Csak egy csók (neked)

Ötödik

- Szerintem lehetnének itt olyan zöldes fények, mert jól kiemelné a háttér természetességét.....
Arnolddal éppen a tervezést kezdük el beszélni, kb úgy öt percre.
Eddig annyi történt, hogy amint beléptem az irodájába már meg is bántam, hogy elfogadtam Almàtól ezt a rövid ruhàt, mert Arnold zöld szemével is szinte úgy éreztem a belemig ellát.
Aztán megnézte, ahogy leülök, és a kezembe nyomott egy halom fotót.
Majd megkérdezte, hogy mit változtatnék rajtuk.
Erre, én rögtőn felhasználtam a tanult dolgokat, és mondtam neki egy véleményt.

- Így jó... Vagy? - próbáltam valami választ kisajtolni belőle, mert csak az állat dörzsölve nézett tovább.
Végül sóhajtott, mintha mintha kizökkentettem volna valamiből.

- Szerintem, szivem, az lesz a legjobb, ha ezt inkább ma este beszéljük meg vacsoránál. Nyolcra érted megyek....
Úgy vigyorgott rám, mintha megnyerte volna a lottót. Ha azt hiszi én olyan fajta vagyok, akkor téved.
Bár..... Most már....

Átbattyogtam a kávézóba Dylan-hez, mert azt beszéltük meg, hogy ott találkozunk. Egy páran ültek is benn.
Én úgy döntöttem nem ülök le, inkább körbenézek. Bementem valami hátsó ajtón, amiről kiderült, hogy a Wc.
A lépcsőbe, ami levezetett olyan szűk fordulót raktak, hogy egy ember is nehezen fér el.
Ennek ellenére én nem figyeltem az orrom elé, és pont akkor kaptam fel a fejem, amikor közvetlenül összeütköztünk.
Én meg a srác.
Valahogy pont úgy jött ki az ütközés, hogy a szánk ütközött. A srác döbbenten nézett rám.
Ő egyel lejebb állt a lepcsőn, így pont egy magasak voltunk.

Nem győzött tiltakozni, de rögtön kapott is a fejem után, és már meg is csókolt újra.
Először tiltakoztam, de aztán hagytam.
Nagyon jó csók volt, a srác szájának vanillia fagyi ize volt, amit imádtam.

Amikor elengedett, rögtön megint mind a ketten mentegetőzni kezdtünk.
Aztán ott álltunk egy néma percig a lépcsőfordulóban. Mindenhova néztünk, csak egymásra nem.

- Ööhm.... Nem innál valamit?! - kérdezte végül, amivel megtörte a kínos csendet. Már majdnem azt hittem meghalok a csendtől....

- Persze... Szivesen...- válaszoltam egy percet sem késlekedve.
Megfordultam, és visszafelé indultam el a lépcsőn.
Ő is jött utánam.
Éreztem, hogy engem néz hátulról, és majd felfal a szemével. Érdekes módon nem volt kellemetlen. Míg David-el voltam, addig kifejezetten frusztrált, ha megnéztek az emberek, ezért igyekeztem kissé zsákra hasonlító öltözéket hordani. De most....

A lépcső legutolsó fokán elestem. Hatalmasat borultam előre, és bevágtam az orrom a hideg kőbe.
Egyszerre nyúlt értem két kéz két oldalról.
A fejemet jobbra fordítottam, és megláttam Dylan kétségbesett arcát, miközben az a karjával a derekam alá nyúlt, és felemelt, mint egy könnyű tollpihét.
Az érintésébe majd belehaltam, de nem tudtam kiélvezni, mert az orrom is nagyon ájt mellette.

Majd elájultam, de ő tartott, és kivitt a kávézó elé.
Onnan hallottam egy két dolgot beszél telefonon, majd beültet egy kocsiba, és elindulunk.

