You make me happy when skies are grey J.S. [Befejezett]

3. rész

Daniel próbált nyugtatni,viszont nem nagyon ment neki.Később Johnny és Hunter is csatlakoztak,és mindhárman folyamatosan azt ismételgették,hogy "nem,nem igaz" meg,hogy "ne sírj Kim",és Hunter még meg is puszilt.Tényleg eszméletlenül aranyosak,de nem jártak túl nagy sikerrel.Minden gondolatom Jacob körül forgott.
-Johnny énekelsz nekem?Vagy te Daniel?-kérdeztem tőlük szipogva.
-Majd én.-ment bele rögtön Daniel és énekelni kezdte a We got us című dalát.Rendes dolog volt tőle,hogy így gitár nélkül is előadta nekem.A vége felé már kisebb csoport gyűlt köré,és úgy hallgatták,ahogyan énekel.Amikor a szám véget ért,Daniel mosolyogva fogadta a tapsot,és az ölelésemet.
-Köszönöm.-súgtam a fülébe,hogy csak ő hallja.
-Nincs mit.-súgja vissza,és még szorosabban ölel.Jól esik az ölelése.Talán csak azért,mert túl szomorú vagyok Jacob miatt,talán nem.Elhúzódott tőlem,és rám mosolygott,de én nem mosolyogtam vissza.-Mi az?-kérdezi furán,teljesen nem értve,hogy most miért nem vagyok boldog,mikor ő kiénekelte nekem a lelkét.
-Szeretethiányom van.-sóhajtok fel,mire ő felnevet.-Nem vicces!-sértődöm meg.
-Ahj,gyere ide!-tárja ki a karját,mire én ismét hozzábújok.-Nyugi!Én szeretlek.-mondja csak úgy mellékesen,de én boldog lettem tőle.

Mivel Cameron-nak azt mondtam,hogy náluk alszom,ezért így is tettem.Többször is kopogtam,de mivel senki nem szándékozta kinyitni az ajtót,leültem elé.Más ilyenkor idegesen elsétál,de én ismerem a fiúkat.Előbb vagy utóbb,csak kinyitják.Halkan énekelgettem Jacob Sweatshirt című dalát,amikor valaki végre kinyitotta az ajtót.
-Szia Kim.Te itt?Nem azt mondtad,hogy inkább nem alszol velünk.Vagyis nálunk.-nézett rám csodálkozva Cam.
-Nem akarok egyedül lenni.-vontam meg a vállam.
-A szüleid?
-Most kérjem meg őket,hogy aludjanak velem?-nevettem fel.
-Igaz.-nevetett velem Cameron is.
-Na,beengedsz?-néztem a háta mögé.
-Érezd otthon magad!-tárta ki előttem az ajtót,majd elállt az útból,hogy betudjak menni.
-Kivel aludhatok?-léptem be.
-Velem.-rakta fel a kezét Hunter.Hol vagyunk mi?Oviban?
-Velem.-karolja át a vállam Johnny.
-Aludj velem!-száll be Daniel is a "hol alszik Kimberly" játékba.
-Vaaaagy...aludj velem!-mondja mosolyogva Cam,és csak akkor veszem észre a lesokkolódott Skyler-t.Köszönjek neki?Vagy inkább ne?De ő a legjobb barátom.Vagy valami olyasmi.Na mindegy,nem köszönök,és kész.
-Daniel-el alszom.-hozom meg a roppant nehéz döntést.Mondjuk tényleg az,mert ennyi cuki fiú közül választani szinte lehetetlen,de nekem mégis sikerült.
-Öhm...szia Kim.-köszön nekem egy kis fáziskéséssel Skyler.
-Szia Sky.-intek neki,majd megindulok felé.Lelököm az ágyról a mellette ülő Jacob-ot,és mosolyogva nézek rá.
-Mióta ismered a Magcon-t?És miért nem mondtad?Miért olyan kedvesek veled?És velem miért nem?Jacob miért olyan cuki?-bombázott kérdésekkel Skyler.
-Hááát...volt egy álmom.Na mindegy.Igazából a repülőn ismerkedtünk meg rendesen.Ezt kérdezhetném,amúgy én is tőled.Nem tudom.Ezt sem tudom.És ezt sem tudom,de tényleg cuki.-bólogatok nevetve,mire ő eléggé mérgesen néz rám.Mondtam valami rosszat?
-Jacob.Az.Enyém.-mondja tagolva,lehunyt szemekkel,és kicsit idegbeteg fejjel.Oké.
-Jacob.A.Tiéd.-mondom én is tagoltan,ezzel kifigurázva őt.-Amúgy csak annyit mondtam,hogy cuki.Mi ezzel a problémád?-háborodtam fel.
-Hogy velem jár,és nem veled.Ne cukizd le!Nekem cuki,neked nem.-rázta a fejét megállás nélkül.
-Nagyon gáz vagy Skyler,már megbocsáss.Te egyáltalán hallod magad?Hogy mégis mit beszélsz?Rajtad kívül még rengeteg lány gondolja Jacob-ot cukinak,hogy ő a férje,és hasonlók.Szánalom amit csinálsz.Azt sem tudom miért lettünk mi barátnők.-hagytam ott.Szerinte hagyni fogom,amit csinál?Dehogy hagyom.Menjen a francba,Jacob-bal együtt!Idegesen ültem vissza Daniel mellé az ágyra.
-Mi az Kim?-kérdezi halkan,miközben hátulról átölel.
-Azt hiszem nincs többé legjobb barátnőm.-sóhajtottam.
-Miért?-kérdezősködik tovább.
-Mert megváltozott.Régen sokkal kedvesebb volt velem,és most olyan...olyan ahj.-temetem az arcom a tenyerembe,és sírni kezdek.
-Ne sírj!Kérlek ne sírj!-nyugtatott,ma már sokadjára.
-De senki nem szeret!-zokogtam tovább.
-Ne mondj ilyet!Én nagyon szeretlek!Csak ne sírj!Kérlek!-fordított maga felé,és puszilgatni kezdte az arcomat,ami miatt nevetni kezdtem.-Inkább nevess,és mosolyogj!Ilyenkor sokkal szebb vagy.-tűrt egy hajszálat a fülem mögé,és közeledni kezdett.Most mit fog csinálni?Esetleg megcsókol?Már csak pár centi volt a szánk közt,és akkor...Akkor adott egy nagy puszit az arcomra.Most egy kicsit csalódott vagyok,de miért is?Elhúzódott tőlem,aztán pedig rám mosolygott.Próbáltam nem mutatni,hogy másra számítottam,de nem vagyok valami jó színész.-Most mi az?-értetlenkedett Daniel.
-Ja semmi.Csak azt hittem,hogy megakarsz csókolni.-nevettem fel kínomban.
-Ja nem.Miért tennék ilyet?-nézett rám kérdőn,én pedig éreztem,hogy vörösödni kezd a fejem.Fogalmam sincs miért.
-Ja nem tudom.De ne mondjuk már mindenre,hogy ja,mert kicsit kezd idegesítő lenni.-tereltem.Elég bénán.
-Vagyis inkább hagyjuk ezt,ugye?Mert kezd kínos lenni.-találta ki a gondolataimat egyből,én pedig csak bólogattam.