Csak egy csók (neked)

Első

Alap szabály, hogy a nőt küldjük el vásárolni, ha éppen nincs otthon sör, vagy valami más. David betartja az alap szabályok többségét, így szinte mindig én vásárolok be. Szerintem azt sem tudja, hogy hogy néz ki a helyi kisbolt a sarkon... Vagy hogy a sarkon van.....

- Csak ennyi lesz? - kérdezte a pénztárosnő a kasszánál. Bólintottam. - Akkor ez összesen 3570 Ft lesz!
Kifizettem neki a mondott összeget, és a szatyorral a kezemben elindultam haza. Vagy legalábbis oda, amit az utóbbi időben annak nevezhetek.
Egyetlen utcányira volt a kisbolt, így könnyű volt oda meg vissza sétálnom.
Elővettem a kulcsot, és kinyitottam az ajtót.
Emlékszem, hogy két héttel ezelőtt úgy jöttünk be ezen az ajtón, hogy a közös otthonunk lesz.

A gimiben ismertem meg Davidet.
Két évig jártunk, majd érettségi után David kitalálta, hogy költözzünk össze...
Hát mit ne mondjak, fantasztikus ötlet volt.
Azóta nekem van egy tök unalmas állásom, és egy szinte vásárlásból álló életem.
Így, 19 évesen nem erre vágyna az ember. De ez van...

Mikor beléptem az ajtón, leraktam a szatyrot, és bementem kezetmosni a fürdőszobába.
Az az csak be akartam menni.
David volt a fürdőben, és volt annyi esze, hogy nem zárta be az ajtót.
Ami önmagában nem is lett volna baj, de amit ott találtam az már igencsak. Tudni kell még, hogy David sose csalt meg. Legalábbis nem úgy tudtam róla. Most viszont le se tudta volna tagadni az ölében ülő szőke csinibabát.

- David, mondd, hogy káprázik a szemem... - kiabáltam magamon kívül, mikor vettem elegendő levegőt az ordításhoz.
David a Wc tetején ült, és a szőke csinibaba pedig az ölében, és éppen csókolóztak.
Öklendezni lett volna kedvem.

- Óó... Diana....Szivem....- David konkrétan szívrohamot kapott a hangomtól, és az, hogy meg is látott, egyenesen traumát okozott neki. Lelökte magáról a lányt, és rám nézett. Szánalmas sajnálatáról nem vettem tudomást. Hogy tehette? Most költöztünk csak össze...

- Óóhohó... Engem ne szivemezzél ezek után David.... - kiabáltam vele tovább, és csípőre vágtam a kezem, hogy csináljak valamit, mert lábamat nem tudtam mozdítani, az idegességtől.
Odajött hozzám, és megpróbált kiengesztelni. Nem tudta, hogy esélye sincs.

- Esküszöm, hogy nem történt semmi... Ez csak a szomszéd... És.... - fejét vakarta, és közben készen állt bármire, csakhogy minden olyan legyen mint régen. Megpróbált hozzám érni, de én undorodtam tőle.

- Aha... Persze... Végeztünk! - nem tudtam mit csinálok. Csak a hirtelen csalódás, meg az adrenalin, voltak amik elvakítottak.
Visszarohantam a bejárati ajtóhoz, felkaptam a táskámat, amit nem rég pakoltam össze, mert úgy volt hétvégére David szüleihez megyünk és a szatyrot, amit bevásároltam, és már ott sem voltam. Kiléptem az ajtón, és nem terveztem, hogy valaha is visszamegyek.

A városunkon keresztül folyik egy kis folyó. A partjára mentem le, és a kőre telepedtem.
Már ment le a nap, és csodaszép látványt nyújtott.
Nagyon fájt, hogy David ezt tette, de akkor még nem éreztem a fájdamat, csak a haragot. Az ember először mindig a haragot érzi és csak később a fájdalmat, de elképzelhetetlennek tűnt, hogy ez valaha is kellemetlenül fájjon nekem.

Kinyitottam a szatyrot, ami tele volt azokkal a dolgokkal, amiket Davidnek vettem.
Egy halom sör, citrom, és pezsgő volt benne.
Kivettem egy sört.
Világ életemben utáltam, de ez most kivételes alkalom. Hányásig iszom magamat sörrel, ami nem nehéz, mert már a második kortyot ki tudtam volna köpni.
De ittam tovább.
Mire kiürült, már a szó szoros ételmében rosszul voltam.
Az üres sörös üveget visszaraktam a szatyorba, és csak néztem ki a fejemből. Már egy kicsit kezdett sötétedni, amit nem bántam, mert a fejem olyan piros volt mint az érett gránátalma.

- Jól vagy? - azt hittem csak képzelődök, hogy valaki beszél hozzám.
De valaki tényleg beszélt hozzám...
Oldalra fordítottam a fejem, hogy megbizonyosodjak róla.
Egy srác telepedett le mellém.

- Áá... Persze... Most hagytam ott a pasimat, mert smárolt egy csinibabával..... - totál úgy beszéltem mint egy részeg. Ezt csak fokozta a kényszeredett nevetés ami utána jött.
Nem láttam az arcát, mert sötét volt, de tudtam hogy forgatja a szemét.
Végül nem válaszolt, csak átnyúlt rajtam a szatyorért.

- Mit ittál te, hogy így kiütötted magad? - kutakodni kezdett a szatyorban, majd mikor felfedezte, hogy csak egy üveg üres ledöbbent.

- Csak egy üveg sört?! Ezt nem mondod komolyan.....- röhögve csóválta a fejét.
Próbáltam egyenesen megülni a ferde kövön, hogy őt nézzem.

- Héhéj.... Az igenis sok... És undorító...- már nevettem. Nem éreztem semmit, de egy részem felett elvesztettem az uralmat. Valami nem stimmelt.
Talán ott volt a baj, hogy eddig életemben nem ittam alkoholt.

- Basszus... Te teljesen kiütötted magad...  - nyugtázta, miközben fogta a szatyrot, másik kezét meg a karom alá csúsztatta, és felhúzott.

- Gyere...eljöhetsz hozzám.... Nem alhatsz itt kinnt, csak mert a volt pasid egy bunko...

- Ácsi, ácsi.....Davidnek hívják....
Javítottam ki rögtön, és meginogtam a talpamon.
Azonnal utánam kapott, és megtartott állásban.

- Nem lakok messze, és maradhatsz pár napot ha gondolod.... Csak amíg összeszeded magad. Még jó, hogy rád találtam... -tette hozzá halkabban, de azért hallottam.
A karomat átrakta a nyakán, és úgy támogatott.
Tiltakozni akartam, hiszen nem is ismerem, és egy idegenhez nem megy csak úgy el az ember aludni.
De annyira szarul éreztem magam, hogy inkább lenyeltem minden ellenérvemet.

Ami ezek után történt kissé homályos, de az biztos, hogy kajáltam, méghozzá krumplit, és valami sült csodát.
Jól esett valami szilárd a gyomromban.
Abban is biztos voltam, hogy utánna lefeküdtem valami puha ágyba, puha takaróval.

Furcsa álmaim voltak.
Igen, többes számban. Csak egy közös volt mindegyikben.
Hogy írtózatosan fájt a fejem.
Aztán mikor felébredtem kiderült, hogy a fejfájás valóságos.
Úgy sajgott a fejem, mintha tegnap kiittam volna egy egész bárpult tartalmát....