Csak egy csók (neked)

Huszonnyolcadik

Az élet sokszor nem úgy alakul, ahogy tervezzük.
Én megtanultam örülni a pillanatnak, még akkor is, ha éppen nem volt helyes.
Ha éppen máshol kellett volna lennem, nem ott a csónakban.
De ott voltam.
És örültem a pillanatnak.

Miért ne örültem volna? Itt ült, illetve térdelt velem szemben a világ leghelyesebb pasija, azzal a mondattal, hogy velem akarja összekötni az életét...

Crisről újra az égre néztem, és felidéztem magamban a tüzijáték éles, csillogó fényeit.
Itt nincsennek emberek, riporterek, kétségek...
Itt csak én, és Cris vagyunk.
Ránéztem újra az arcára, és láttam, hogy megöregedett, amíg a választ várta.

- Azthiszem igen. - mosolyogtam. Bravó, Diana! Egy életre szóló házasságra azt mondtad, hogy "azt hiszem igen". Ennél márcsak a "nem lehet" lett volna rosszabb.

Cris felállt, és a hajó úgy megingott, hogy az ujjaim elfehéredtek, ahogy kapaszkodtam.
Lehajolt hozzám, egyik az államat, másikkal a szorításból lefejtett kezemet fogta.

Nem csókolt meg.
Csak egyre közelebb jött.
Addig húzott, hogy már annyira kívántam a csókját, hogy alig kaptam levegőt.
Szó szerint ziháltam.
Utáltam ezt az érzést, mert ez belül én voltam. És nem szerettem kimutatni.

Szája végre az enyémhez ért.
Megragadtam a nyakánál a ruháját, és közelebb rántottam magamhoz.
Ezt a csókot én adtam.
És heves volt. Tűzzel, és vággyal teli.

- Menjünk... Vissza... A szállóba.
Cris beszélt a csókunk közben.
Erre zökkentem ki, és elengedtem.
Jó ötlet, miért ne? Úgyis régen láttam a hasát, éreztem az illatát...

A mi kapcsolatunk nem volt több hónapos.
Nem volt több hetes.
De nekem éveknek tűnt.
Éveknek, ahol egyszer elhagytam.
De számított rá, hogy visszamegyek.
Az a nő....
Jó, hogy semmi köze, semmihez.

Akkor is Dylan.
Mindig Dylan.
Elegem lett.
Nem kell többé Dylan. Megzavarja az érzéseimet, nyomottá tesz, és olyan után enged vágyakozni, amit nem kaphatok meg.

- Oké, menjünk.
Megkapaszkodtam, és Cris kikormányozta a csónakot a partra.
A kocsi a parkolóban állt, ezúttal sofőr nélkül.
Hamar megtaláltuk, egy bódé mellett cigizett.

A sötét miatt ugyan mindent nehezebb volt, de a tüzijáték csak így volt jó.
A kocsiban egymással szembe fordultunk Crissel, és a tekintetünnkel faltuk egymást.

- Mit szólnál otthon egy kis mókához? - Cris suttogva kérdezte, de hallottam a hangján az izgatottságot.

Nem feleltem, csak bólintottam egyet.

A kocsi befordult a szállóhoz, mi meg kilőttünk a lifthez.
A szobába érve lepakoltunk, illetve elpakoltuk a párnákat az ágyról.

Leültem törökülésben az ágyra, és vártam, hogy mi jön.

- Ez, egy ismerkedős szex. Én kérdezek valamit, és te válaszolsz. Ha én megfelelő választ kaptam, akkor leveszek valamit.
A polójára bökött, példaként.

- Persze fordítva is igaz, hogy te kérdezel, és vetkőzöl.
Kicsit furcsának találtam, de azért tetszett is.
Nem vagyunk sok ideje együtt, de egymásnak teremtettek.
Illetve engem biztosan neki.

- Oké, ki kezdi? - vigyorogtam rá.
Vissza vigyorgott, és nem kellett válaszolnia ahhoz, hogy tudjam, engem akar.

