You make me happy when skies are grey J.S. [Befejezett]

19. rész

Idegesen huppantam be Jacob mellé a kocsiba,hogy menjünk Mia-ért,amit ő is egyből kiszúrt.
-Mi az Kim?Történt valami?-fürkészte az arcom,és idegességem rá is átragasztottam.De jó...
-Nem.Dehogy.-ráztam meg a fejem,majd kamun elmosolyodtam.
-Akkor indulhatunk?-kérdezte már ő is mosolyogva,de ahogy ismerem,még rá fog kérdezni egy párszor.Csakhogy most nem fogom elmondani miért vagyok ilyen.Nem akarom,hogy megtudja miért hívtak,és,hogy mit mondtak.Majd elmondom neki,csak...azt hiszem kell egy kis idő.

Mia-t hazahoztuk,és lefektettük aludni.Jacob egész úton kérdezgette,hogy mi a bajom,de én továbbra sem osztottam meg vele,ami miatt besértődött,és nem hajlandó hozzám szólni.Ma sem alszom az biztos.

Tényleg nem tudtam elaludni.Egész este csak forgolódtam,és most,pont amikor már végre majdnem sikerül,akkor kell valakinek csengetnie.Feltápászkodtam,aztán szépen lassan elsétáltam az ajtóig,és amint kinyitottam,Hunter-rel találtam szembe magam.
-Szia Kim.-köszön,de végig a földet bámulja.
-Hali Huntah.De amúgy itt vagyok.-nevetek fel,mire végre felnéz rám.
-Sajnálom.-nyögi ki pár perc után.
-Mégis mit?-túrok a hajamba idegesen,mert nagyon nem értem a helyzetet,és,hogy miért kér bocsánatot.
-Hát a tegnapit.-mondja halkan,de nekem még mindig nem esik le.Most mi van?
-Mi volt tegnap?-értetlenkedek tovább.
-Játék,csók,Jacob kiakad,veszekedtek.-sorol fel pár szót,és végre felfogom.
-Az nem a te hibád volt.-borzolom össze a haját,mert tudom,hogy utálja.Amikor Kimberly gonosz.
-Akkor eljönnél velem ra...vacsorázni?-javítja ki magát gyorsan.Biztos csak véletlen.
-Persze.Várj meg itt.Mindjárt jövök.-csukom rá az ajtót,és elmegyek öltözni.Szóljak Jacob-nak?Áh,ő most úgyis haragszik,meg persze alszik.

Tíz perc alatt elkészültem,ami nálam rekord,és utána rohantam is Hunter-hez.Jacob szerencsére nem szúrt ki,úgyhogy indulhattunk is vacsorázni.
-Miért alszol ilyen korán?Nyolc óra van.-próbált témát találni Hunter.Nem nagyon megy ez neki.
-Mia miatt.Ő ilyenkor már alszik.Általában velem,de most Jacob-bal.Egyébként hova is megyünk?-kérdem mosolyogva,miközben felnézek rá.
-Egy étterembe.-ad választ Huntah.Köszi ezzel sokra megyek.Mindegy.-Itt is vagyunk.-tárja ki az étterem ajtaját,ami nekem nagyon ismerős valahonnan.Csak azt nem tudom,hogy mégis honnan.
-Hunter én már láttam valahol ezt az éttermet.-erősen próbálok kutatni az emlékeim közt,de nem megy.Sehogy sem jut eszembe.Miközben én gondolkodom,Hunter már vezet is az asztalunkhoz.
-Emlékszel arra,amikor Daniel nem jött el a megbeszélt találkozótokra,randitokra,vagy mit tudom én mitekre.Na ez az a hely.-mosolyog,majd leül.Mostmár emlékszem!Istenem,de hiányzik az a fiú...

-Ne már Hunter!Nem vicces.-nevetem el magam,és ezzel sikeresen megcáfolom azt,hogy nem vicces a dolog,ami egyébként az egyik bénázásom.
-Olyan gyönyörű vagy,amikor nevetsz.-tűr egy hajszálat a fülem mögé.Most mire készül?
-Öhm...izé...Hunter.-makogok össze-vissza,de addigra ő ajkait az enyémeknek nyomja.Lassan elhúzódok tőle,és utána már mindent lassított felvételnek látok.A vakuk kattognak Hunter ismertségének köszönhetően,én amilyen gyorsan csak tudom,elhagyom az éttermet,ő pedig jön utánam.Fel sem fogom,hogy mit tetten ezzel.Jacob!Nem,nem,és nem!Nem lehet.Nem akarom.Én szeretem őt.
-Kim!-kiált utánam,de én csak futok,és futok.
-Hagyj békén!Hagyj!-rogyok le a járdára.Remélem most nem fotóznak,mert elég rosszul festhetek elmosódott sminkkel,ugyanis sírni kezdtem.
-Sajnálom.Nem is tudod mennyire sajnálom.-fogja meg a kezem,és leül mellém,de én rögtön elhúzom.Felállok,egy aprót lökök rajta,mert időközben ő is feltápászkodott a hideg,és koszos földről,majd szaladni kezdek.Amint hazaérek,csak bemászok az ágyamba,és most sikeresen el is alszom.

*~Másnap~*

Reggelre már el is felejtem a tegnapi nap eseményeit,és boldogan lépem át a hálószobám küszöbét,azonban a nappaliban egy elég durva veszekedés folyik.Méghozzá Jacob,és Hunter közt.
-Ha nem csókoltad meg,akkor ez mégis mi a franc?Hm?-dob Jacob Hunter elé egy újságot,aminek a címlapján a pár másodpercig sem tartó csókunk virít.A fenébe!
-Csak egy...Csak...-kezdett el magyarázkodni a megszeppent Hunter,de Jacob ökölbe szorította a kezét,majd behúzott neki.
-Csak mi?-nevet fel ördögien Jacob.Na jó!Én közbelépek mielőtt ezek itt kinyírják egymást.
-Jacob neked meg mi bajod?-guggolok le Huntah-hoz,és próbálom letörölni a vért az arcáról a két másodperce felkapott ronggyal. Jacob idegesen kifújja a levegőt,és láthatólag már sikerült megnyugodnia,beszélni kezd:
-Tudod Kim,hihetetlen,hogy mindig mást választasz.Hogy nem vagyok elég jó neked,és mindig kell egy jobb.
-Gyere Hunter!Lekezelem a sebeidet.-hagyom figyelmen kívül Jacob-ot,ami nagyon,de nagyon nagy hiba,majd felállítom Hunter-t,és szó szerint kirángatom a házból.

Óriási köszönet Adina232 -nek,hogy segített ennek a résznek a megírásában.😇❤️
Ja és most #teamjacob,vagy #teamhunter?😛