Csak egy csók (neked)

Hatodik

Én is akartam adni Arnoldnak két puszit, de ő megcsókolt.
Olyan természetességgel, mintha évek óta egy pár lennénk.
De olyan puha volt a csókja, hogy egyántalán nem tiltakoztam.
Alma arca azonban először csodálkozó volt, majd elmosolyodott. Örült neki, hogy jól el vagyunk.
Dehogy vagyunk... Ez nem úgy nézett ki mint eg első csók, de az volt.

- Akkor érezztek jól magatokat! - ölelt meg vigyorogva Alma. - Kérlek légy óvatos... - súgta a fülembe.
Válaszul rávillantottam egy elbűvölő mosolyt.
Arnold megfogta a kezem, és kihúzott maga után a kocsijához.
Egy viszonylag kicsi, de szép étterembe mentünk.
Belültünk egy kis asztalhoz a sarokba, ès az étlapot kezdtük el nézegetni.

- Diana, édesem, szerinted mit rendeljek? A 34-eset, vagy a 23- asat? - villantott rám egy szívtipró mosolyt.
Leraktam az étlapot a kezemből, és öszekulcsoltam az ujjaimat az asztalon. Mosolyogva ránéztem.

- Arnold, "szivem" tájékoztatnálak, hogy a főnököm vagy. És, hogy ez elvileg egy szakmai megbeszélés.... - ahogy kimondtam már tudtam, hogy az, hogy ilyen ruhát vettem föl, nem ezt mutatja.
Letette ő is a kezéből az étlapot, és szívdöglesztő mosollyal válaszolt.

- Diana, édesem, lehet, hogy én a főnököd vagyok, te pedig szép. Ha a szakmáról szeretnél beszélgetni, felőlem nincs akadálya, de akkor legközelebb garbót vegyél, bő nadrággal, hogy ne lássalak....
Volt valami abban amit mondott.
Nem is tudtam hirtelen, hogy mit mondjak.
Előre nyúlt, és ivott a kortyot a borából.

- Zavar, hogy a főnököd vagyok? Mert, akár ma estére ki is rúghatlak... Ha ez az akadálya, hogy velem legyél...
Mosolygott, és ivott még egy kortyot a borából.
Mind a ketten tudtuk, hogy mennyire igaza van, és hogy engem nem zavar, ez a tény, ezért volt Arnold ilyen nyugodt.
Egy belső hang azt súgta, hogy nem szabadna ebbe belemennem, de egy másik hang azt bizonygatta, hogy jó volna még egy rovátkát odaírni a fiúk listájához...
Én a második hangra hallgattam.

- Nem, azt hiszem, hogy erre nem lesz szükség.
Szerintem a 23-asat rendeld.
Mosolyogtam rá megint.

- Rendben, drágám. Bízom benned...
Egy győztes mosolyával ajándékozott meg.

Amíg az ételre vártunk beszélgettünk. Azt mondta a mai nap leginkább arra van, hogy megismerjen.
Hát, amenyit kérdezett, szerintem sikerült neki.
Mikor David jött szóba, akkor felcsillant a szeme.
Mindent tudni akart a legkisebb részletekig. Nem sokat meséltem, csak éppen annyit, amennyit bárki tudhat.
Ez felélesztette bennem a listám fontosságát, és flörtölni kezdtem vele. Pl megkérdeztem, hogy hány éves. Majd leestem a székemről, amikor megtudtam, hogy idén 24.
24??!! Jesszus... Nekem elment az eszem...
Diana te tök hülye vagy... És csak 18 éves.
Megtudtam, hogy nagyon ért a nőkhöz.
Annyi nője volt eddig, hogy nem tudnám megszámolni.
Ezek szerint csajozó géppel állok szemben. Legalább tudom egy rövid kaland után otthagy. A listám meg betelhet.
Sima ügy.... Vagy nem... Én nem vagyok ilyen...

Végre kihozták a kajánkat. Arnold alig evett egy falatot, már rögtön megszólalt.

- Szivem, meg szeretnéd kóstolni?
Bólintottam. Persze, miért ne?
De ahelyett, hogy adott volna egy falatot, áthajolt az asztal fölött, és finoman megcsókolt.
Visszadölt a székére, és kérdőn nézett rám.

- Hmm... Finom.... Jót rendeltél! - reagáltam, mert így utólag tényleg finom ízű volt a csókja.

- És a tiéd? Jól néz ki... - mondta, de egyetlen percre sem nézett rá a tányoromra. Csak engem nézett, és már hajolt közelebb, egy másik csókért, de visszatartottam a kezemmel, hogy ne.
Mosolyogtam rá.
Nem bírtam a gondolatot, hogyha most engedek neki, akkor egy este után eldobna.

Ettem egy falatot. Megint közel hajolt.
Megint visszatartottam.

- Ne! - mondtam ki ezúttal hangosan, de közben kacéron mosolyogva.
Döbbent volt az arca. A mai este folyamán először volt, hogy nem mosolygott.

- Nem akarom, hogy úgy kezelj, mint a többi nőt.... Nem lehetek csak egy valaki a sok ezer közül....- nevettem a szemébe.
Megkönnyebbült mosoly ült ki az arcára.

- Figyelj, Diana... - kezdte komolyan, de halványan mosolyogva. - tetszel nekem... Nagyon. Jobban, mint a többi lány, akivel együtt voltam. Az első pertől tudtam, amikor meglàttalak. - itt egy kicsit bűntudatos lett az arca. - ne haragudj... Hiba volt ugyanúgy viselkednem veled, mint mindenki mással..... Normális leszek. Úgy látszik, neked nem egy nyomulós pasi kell.....
Csak hallagattam, amit mond. Amikor rám nézett, odahajoltam hozzá, és extrarövid csókot nyomtam a szájára.
Erre elmosolyodott, és várta a következő lépésemet.

- Szerintem most együnk...- mondtam elgondolkozva. - utána meg... Majd meglátjuk. Az biztos, hogy én ma haza akarok menni evés után.... - rá néztem sandán. Látszott, hogy ez nála elég ritka..., általában hozzá mennek, de rábólintott. - és... Nem szeretem, ha fogva tartanak.... Egyezünk meg abban, hogy lehetsz te is mással, és én is. Közben persze ottleszünk egymásnak.
Na ez már nem tetszett neki annyira, de beleegyezett.
Ettünk, nevettünk, és jót beszélgettünk. Rájöttem, hogy milyen helyes srác, amikor önmagát adja.
Mesélt egy kicsit a szülieről is, hogy távol vannak....
Mennyi közös van bennünk...
Még végén lehet valami....
Miután befejeztük az evést, fizettünk, illetve ő, mert ragaszkodott hozzà... Vagyis mikor fizetni akartam lefogta a kezem, és nevetve fizetett.

A kocsiban is sokat nevettünk de ott már azért, mert mindenen nevettünk, ami csak volt....
Mikor megérkeztünk, és kiszálltunk, én már indultam volna befelé, de elkapta a karom.
Maga felé fordított, úgy, hogy a szemébe nézzek.

- Azért... - kezdte. - kapok egy búcsucsókot?
Eltöprengtem.

- Nézzük csak... Azt hiszem igen.
És már meg is csókoltam.
Nem tudom, hogy mennyit értett abból, amikor azt mondtam, legyünk mással, úgy is egymás mellett leszünk, de majd kiderül.
Mindenesetre, egy időre, nekem ez volt az utolsó csókom vele....