- Okés. Ohhmm... Jegyeztél már el valaha valakit?
Ez jó kérdés volt.
És úgy láttam rendesen betalált.

- Igen, egyszer már történt ilyen, de nem lett belőle semmi, mert a lánynak már volt férje....
Meg kellett magamtól kérdeznem.
Kielégítő választ kaptam?
Bár nem ezt vártam, helyes volt a válasz.
Levettem a polómat.

Várakozón néztem Crisre, aki csak bámult rám.
Már kezdtem azt hinni, hogy azért néz, mert kék a bőröm vagy valami, de akkor megszólalt.

- Hány barátod volt? - na erre a kérdésre leesett az állam.

- Hát... Ott volt David, aztán..... - na itt nem tudtam mit mondjak. Sorolhattam volna még párat, de nem lett volna igaz.  - ... Te!

Elmosolyodott, és lekapta a polóját.
A hasa tökéletes volt. Kedvem lett volna azonnal átölelni, hozzábújni, de most játszottunk.
Én jöttem.

- Honnét jött a "Csak egy csók" ötlete?
Ez volt az a szám, ami összehozott minket. Aznap, mikor engem választott ki több ezer ember közül.

Elmosolyodott.

- A "Csak egy csók" történelem. Minden azon az egy csókon múlik. Az az ami elindít, vagy meggátol valamit. A legfontosabb része az életünknek...ez volt az, ami minket összehozott. Csak egy darab csók.

Nagyon költői volt, és bár megint nem ezt vártam, kielégítő volt a válasza.
Kibújtam a sortomból.

Ő következett.
Igazából megvallva, még sose csináltam ilyet. Daviddel a szex olyan volt, hogy semmilyen. Komolyan. Crissel azonban kifejezetten élveztem.
Ha nem feküdtünk volna már le, most biztosan nem mentem volna bele a játékba.

- Tudod.... Olyan gyönyörű, és különleges vagy....
Ránéztem. Azt hittem azért mondja, mert bugyiba, és melltartóba lát, de a szemembe nézett.
Rámvigyorogtam.

- Ez volt a kérdés?
Megrázta a fejét.

- A kérdés az, hogy hány gyereket akarunk? - pimaszul mosolygott.
Megriadtam.

- Akarunk gyereket? - kérdőn, óvatosan nézett rám.
Úgy vettem, hogy csak viccel.
Elmosolyodtam.

Intettem neki az ujjammal, hogy jöjjön közelebb. Odakúszott, és megcsókolt.

Reggel kopogásra ébredtünk.
Megint.
Nem gondoltam rosszra, de mikor az ajtóban Dylan állt, akkor meglepődtem.

Alaposan végigmért, mintha átlátott volna a köntösömön, ami alatt meztelen voltam.

- Csak itt hagytam az órám. - közölte 22-es pulzussal, miután befejezte a mustrát.
Szélesebbre tártam az ajtót, hogy bejöhessen.

Az első, amit észrevett, hogy Cris még ágyban van.
Áldottam magam, amiért betakartam, mielőtt ajtót nyitottam.
Dylan gyorsan a fürdőbe ment az órájáért, majd intett, hogy menjek ki vele egy percre.

Követtem hát egy szál köntösben.
Az ajtó finoman becsuktam magam mögött, hogy Cris ne ébredjen fel.
Várakozón néztem Dylanre.

- Tudod, hogy miért jöttem Dániába? - ez a 22-es pulzus már durva.
Bár körülbelül tudtam, érdekelt, hogy mit akar mondani.

- Nem. De lehet, hogy nem is az én dolgom...- tettem hozzá kicsit halkabban.
Óvatosan ránéztem.

- Miattad jöttem el. Diana... Nem értem miért zársz el magadtól. Nem akarok semmit, csak annyit, hogy a közeledben lehessek. Megőrülök nélküled. Nem tudom mi ez, még sose éreztem ilyet. De akármennyire akarlak elfelejteni, nem megy.

Csak hallgattam.
És belül a tegnap este összefort szivem, kezdett újra szétszakadni...