Csak egy csók (neked)

Huszadik

Az öltözőben ültem, miközben Cris elment vizes rongyért, hogy letörölje a vért a combomról.
A térdemre tánaszkodtam a könyökömmel, és arcomat a tenyerembe hajtottam.

Elrontottam valamit?
Vagy nem?
Ki volt az a késes ember?
Mit akart?
Mi lett volna, ha nincs ott Cris?
Annyi kérdés, persze mondanom sem kell, hogy megválaszolatlanul.

- Itt vagyok, szivem!
Cris jött be egy vizes rongyal, meg egy csomag ragtapasszal.
Szükséges ez?

Finoman letörölte a vért, ami alatt hatalmas, de nem mély vágás húzodott.

- Jól vagy, kicsim? - nézett rám hirtelen.
Ott gugolt mellettem, és kérdő nézett rám.
Nem voltam képes válaszolni.
Miért nem azt kérdezi, hogy mi történt?
Talán tudja?

Kitört belőlem a sírás, és Dylan arca lámpaként gyulladt ki a fejemben.
Csak folytak a könnyeim, és egyre folytak...
Cris finoman lehúzott a székről, és a földön ülve, az ölébe vett.

Fáradt voltam a tiltakozáshoz.
Sírtam, és remegrem egész testben, amíg ő teljesen átkarolt, és a hajamat simogatva csitított.

- Diana.. Diana... - hallottam a hangját, de hirtelen már nem  ő mondta. Az az utolsó kiáltás visszhangzott a fejemben...

Ezek utan kimaradtak a dolgok. Csak a saját könnyeimet láttam, amikor néha kinyitottam a szemem. Cris végig cipelt.

- Diana... Szivem... Kérlek.. - szinte sírt a hangja.
Egy ágyon feküdtem, és Cris mellettem ült.
Az arcomat simogatta, és enyhén könnyes szemmel nézett rám.

- Itt vagyok.. - uttogtam, és felültem.
Megkönnyebbülten sóhajtott.

- Annyira aggódtam... - ujját végighúzta finoman a sebem mellett.
Ujja hegye tüzes nyomot hagyott a bőrömön.
Beleborzontam.
Fölém hajolt, és megcsókolt.

- Mit akarsz? Mit csináljunk ma este? - nézett rám újra. Nem volt a szemében semmi erőltetés, vagy kényszer.
De a vágy igen.
Viszont, én most ki voltam készülve.
Ha most lefekszem vele, akkor mind a ketten megbánjuk.

- Talán, elmehetnénk valahova... - gondolkoztam.
Erre ő félretette a vágyát, és velem kezdett gondolkozni.

- ...múzeum? - kérdezte végül.
Tetszett az ötlete, hogy valami művészeti legyen. De volt egy hely, ahova már régen mentem.

- Mit szólnál inkább a könyvtárhoz? - kérdeztem ránézve a fél szememmel.
Elmosolyodott.

- Rendben. De előbb öltözz át, és szedd rendbe magad.... - nézett végig rajtam.
Tekintete egy pillanatra megállt a kihasadt részen kikandikáló combomon, és fenekemen.

Feltápászkodtam az ágyról, és egy pár ruhával a fürdőszobába indultam.
A víz nagyon jól esett, főleg, hogy jéghideg volt.
Nem azért, mert nem volt meleg, hanem mert ezt kívántam.
A testem olyan forró volt, mint egy kályha.
Majdhogynem füstölt a víz, mikor végigfutott rajta.
A sebem lángolt, és lüktetett a fájdalomtól, de felhúztam rá a szoros farmert.

Egy kötött, de lukacsos pulcsit választottam, mert meleg volt, de este.
Azt vettem fel melltartóra, aminek az eredménye az volt, hogy Cris endesen végigmért.

- Nagyon.. - nyelt egyet. - jól nézel ki...
Nyomott egy puszit a homlokomra, és még mindig csodálkozva feladta a kabátomat.

A könyvtárban csend, és félhomály honolt. Ez a világ egyik legnagyobb könyvtára.
Még öt méter magasan, sőt, van ahol tíz méter magasan is vannak könyvek.

Imádom.
Lámpát akartam kapcsolni, de Cris elhúzta a kezem.

- Így is tudunk olvasni... Olyan hangulatos...
Mennyi igazság van benne...
Odamentem a könyvespolchoz, és levettem találomra egy könyvet.
"Csókok hada"
Írta: Silt Gertned

Cris odajött hozzám, és egy csók kíséretében kivette a kezemből a könyvet.

Fél órával később, már a szőnyegen feküdtünk, Cris olvasott a könyvből.
A lány, akiről szólt, nem tudott választani. Folyton jött neki valaki, akit szeretni akart.
Vagy őt szerették.
Aztán voltak, akikkel komolyabb kapcsolatba keveredett.

A végén rájött, hogy mit akar az élettől, és azt a srácot választotta, akit igazán szeretett.
Valami azt súgta, ez a lány hasonlít rám.

Cris lassan tette le a könyvet, majd sóhajtott.
Odahajoltam hozzá, és megcsókoltam.
Igazi, szenvedélyes csók volt.
Viszonozta, és éreztem, hogy eddig tűrtőztette magát, de most feladta.

Két kezével megfogta a derekam, és át fordított, hogy én legyek alul.
Soha nem élveztem ennyire a szexet Daviddel...
Rajta kívül ugyanis senkivel sem feküdtem le.

Egy könyvtárban...
Lassan történt minden, de a csoda pont így született meg.
Cris nem volt durva, és mikor meglátott ruha nélkül, éreztem, hogy megdobban a szive.

A holtpontnál abbahagytuk, és Cris meztelenül ment el egy könyvet keresni.
Jót kuncogtam.

A könyvből Cris olvasott, és mindig eljátszottunk egy-egy jelenetet.
Nevettünk, mint a tinik, és ha valami hülyeséget mondtam, akkor viccesen rácsapott meztelen fenekemre.

Ezek voltunk mi...
Ruha nélkül, szeretkezve egy könyvtárban..
Olvasva, az erotikus irodalomnak élve..

És boldogok voltunk...
Nem kellett semmit.
Csak egy kis gondolot bújt meg valahol egészen belül a fejemben.
Dylan...

Másnap reggel már az ágyban ébredtem.
Cris mellettem szuszogott.

Még visszaidéztem, hogy történt tegnap este.
Mikor hazaértünk, és elkezdtem átöltözni, de Cris elrántott az ágyra, és újra megadtam neki magam.

Belemosolyodtam az emlékbe.
Ez olyan, mint a könyvekben, vagy filmekben..
Olyan, amilyen nincs.
Egy sztár, aki odaadó srác, és pont olyan, amilyennek lennie kell.

- Diana.. Jó reggelt, kicsim! - nyitotta ki a szemét Cris.

- Szia.. - odahajoltam, és adtam neki egy csókot.
Kezével végigsimított a meztelen hátamon.
Érintése után a vágy szikrázó nyoma maradt.

Kopogtattak, ezzel megzavarva minket.
Gyorsan felkaptam valami törülközőt, és kitártam az ajtót.
Egy szőke, nálam talán egy évvel idősebb nővel találtam szembe magam.

- Crist keresem...