy mire akart kilyukadni.
De nem akartam rákérdezni.
Biztosan, nagyon jó barátok leszünk....
Biztosan....
Nekem ő lesz a legjobb barátom.....míg neki én egy megbízható haver leszek.....

Ez kicsit elszomorított, de ott volt a kezemben a listám, eddig nem sok mindennel, de ott volt.
És az élt bennem, hogy ha belelendülök az életbe, kicsit sem fog érdekelni Dylan, vagy legalábbis csak barát szinten.....

- David cigizett? - ennyi volt az utolsó kérdése a nap folyamán, ami személyes volt.
Csak ráztam a fejem.
Bár igazából, ha belegondolok mi mindent csinált még, amiről nem tudtam.....

Az, hogy otthagytam Davidet, nem meggondolatlan. A szüleim egy másik kontinensen vannak már három éve. A nagyszüleim neveltek, nekik meg legalább annyira mindegy, mint az hogy mit esznek ebédre....
Így senki nem mondhatta, hogy rosszul cselekszem.....

Visszaindultunk a kávé után, vissza a színpadra, onnan vissza az ajtó mögé.
Arnold irodáján is keresztül mentünk.
Amikor meglátott, felcsillant a szeme.

- Diana... Most hívott a Black Rose ügynöke, hogy a hétvégén 5-re jönnének. Holnap reggel ezt beszéljük meg... Tudod, csak te meg én...- kacsintott rám, - aztán elmegyünk vacsorázni.... - vigyorgott tovább.

- Öö.... Oke... Itt leszek.... - nem nagyon tudtam, hogy mit mondjak erre...

- Arnold, elmentünk. Bezártam a kávézót...- tájékoztatta röviden Dylan, és a karomat megragadva, már húzott is ki a teremből.

Első lépésnek Arnolddal megyek randizni? ő a főnököm... Meglátjuk, hogy mi lesz....
Végülis helyes. Sötétbarna haj, öltöny, és barna szemek.
Egy normál lány ilyenről álmodna.
De én tudtam valakit, aki jobb....