Csak egy csók (neked)

Harmadik

Az előző éjszakához képest ez nagyon jó sikerült.
Úgy értem, hogy végre nem voltak rémálmaim, és nyugodtabb voltam. Valahogy az éjszaka is hosszabbnak tűnt...
Ma reggel ugyanúgy indult, mint a tegnapi.
Felkeltem, és lebattyogtam a lépcsőn.
Bár már nem fájt a fejem, a biztonság kedvéért inkább ittam egy aszpirint.

Dylan és Alma is velem reggelizett. Illetve én reggeliztem velük. Velem szemben ültek, és nagyon lehetett látni, hogy egymásnak vannak teremtve. Nem tudom miért bántott ez annyira.
De ezt az érzést szüntelenül elnyomtam magamban, mert nem lehetnek ilyen érzéseim, gondolataim.

- Hol kezdjük? Mit csinálnál szívesen? - nézett rám Dylan, mikor kiléptünk a ház ajtaján.
A száját néztem miközben beszélt.
Ez a száj volt az a tökéletes száj, ami egy percel ezelőtt Almáét csókolta.
Mikor ilyen gondolataim támadtak, gyorsan elhessegettem őket, mondván, hogy még csak most vetettem véget David-del a kapcsolatomnak.
Biztos csak kell nekem valaki.
De nem Dylan.

- Nos? Hová mered szép szemed világa? - lengette meg a kezét a szemem előtt viccelődve.
Annyira leakadtam, hogy nem válaszoltam neki...

- Ööö.... Hát nem is tudom.... Valami egyedit kereshetünk? - elgondolkodva nézett rám, mint aki a nők nyelvét akarná megérteni. - tudod... Ahol nem vagyok irodakukac, vagy nem vagyok felszolgáló, hordár, vagy tanár.....

Próbálkoztam elmagyarázni neki, de lehet, hogy nem sokra mentem azzal, hogy összevissza beszéltem.

- Aahhmmm... Asszem vágom!! - kiáltott fel végre. - gyere, tudom hova megyünk, ahol egyedi is lehetsz, nagy hely, a követelményeidnek megfelel, és még jól is fizetnek.

Először rákérdeztem volna, hogy hova akar elrángatni, de aztán inkább hagytam magam vezetni számomra ismeretlen helyekre...
Éppen sétáltunk, amikor megkérdezte.

- Hány éves vagy?
Ha valaki más kérdezte volna, azt gondoltam volna, hogy meg akarna ismerni, és olyankor többet mondok mint amennyi vagyok.
De ő Dylan.
Van barátnője.
Akárhogyan is nézzük.

- 19.... - kiszűrtem a fogaim között.
Tátott szájjal meredt rám.

- Akkor idén érettségiztél... - szögezte le döbbenten. Nem válaszoltam, mert tudta, hogy így van. Nem kérdésnek szánta.

- És te? - ugy fer, ha ezek után ő is megmondja, hogy hány éves.

- 21.... - ugyanazzal a fogkiszűréssel mondta, mint én.
Huhh... Két évvel idősebb.. Csak...
Vagyis.. Az sok.. És van barátnője....
Basszus....
Majd találok valakit...
És akkor leszállok Dylanről....

- És Alma.... - érdeklődtem tovább.

- Ő is... - vonta meg a vállát. - Nekünk fiatal vagy. Legalábbis nekem....
A távolba nézett. Arra gondoltam, amikor azt mondják, hogy "jé, mennyire nem tud hazudni..".
De nem ismertem Dylant, így nem tudom, hogy hazudott-e.
Mindenesetre komolyan vettem.
Szóval az ő szemében gyerek vagyok....
Egy gyerekkel mit csinálunk? Neveljük, pátyolgatjuk....

- És hova is megyünk? - tereltem el a témát, mert erről hallani sem akartam.

- Nyugi... Mindjárt meglátod... - karolta át a vállam. - nézd... A kanyaron túl meg is érkeztünk.

