Csak egy csók (neked)

Huszonkettedik

Pont időben értem vissza.
Crissel a bejáratnál futottam össze, csomagokkal, köztük az enyémmel is, plusz még volt ott két rendőr.
Cris először úgy nézett rám, mintha valami kísértetet látna, aztán ledobta a csomagokat, és megölelt.

- Diana... Hála az égnek jól vagy... Már azt hittem...
De nem fejezte be a mondatot, így sose tudtam meg mit hitt.
Elkezdtem mondani neki valamit, megelőzve, hogy rákérdezzen.

- Én is elmentem sétálni... Közben összefutottam azzal sráccal akivel együtt voltam....
Huuu... Mekkora hazugság.
Úgy nézett rám, mintha sóskát evett volna túrógombóccal. Nyelt egy hatalmasat, mintha próbálná leküzdeni a rossz ízt.
Tett hátra tőlem egy lépést, és a rendőrökkel kezdett el beszélgetni, hogy most már minden rendben, elmehetnek.

Aztán visszajött elém.

- Megértem, hogy dühös vagy... Én is az lennék, sőt vagyok, ha igaz amit mondtál. Nem tudod még ki az a nő, úgyhogy nem kellett volna így reagálnod erre....
Olyan komolyan beszélt, mint még soha.
Hazudnék ha nem ijedtem volna meg egy kicsit tőle, ebben a pillanatban.

Azt hittem majd átvág, és igazam van, soha többé nem kellek neki, és jön a megszokott duma.
De nem így volt.
Tényleg kellettem neki.

Ha valaki ebben a percben úgy gondolta volna rólam, hogy egy kurva vagyok, az szerintem nem sokat tévedett volna.
Tényleg hasonlítottam.
De nem voltam az.
Csak nem tudtam eldönteni, hogy hova húz a szivem jobban.
Aki azt hitte mégis, hogy az vagyok, az még nem volt egyszerre két emberbe szerelmes...

- Cris, én.... - kezdtem el, de elhallgatatott. Olyan csókot adott, amit mindenki irigyelne tőlem.
De az eszem nem szállt el...

- Cris! Figyelj kérlek! - toltam el magamtól.  - van mit megbeszélni, ugye tudod?
Szomorúan bólintott, majd rám mosolygott.

- Igazad van, életem. Elállok az utadból. Ha viszont maradsz, mindent elmagyarázok. Tudnod kell, hogy nagyon szeretlek. Ha elmész...

Olyan szomorúságot láttam a szemében, amit ritkán.
Nem tudtam így itt hagyni.

- Itt maradok, és...- nyeltem egyet. Bármennyire akarom dühösen itt hagyni,  - meghallgatom amit mondani akarsz...
Fejeztem be röviden.

Félmosolyra húzta a száját, és lerakta a csomagokat.
Odajött hozzám, és mint egy babát, felkapott.
Sikítottam, de mosolyogtam is. Erősen kapaszkodtam a nyakába, mert féltem.
De valahol belül tudtam, hogy úgyem ejt le.
Nálam négyszer nehezebb súlyzót emelget.

- .....szóval a szüleid.... Értem. - Cris és én az ágyunkon ültünk, törökülésben, és nagyon komoly beszélgetést folytattunk.
Én mindenre rákérdeztem, és néhány dolgot elismételtem, hogy jobban megjegyezzem.

A nő többé nem jelentett veszélyt. Sem nekem, sem senkinek, szerencsére.

- Akkor most már érted, az egészet.
Cris szomorúnak tűnt. Olyat mondott el, amit nem sok embernek.
Ezt hívják asszem nagy titoknak....

Bocsánat mindenkinek a rövid részért, ígérem cserébe a kövi "extrahosszú" lesz...
-emakarin- ;)