Egy évnek tűnt ez a nap.
Este van, és én itt ülök az ágyamon. Illetve az ágyon, amit Almától, és Dylantől kaptam.

Amióta bevágtam az orrom, Dylan elvitt orvoshoz, és kaptam rá egy csinos ragtapaszt, ami persze narancssárga volt.

"- Már megint Dylanen gondolkozol?!" - mondta a gúnyos hang a fejemben.
"- Neem... Igazából a srácon gondolkoztam, aki ma a lépcsőfordulóban lesmárolt."
Válaszoltam saját magamnak.
Jó mélyre süllyedtem, az már biztos.

Elővettem A Lapot, amire a célokat kezdtem el felírni.
Az első pont mellé, írtam vesszőt. Egy srác már megvan.

- Diana...bejöhetek? - kérdezte Alma, az ajtón kívülről, miután kopogott.

- Persze, gyere csak nyugodtan. - szóltam neki ki, de még be sem fejeztem teljesen, már nyitott be az ajtón.
Odajött, és leült az ágy szélére.
Kérdőn, mosolyogva néztem rá.

- Van kedved beszélgetni? - kérdezte mosolyogva, de gondoltam, hogy nem ezt akarja mondani, ez csak amolyan "még ne kelljen kimondanom" kérdés volt.

- Persze... Baj van Alma? - kérdeztem, mire ő szomorúan rám nézett. Lehullott az álca.

- Dylanről van szó.... - hallottam a hangján a szomorúságot.

- Összevesztetek? - csúsztam oda mellé, az ágy szélére, és megsimítottam a karját.
Az ölében összekulcsolt kezét bámulta.

- Háát... Igazából... Nem akar velem eljönni egy buliba, és én.... Én azt hiszem, hogy egy másik lány van a dologban....- na itt tört el a mécses... Alma gyönyörű arcán, könnyek futottak végig.
Nagyon sajnáltam.

- Tudok... Tudok valamiben segíteni neked? - próbálkoztam. - beszéljek Dylannel?
Rázta könnyes arcát.

- Mondjuk.... Eljöhetnél velem a buliba.... Majd csak megoldódik.....- halk volt a hangja.
Elmosolyodtam. Persze, hogy elmegyek vele....

- Gyere... Ruhàt kell neked választani.... - húztam ki magam utána szobából, egyenesen az ő szobája felé.

- De Diana... A buli csak holnap lesz... - mosolygott rám, még mindig könnyes arccal. - Ma egyébként, nem Arnolddal találkozol? - jutott eszébe hirtelen.
Jajj... Tényleg... Basszus teljesen elfelejtettem.

- De... Ma este nyolcra jön értem...
Húztem el a számat, ahogy ránéztem.

- Akkor gyere, - ragadta meg a kezem, és behúzott a szobába. - neked kell inkább ruhát választani....

Egy sor ruhát rakott ki, hogy azokat kell felpróbálnom.
Az elsőt rögtön elvetettem, mivel mélylila volt, kívűl csipke fedte, és aki benézett felülről, az kilátott lent, és fordítva. Talán csak egy kicsit volta nagyobb mint egy derékmelegítő.
A következő három, olyan volt, mintha az operába, vagy a királyhoz készülnék.
Végül belebotlottam abba, amit fel akartam venni.
Vajszínű volt, nem volt feszes, de kiemelte az alakom, és olyan könnyed volt, kevés csicsás kiegészítővel.
Rögtön szerelmes lettem belé.

Mire sminket is tettem föl, meg megtanultam járni a magassarkúban, amit Alma adott, addigra nyolc óra lett.
Arnold tökéletes pontossággal érkezett.
Illetve csöngetett.
Lassan mentem le a lépcsőn, nehogy elessek, és a kontyom szétmenjen, bár Alma biztosított, hogy stabil.
Alma nyitott ajtót, és két puszival üdvözölte Arnoldot.
Mikor meglátott, zöld szemében megcsillant valami....