Örültem, hogy nem kell továb sétálni.
Mikor befordultunk a sarkon megpillantottam.
Nagyobb volt mindennél, mint amit láttam.
És gyönyörű...
Megtorpantam.
Egy hatalmas színpad volt.
Dylan is megtorpant.

- Tetszik? - mosolygott rám.
Tátott szájjal bólintottam.

- Akkor gyere....
És tovább indult. Én meg követtem.

A legelső ajtón mentünk be, amin lehetett. Ezt nem lesz nehéz eltéveszteni, ha felvesznek.

Ettől a perctől kezdődött el az új életem. Új tervekkel, munkával, szerelmekkel...
Nem tudom megfogalmazni.
Egyszerűen csak éreztem, hogy megváltozik.....

Rengeteg ajtón mentünk keresztül, mire egy irodába jutottunk.
Egy srác ült az asztal mögött, és fontoskodva telefonált.

- Arnold... - köszörülte meg a torkát Dylan.
A szóban forgó személy, az az Arnold megfoldult a gurulós székkel, így már az arcát is láttuk.

Helyes volt, de nem úgy mint Dylan.
Ezt nem rossz értelemben értem, csak kihez viszonyítsak, ha nem Dylanhez?!

Lerakta a telefont, és ránk mosolygott.

- Szia Dylan. És te gyönyörűségem... Ki lennél?

Máris papírt és tollat vett elő, arra várva, hogy válaszoljak.

- Diana. - olyan csengően hangzott, most hogy kimondtam.

- Neve is olyan gyönyörű, mint ő maga... - írta fel a nevet.
Dylan mosolygott mellettem.

- Arnold... Azért hoztam, mert szerintem lehetne ő az új dekorációs tervező.....
Arnold szájába vette a tollat, és telőtől talpig végigmért. Aztán visszafelé is.

- Milyen végzettséged van? - szegezte nekem, a várható kérdést. Elmondtam neki, hogy diplomám ugyan nincs, de érettségivel és nyelvvizsgával rendelkezem és némi munkatapasztalattal is. Nem volt éppen a megnyerőbb életrajz papírok nélkül, de Dylan nem mondta, hogy kéne nyomtatni én meg elfelejtettem.

- Rendben. Felvettem. - jelentette ki Arnold, és a nevem mellé rajzolt egy szívecskét, majd a többi papír tetejére tette.
Dylan megragadta a kezem.

- Gyere... Körbevezetlek! - annyira leblokkoltam a hirtelen érintésétől, hogy majd el ájultam.
Végül gyorsan összeszedtem magam, és követtem ki az irodából.
Még visszanéztem, és láttam, hogy Arnold az asztalra feltett lábbal néz engem, és mikor látta, hogy nézett rám kacsintott egyet.

- És.. Pontosan mit is jelent a dekorációs tervező?
Érdeklődtem, mert nem tudtam milyen feladatot akar nyakamba varrni.

- Te tervezed meg ezt.... - ekkor értünk ki egy olyan ajtón, a színpadra nyílt. Most ott álltam, ahol évtizedek óta minden híresség is megfordult.

- Öö...ö úgy érted én tervezem meg, ha egy fellépő jön előadni?! Én mondom meg, hogy mi legyen a díszlet?!
Csak fogtam az arcom, hátha egyszerre csak felébredek, és mindez eltűnik.
Zsebre dugott kézzel odajött mellém.

- Egy kicsit kutakodtam utánad a neten. A gimibeli rajzaid, meg a tervezős kurzus amit a suli mellett végeztél..... - sóhajtott. - nos, azt mondtad egyedit akarsz.... És én is itt dolgozom. Egész pontosan ott.
Lemutatott a színpadról, egy kicsit sréhen állt egy épület, hatalmas "Star's Caffee" felirattal.

- Pincér vagy? - nem akart bántás lenni, de úgy hangzott.
Elnevette magát.

- Neeem... Enyém a hely. Én vagyok a tulaj.
Leesett az állam.
Hát persze... Én hülye kis 19 éves... Hogy képzelhettem, hogy ő a nagy 21 éves pincér?!?!?!
Nevetséges...
Főleg, hogy én is mosolyogtam vele együtt a hülyeségemen....